head
15/03/27

Van, hogy az ún. valóság kicsit túlírja magát, ez irodalomban sok lenne: megérkeztem Klintbe, szélcsend van - a trágyaszag finoman terül el a Center felett...

Szerdán még Bp., tegnap egész nap Skärva, ma meg már itt, tisztára európai fiatalember vagyok.

15/03/24

Jó, van az úgy, hogy fölülíródnak akár fontos dolgok is, ezek közül - gondold el - a jelentéktelenebb, hogy megkedveltem egy macskát.

15/03/19

Nem lesz dilít. Vissza is térek, először ugyan Skärvába, Klintbe, de aztán/közben ide is.

14/11/28

Nem tudom, volt-e már ilyen hosszú hallgatás az ablakban. Hetek óta töprengek a dilíten, pedig hiányozna (hiányzik) még ez a fajta kommunikáció is. Töprengek tovább. Még az is lehet, hogy visszatérek.

14/08/16

Épp írni akartam, mi hiányzik otthonról, amikor kimentem a teraszra cigizni (átköltöztem a Bondehusba), déli szél fúj, hozta a trágyaszagot, és az jutott eszembe, hogy innen meg ez fogna hiányozni, meg az északi szél elállta utáni döghullámhangok hangja, a fenyők medulinszaga a bolt felé, Eigil látványa (bármikor), ilyenek. Valahol van a Vagy-vagyban egy passzus a szerencsétlen tudat fenoménjéről, simán überelem, én, bazd meg, nem a múltamban reménykedem, hanem a jelenemben...

14/08/10

Holnaptól újfent enyém a Ford, lesznek apróbb munkáim a környéken, úgyhogy valamikor még a hónapban teszek egy körutat nyugat-sjællandon.

14/08/09

Vége, el se hiszem. 7 hét alatt 1 db szabadnap. Kialszom magam, elmegyek a "hegy" mögé sétálni, eszek rendeset, előveszem a fényképezőt. Ilyen hatalmas terveim-vágyaim vannak. 3 napon belül föltámadok.

14/07/20

Karnevál és hullaság. Még 3 hét...

14/06/29

Tatár és mosogatás...

14/06/22

Tatár az, akibe nem lehet büntetlenül beleolvasni. Jönnek velem az összes könyvei Dániába.

14/06/12

12 nap Hunnia.

14/06/09
14/06/05

Építem a falat (lassan megy, nincs elegendő - megfelelő - kő, ami Svédországban elég ironikus), próbálom annyira stabilra csinálni, hogy ha végigfut rajta egy kölyök, ne legyen baleset. Mintha a mulandóság ellen dolgoznék.

14/06/04

Az OSZK-ban is jó volt dohányozni (stációk: iroda, legális, majd illegális dohányzó, gyorslift-folyosó, végül oroszlános udvar), de a kertben még jobb cigarettázni, közben oly elmélyülten figyeled a párzó csigákat, hogy rád száll egy szitakötő. Tiszta Rilke. "Mindez föladat volt."

14/06/03

Elég lírai, de ez van, azt hiszem Skärváról (a kertről legalábbis) az öreg tölgyekről letört száraz, zuzmós gallyak fognak eszembe jutni. Az elején még félredobáltam a kisebbeket is, mert szépek (a zuzmók), most már ledarálom a fűnyíróval őket. (Mégsem olyan lírai.)

14/05/30

paddaNehéz döntéseket kell hoznom nap mint nap, Blixát, Bonát, Bizottságot vagy VHK-t hallgassak fűnyírás/festés közben. Most van némi változatosság, a ház melletti szintelválasztó kőfalat kell újraépíteni. Ásás közben ébresztettem föl a képen lévő varangyot (kimondottan álmosnak látszóan pislogott szerencsétlen), baromi nagy mázlija volt, hogy nem pár centivel hátrébb ment le az ásó.

14/05/27

logóFacebook-oldalt és website-ot kell építeni (fájó emlék) Herrgårdennek. A H - kivételesen - nem Gregre utal, ez a főépület alaprajza. Különben meg - kell-e mondanom - továbbra is az Annexen szöttyögünk, hiába, házat nem lehet normálisan sör(özés) nélkül felújítani, fel is vetem holnap, hogy tán kéne venni védőitalt, még úgysem jártam Systembolagetban (mert ugyebár 3,5%-nál magasabb alkoholtartalmú italokat nem árulhatnak rendes boltban Svédországban). Jó éjt mindenkinek!

14/05/24

lápBútorösszeszerelés után (igen, és még mindig van, 10 raklap IKEA-s cucc, na) kimentem a láphoz. Fasza dolog úgy fényképezni, hogy a csizmádban áll a víz, rettegsz, hány kullancs van rajtad, a szúnyogok ezerrel támadnak, te meg próbálod mozdulatlanul tartani a félguggolást (hogy a segged épp ne érjen a vízbe), várod, hogy elálljon a szellő, hogy ne mozogjon a lekapni vágyott növény.

A helyről mindig az erdő jut eszembe az Iván gyermekkorából. Újra kéne nézni a Tarkovszkijokat, de nem a laptopon, hanem a Lőrinc pap téri Cirkó kanapéján...

14/05/23

lápKi kéne menni az erdőbe fotózni, ezt csak fürdőzni menet lőttem, olyan is, de az látszik, hogy virágzik a láp (a gödör helyén tőzeg volt valaha, pl. a nagyház tetője is azzal volt fedve régen), változott sokat március óta. A tenger egészen kellemes, elúsztam a legközelebbi szigetre, madárszaron kívül nem sok minden van ott, de jól esett. (Már az úszás.) Megyek, sodrok egy cigit, azaz próbálkozom (eddig elég nyamvadtak sikeredtek), Hans-Jürgen ajándéka volt (de egyelőre csak frusztrál a dolog), szép estét mindenkinek!

14/05/22

Vasárnap hazamentek a németek, azóta ismét kert és Annex. Lenyírtam a hajam. 11-én pár napra hazarepülök.

14/05/14

A minap megkaptam az egyik legnagyobb elismerést, egy törődő apa a lányának ajánlott figyelmébe.

Másfelől napok óta áll az Annex, a nagyházban tisztítjuk, rakjuk össze a darmstadti (drága) bútorokat. Annyira jó látni, a fák mennyire hálásak tudnak lenni a figyelemért (csiszolás, olajozás, polírozás), a kedvencem egy gyönyörű diófa asztal, amelyet tényleg mintha a királylány csókolt volna meg. Az is jó, hogy a közvetlen főnökünk is itt van, aki - sok egyéb mellett - asztalos volt, vele/az ő instrukciói alapján dolgozom, alapvető dolgokat látok/hallok. Közben rakjuk össze az "ócsó" bútorokat is (20 ágy, székek, asztalok, szekrények, kiegészítők), hétvégén 16 vendég fog itt éjszakázni.

Szép napot mindenkinek!

14/05/09

Nem magyar átok, hogy házfelújításkor minden csúszik. A villanyszerelő sem fejezte még be a munkát (múlt csütörtökön akartam mosni, kis hülye), mi is lassabban haladunk, holott nem is a lehető legjobb, -szebb, -profilájkabb megoldásokkal pöckölünk, sok helyütt leginkább csak - így-úgy - elrejtjük az enyészet durva megmutatkozásait. Nem rajtunk múlt, a németek akartak pénzt és időt nyerni azzal, hogy ne rendes-alapos fölújítás legyen, hanem csak kozmetikai gányolás.

14/05/08

Május 8-a van. S hány hét a világ? Te bolond.

14/05/05

Proust elképesztően túlértékelt, pár napja megint szívatom magam A megtalált idővel, javarészt önismétlő fecsegés, ennél ezért jobbra emlékeztem.

14/05/02

rigóMa a kertben dolgoztam ismét. Délelőtt két barázdabillegető segített a nagyház mögött, délután egy ifjú rigó a főbejárat melletti - egykor - virágágyásnál. A barázdabillegetők nagyon kedves madarak és relatíve bátrak is, ők akkor is a közelben szöszmötölnek, ha dolgozik az ember, miattuk nem kell megállni. A rigócskának raktam ki pár jó zsíros pajort, de finnyázott is, félt is, úgyhogy tartottam egy cigiszünetet, míg megvacsorált (gilisztát, naná, juszt is). Tényleg idillközeli állapot úgy dolgozni, hogy belefér odafigyelni a madarakra is. A végén még eljávorkásodom, mázli, hogy nincs kecském...

A minap az járt a fejemben, hogy mennyiben lehet más az időhöz való viszonya az erdőtulajdonos fickónak. A 6000 csemetéből 2500-3000 éri el a vágásérettséget - úgy 40-60 év múlva, azaz a kitermelésnél alighanem az unokája lesz jelen, a munka gyümölcse két generációval később érik be (és a fenyvesek relatíve rövid távon futnak, a bükkösök és pláne a tölgyesek pár évtizeddel több türelmet igényelnek). Annak valószínűleg természetes lehet ez, aki - mint ő is - a felmenői által telepített erdőrészeket termeli ki, engem lenyűgöz.

14/04/29

erdőAzon tűnődtem ma délután, amit - emlékeim szerint - Judit mondott egyszer - emlékeim szerint - Nádasról, hogy ti. nem tudja (elképzelni), min gondolkodnak a parasztok egész nap meló közben. Mindez azért jutott eszembe, mert tegnap és ma egy dolgot szerettem volna végiggondolni odakinn, de képtelen voltam, fél percnél tovább nem tudtam a tárgynál maradni, hiába jutott eszembe sokszor, hiába próbáltam töprengeni rajta, nem ment. Ez a munka eléggé monoton, mégis kikényszeríti a teljes figyelmedet (már legalábbis azt a részét az agyad tevékenységének, amelyet föl tudsz idézni). Szóval a mai válaszom a nádasi (?) kérdésre az, hogy semmin, bazmeg, dolgozik...

Befejeztem ma a hátégetős prodzsektet, igazán szép a kontraszt pl. a világító kezemmel (kesztyű). Örömteli, hogy Björn azt mondta, 20 fokig fel szokott menni a Balti, kisebb tavak 23-24-ig is. Nagyon úgy tűnik, hogy "Svédország" (pontosabban Blekinge) igazán kedvemre való hely. Lassan addig jutok, hogy lebeszélem Zsoltot az ország lerohanásáról-megbüntetéséről (amit eddig teljes mellszélességgel támogattam Nádas Nobeltelensége miatt).

14/04/28

ültetésMegvolt az első facsemete-ültető nap Rödeby mellett, egész pontosan itt. Rosszul tudtam, még 4000 csemete volt hátra, ebből ma 700-at ültettünk el, folytatás holnap. Kemény meló, sziklás a talaj és rengeteg gallyat-ágat-törzset hagytak maguk után a vágók, ezek sem könnyítenek éppenséggel a munkán. Viszont gyönyörű volt a környék és megint erősen sütött a nap, relatíve hamar eltelt a 8 óra odakinn (piszok fáradt vagyok, de az sem rossz). És: nem szedtem össze egyetlen kullancsot sem!

14/04/27

annex"Végre nálunk, Magyarországon is elkezdhettük ezeket a kísérleteket." - ez a mondat jutott eszembe, amikor nekiálltunk az Annexnek. Ma jóformán egész nap régi vezetékeket, elosztókat, lámpákat stb. bontottam le. A legelején szar érzés volt, hogy a 3 napnyi takarításom szinte totál feleslegessé vált (nem is igazán értettem, minek kellett megcsinálni a felújítás előtt), de hamar beletörődtem, majd kitakarítom megint a házat, ha befejeztük. Ha minden igaz, jönnek holnap a villanyosok, húznak be új kábeleket, s ha Isten is úgy akarja, csütörtökön már moshatok is (égető probléma), ha nem, vennem kell pár zoknit-alsót (vagy át kell menni Henrikhez).

Holnaptól facsemetézés lesz, megkonfirmálta ma a pasas, 2000 pici fa várja a kitelepítést (ezen a héten 4000 csemetét már kiültettek a fickók, de egyikük napallergiás, helyette megyek én). Az egyetlen kellemetlenség ebben a dologban, hogy 8-kor indulunk, ami azt jelenti, hogy 6 körül fel kell kelnem...

14/04/26

Leégett a hátam az egész napi kertészeti munkák alatt, igazából örülök neki, ez volt az első valóban meleg tavaszi nap. Jó lenne elmenni fotózni, de sok a meló, sőt úgy néz ki, lesz némi extra is, ha minden igaz, hétfőtől szerdáig facsemetéket fogok ültetni valahol egy blekingei erdőben (új munka lesz nekem, kíváncsi vagyok erre is). Svédországban természetesen lehet magántulajdonod erdő is, de az mégis mindenkié, ezért is, hogy karban kell tartanod, ha vágsz (már ha épp olyan a terület, hogy vághatsz, az itteni kert java naturreservat, azaz tilos), ültetned is kell. Ellenőrzik. A tenger is mindenkié. Hiába a kert része 200 m tengerpart, nem zárhatod el a többi ember elől (a kikötőt már igen). (Meg sem merem saccolni, a Balaton hány százaléka szabad part...) Szeretünk, allemansrätt. Alkotmányban rögzített jogod van a természethez ebben az országban, emészgetem...

14/04/25

Nagyon hiányzik a Karnevál. Az bölcsessége is, a humora is. Nem tudom, melyik hiányzik jobban. Nem tudom, van-e különbség köztük. El kellene engednem az érteni vágyást. Ha nem értem, hát nem értem. Akármilyen szarul esik is, még a pimasz hazugság okát (eredetét, célját, satöbbijét) sem kell megértenem, el kell engednem ezt az egészet. Ha úgy vélekedik rólam, ahogy, legyen. (Amit ő gondol, az ellen én nem tudok védekezni.) Némiképp zavaró, mennyire pontos Hamvas. (A sztori csak egy csavarral volt bonyolultabb, mint Mihályéké.) Épp ezért komolyan gondolkodom, hogy vajon rám mennyire illik a látlelet. Vajon Thézeusznak hittem (szerettem volna hinni) magam? Mi volt, mi lehetett az én hazugságom? Borzasztó pontosan fogalmaz Bormester.

"Abból indultam ki, hogy tisztességesen hazudok, vagyis igyekszem minél kevesebb embert (magamat is beleértve) becsapni azzal az ürüggyel, hogy magamat megmentem."

Tényleg nem kellett volna azt az egy kérdést föltenni. Mi más is lehetett volna az ürügy? Magát megmenteni.

Nem, nem kell pár hét a bükköknek, a jövő héten zöldek lesznek.

14/04/24

husvetElkeserítően kopaszodom. A fejem tetejét sosem szoktam látni, így hát valóban meglepetéssel (és némi búval) vettem tudomásul, hogy nem csupán a homlokomat érinti a probléma.

Kurva hideg a 10 fokos víz, egész sokat kell a forró zuhany alatt állni, míg fölenged az ember.

Kíváncsi vagyok a Baltira is, valamelyik nap leballagok egy törölközővel, ha lesz szusszanásnyi szabadidőm (ami rajtam áll), keményen dolgozunk Lászlóval a mindenen. Ma főleg kert volt (pici Henriknél is), de tán holnaptól indul az Annex kipofozása is. Jó volna, mert a nagyház azon szárnya, ahol lakunk, eléggé munkásszálló jellegű.

A mai nap nagy öröme, hogy kölcsönvettem Henrik benzines fűnyíróját, külön bódottá, hogy 55 cm-s kése van, nyami. (Az első nyírást egy 34-es, a másodikat egy 43-as villannyal toltam - meg 4 dob kábellel, szentségeltem is eleget.) Reménykedem benne, hogy kellően enyves a sufni...

Tavaszodik. Lassan a fák is magukhoz térnek, a gesztenyéken már van levél, pár héten belül a bükkök, a tölgyek is magukhoz térnek.

14/04/22

Nem szoktam ilyet csinálni, de most bejegyzést rejtettem, még emésztenem kell, mi legyen vele.

Ká (és Hausz) szavai járnak a fejemben: nem az érdekel, amit mondasz, hanem az, amit teszel. (A beszédaktust és egyebeket első körben hagyjuk.) Talán kérdeznem sem kellett volna, azt az egy kérdést sem, fene tudja. El is irodalmizálhatom, nesze:

"- Megkérdezni, mit?... - mondja halkan, lekicsinylő hangsúllyal, mintha kigúnyolná önmagát. - Mit lehet emberektől szavakkal kérdezni? S mit ér a válasz, melyet az emberek nem életük valóságával, hanem szavakkal adnak?... Keveset ér - mondja határozottan."
[Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek, Helikon, [Bp.] [2012] 134.]

Megtettem minden tőlem telhetőt, azt hiszem. Valóban mindent mondtam (a megbeszélt mindentmondás bűnné lett, amint "tabut" sértett), ami ugyan még csak szó, de fölajánlottam a bajokra átmeneti és hosszú távú megoldást is - fele kishercegségemet. Ennél többet tenni, mutatni innen nem állt módomban.

Hausz egy másik alaptételének (az ember nem változik) igazságában azért kételkedem (reménykedem, hogy nem igaz). Irtóra vágytam (-om) jól berúgni, pénzem volt rengeteg jó palackra, több napig egyedül is voltam a Lodsensben, minden adott volt. És mégsem tettem. Az a gondolat segített tán legtöbbet, hogy amennyiben arra vágyom, hogy valaki ne ismételjen, akkor az a minimum, hogy én sem teszem. Nehezebb, mint gondolnád.

Amúgy vége Klintnek, visszaértünk du. Skärvába.

14/04/21

Man kan tvinge hesten til truget, men man kan ikke tvinge den til at drikke. Vagy ahogy Hénoch mondja a túlvilágon a túristának:

"Nincs szükség büntetésre. Elég büntetés, ha mindenkit ott hagynak, ahol van. De ha nem is akar mást –"

14/04/20

Az apokrif Tamás-evangéliumot lapozgatom, töprengek rajta, különösen néhány passzuson, amely Jeruzsálemmel kapcsolatos, leginkább az foglalkoztat, hogy a Város döntését mind jobban megértsem.

1. Tamás szerint Sion leányát megbántották, kimondván: úgy viselkedik, mint apái (és apáinak apái és apáinak apáinak apái és). Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek! A városi cenzor által szövegezett hatályos (ám kihirdetetlen) törvény szerint ezt szóba hozni főbenjáró bűn, mely halált érdemel, kb. olyan tabu, mint az Úr nevének kimondása.
Jeruzsálem tagadja, hogy halálos ítéleteket hajtanának végre a városban, aki mégis kimondja, halálra ítélik, s az ítéletet végrehajtják.

2. A Város lehetőségeiből semmmi sem jön ki az írás szerint (és egyelőre bízzunk meg az evangélistában, ő első kézből szerezte még az információit, induljunk ki abból, hogy ami benne áll, hiteles).

Jeruzsálem elvileg ugyan az Óváros ellen folytat függetlenségi harcot, ám valójában egy másik település - nevezzük Tel-Avivnak - gyárnegyedével bocsátkozik esélytelen villongásba szerződésszegés miatt, ahelyett, hogy diplomáciai tárgyalásokba kezdene. Néhány lövés eldördülése után minden követelését föladja, elveszti a Város alatti földeket is. A Város maga szabadon távozhatik, ám a megállapított demarkációs vonalon túlnan ragadt ingóságait logisztikai okokból darab ideig nem tudja kimenteni (T. forrásai szerint ez ugyanazon héten történik, amikor a Vőlegény gyűrűjének vételi összegét azonnal akarja folyósítani), hadisarcként azonnali fizetési kötelezettséggé minősítik korábbi sékel-hitelét.

3. A csata ideológiai megnyerése (végre, szembeszegült az Óvárossal, mégha Tel-Avivval is ütközött meg, ugye [az Óvárost később tudósította, de erről mindjárt]) fölött érzett emócióit Sion leánya Barabással osztotta meg, mert a Vőlegény A) forrás szerint: néhány órát épp távol volt, B) forrás szerint mert nem volt oly rég Jeruzsálemben, ez utóbbi azt is megmagyarázza, hogy az ideológiai győzelemmel egyszerre bekövetkezett földrengés okozta károkat is Barabással hozatta helyre, mégiscsak jobban ismeri ő macskaköves útjait, mint az újonanjött.

Barabástól útja (hová máshová?) az Óvárosba vezetett megülni a pészachot...

4. A Bolygó Város lehetőségei tehát: 1.) visszakuncsorogni a háború előtti állapotokat Tel-Avivtól (ez megalázó [be kell ismerni mind a szimbolikusnak tekintett, mind a történetesen háborúvesztést] és csak nagyon rövid távon működőképes), 2.) megoldani azt, hogy bár épp az Óváros elleni függetlenségi háborút ünnepelte magában, épp az Óvárostól kér határozatlan idejű menedéket (ez brutálisan lehetetlen helyzet, semmiképp nem megoldás), 3.) a régi hűbérúr, Barabás fönnhatósága alá kéreckedik vissza, akinek vannak fölösleges területei, ill. tud szabaddá tenni helyet kb. ott, ahol Jeruzsálem korábbi fönnhatósága alatt állott (a jelenleg ott lakó palesztinokat egy mozdulattal azonnal el lehet űzni) (a lapok tanúsága szerint a 3. lehetőséget Jeruzsálem jegyzékben cáfolta).

5. A források egyöntetűen azt állítják, hogy Sion leányának nem volt egyetlen olyan barátnője sem, akinél különleges állapotkor (földjéről elűzetve) akár kettő darab napig magát meghúzhatta volna.

6. A Vőlegény által felkínált tavaszi rét, sátrai, barátai, a Vőlegény által készített munkagép nem kellett Sion leányának, szorongatott helyzetében inkább nekiállt a szekrény mögött takarítani, valóban volt ott porcica, pókháló, ám mégis érthetetlennek tűnt, hogy meglátása szerint ez a legfontosabb teendő. (Ennek megfogalmazását a belügyeibe való durva beavatkozásnak minősítette.)

7. Sion leánya megfeledkezett a tanácsról-jóslatról is, melyet Barabás egykori nevelőjétől kapott: a) el kell hagynia a hűbérurat, b) átmeneti idő után fel fog tűnni a Vőlegény, akivel ásó-kapa. (Az evangelista saját kútfőből arra jut, hogy efféle tanácsért akkor fordulunk a földesúr asztrológusához, ha már mindenhonnan visszaigazolták, a jelen helyzet tarthatatlan.)

8. Sion leányának T. szerint - de ez részben spekuláció - Barabás szőlője hiányzott. Noha a szőlő nem volt minőségi, ellenben bőséges noha bort adott, elégségeset akár napi három lerészegedésre is. Mi tagadás, Sion lánya vesződött eleget a minőségjavításért, érthetőnek tűnt, hogy az új (palesztin) bérlőket nem nézte jó szemmel, akik a többé-kevésbé rendbe rakott szőlő borát fogyasztották.

9. A szerző őszintén nem érti (és ezt piszkosul ismerem), hogyan akarta Jeruzsálem a szabad (s így akár szabadon társulásra léphető) városállam státuszát úgy elérni, hogy valódi erőfeszítéseket nem látszott tenni korábbi gyarmatosítói (akiket ő maga - okkal - minősített ilyképpen) ellen. Miért kormányozta bele magát abba a helyzetbe, hogy a puszta túlélése is olyanok kegyén múlik, akik ellen - a deklarációk szerint - épp függetlenségéért küzd? (Legjobb esetben kereshet magágának egy új Tel-Avivot [ami - kapaszkodj - a német Altneuland fordítása...], ám ez meglehetősen primitív ismétlés.)

Sajnálatos, hogy az evangelista kézirata megszakad, így nem tudható, mi történt később a Várossal. Jómagam az eddigiek alapján leginkább Angelához hasonlítanám Sion leányát.

"Mohón vetkőzöm, aztán a vízbe vetem magam, jó mélyre bukom. Bőrömön pezseg a langyos víz. Tenger, tenger. Körös-körül kicsiny halacskák. Angela, kiáltok a vízből, a fürdő ragyogó, halacskák is vannak –
Angela a lépcsőn ül, és a vizet nézi. Halak, mondja. Nem szeretem a halakat. (Nálunk otthon tisztaság van, a kádban nincsenek halak.)
Ugorjon, mondom, szép fejest, a víz mély.
Angela ül. A víz nem tiszta, szól.
(Bogarak. Beleköp.)
Tenger, mondom én. Lebukom, és a víz alatt feléje úszom.
Nem tiszta, mondja.
Nézze, szólok, a fenék négy méter, minden kavicsot lát.
Halak vannak benne, szól borzadva.
Nevetek, hát persze, azért tenger, vagy nem? Locsolni kezdem. Sikolt, felugrik. Mit csinál? Piszkos víz, most mehetek mosdani. Angela, kiáltom. A kabinba siet és felöltözik."

Avagy másképp:

"Ez a gyeppad itt, nézze, mondom, foglaljon helyet, várjon, felöltőmet leterítem.
Angela leült, előrehajolt, és a forrásba nézett. Bogarak vannak benne, szólt.
Igen, kis vízibogarak, szólok, és én is leülök. Ez annak jele, hogy ez élő víz –
Élő víz ? Van halott víz is?
Van, mondom. Abban semmiféle lény nem él. A steril víz ilyen halott. A desztillált víz szenvedélytelen, tehát nem él.
Angela rám néz. Én, szól, a bogarakat utálom. Én nem tudnék ebből a vízből inni. Nálunk otthon a tisztaságra nagyon vigyáznak. Anyám volt ilyen –"

14/04/19

Nagyon örülök neki, hogy Klinten vagyok, napok óta majdnem vaksötétek az éjek és az utak-ösvények, amelyeken körözök, mint Rilke párduca. A tudás, az emlékek 99%-ban pályán tartanak, a maradék 1%-ban pedig segít a puhaság (fű, azaz letértem), a megijedés (arcomhoz érő gallyak, letértem), hasonlók.

Van valami piszok elviselhetetlen Pilátus helyzetében. Választhatja Krisztust, választhatja Barabást, ám a döntést mégsem hozhatja meg ő, hiába van nála a tudás. Ha Jeruzsálem ismételni akar, a helytartónak bele kell nyugodnia, hogy Sion leánya ("ez a férfi, ez a férfi") nem a Vőlegényt választja. Pilátus hiába próbálkozik többször fölhívni a figyelmet, hogy Krisztus vétek nélkül való, a Város válasz, magyarázat nélkül hagyja, miért kell neki az, akit ismer (még ha gyilkosról van is szó), sőt [mert Pilátus "betalál" (Lukács - aki mindennek szorgalmatosan utánajárt - semmiféle főpapi manipulációról nem tesz említést)]: "egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre." (Egy másik kereszthalállal végződő sztoriban a kék/piros közti választást segítő súlyos érv: az egyik pont oda visz vissza, amit ismersz, nem visz előre, nem lelsz választ.) Jeruzsálemnek nem kellenek kisebb dolgok sem, a lehetőségek, a fejlődés (utak, vízvezeték, bor, falun villanyfény, kőház, iskolák, kutak), Jeruzsálem maradni akar. (Másképp vagy másfelől: Jeruzsálem kínlódik, s ezért dacol. Kínja dacát, daca kínját erősíti, zsibbasztóan tehetetlen, ezért (is) hajlik a maradásra, az ismétlésre. A tehetetlenség (a konzervativizmus egyfajta groteszk pandanja) ellenforradalmi. Puszta kínból nem születik jövő. Jeruzsálemben daccal s tehetetlenül remegnek, mert kínjukból jövőnk nem született meg, munka, szabadság, kenyér s jószavak.)

Húsvét van, a misztérium újrajátszásának ideje. Ha valóban belebocsátkozunk ebbe, akkor látni kell, hogy Jeruzsálem ismét szabaddá válik (veszélyes dolog a történetiség, ill annak felfüggesztése -

Amikor az elmúlt jelenből csak azt emeljük át a sajátunkba, amit mi ma realitásnak tudunk, az átemelés mozdulata közben megfosztjuk például általunk projekciónak tekintett túlvilágától. Azonban, ha az átemelés [...] minden részelemében hűen történt, a bekebelezett múltnak ismét meg kell kezdenie projekciós tevékenységét, hiszen ezt azelőtt szükségszerűen tette. Világunkat különös lények lephetik el. [Tatár György: A történeti tudományok és az örök visszatérés. Pompeji és a Titanic, 25. Kiemelés tőlem.] -)

bárhogy dönthet, azaz: választhatja a Vőlegényt is. A valódi ismétlés lehetővé teszi az pusztán helyben maradást biztosító (kikényszerítő) ismétlés (Barabás) elkerülését. Erre persze kicsi esély látszik, de ahogy Edlington mondta Poljakovnak a végső harc előtt: "Bízom az 1%-omban."

14/04/17

A Nő a Harc színében. Soha nem láttam még olyan vörösnek a Holdat, mint tegnap éjszaka a Klintebergről hazafelé. Ezüsttálból vasvödörbe. "Hegy", pogány színeváltozás pipa; nem aludtam el, igaz, tanítvány sem vagyok.

Gyerekes mellébeszélés, megoldhatatlannak látszó retorikai feladat, lappangás, Kálnoky Rilkéje mint mantra (meglapulok hát, s visszanyelem sötét zokogásom sóvárgó sikolyát - vagy hogy van), közeleg a Húsvét.

14/04/15
14/04/13

badebroJóképű, jóseggű jómunkásemberek (Jósven és jómagam). Itt csak ez utóbbi látszik (Elise képén, a többit is ő lőtte), nagy-nagy bánatodra, de hát az élet nem habostorta. Fölépítettük a badebrót, elkezdődött a szezon, már a fürdő-. Én még nyúl voltam meztelenül belemerészkedni a vízbe, tegnap eléggé eláztam (botlás egy oszloppal), fáztam is rendesen, de ami durvább, a cigim is elázott. Viszont kaptam 2 sört, a másodiktól nagyon kellemes spiccesség jött rám (már a meló után).

badebrobadebroOtthonos dolog Klintben lenni, már Holbækben elkapott az érzés, közel az otthon. Pedig... Furcsa dolog ez, mert valahogy mégis vágyom vissza Skärvába, egyebek mellett azért, mert sok munka van, ami jó. Ami még nagyon jó (lesz), úgy néz ki, bele fog férni egy új, normális mtb megvétele Svédországban, ami azt jelenti, hogy 5 nap Herrgård, 1 nap Gård (ételért + szociális tevékenységként) és 1 nap bringázás-héderezés-nézelődés-fotózás a gyönyörű Blekingében ("Svédország kertje").

Részben piszok nehéz ám itthagyni Dániát, mert ahogy - időrendben - Eigil, Charlotte, Simo, Sanne, Pauline, Sven (és általuk átadva Kaj és Preben) - hogy csak az igazán hozzám közelállókat említsem - fogadott, örül nekem, számít rám, az nagyon szívmelengető érzés.

14/04/09

takker Az egész napot a fürdőszobában töltöttem. Nem, nem hasmenés volt, hanem takarítás. Két és fél napja baszkódok az Annex dzsuvázásával, és nem, még nem vagyok kész. Mondjuk relatíve jó pénzt kaptam érte, kicsit többet, mint egy havi fizum volt az OSZK-ban... 9 éve laktak a házban az extulajék, de komoly kétségeim vannak, hogy csináltak rendes takarítást az utóbbi években. Az első képen az van, milyen bájos algás-gombás (?) állapotok uralkodtak a gépek (bojler-mosogép-szárító) és a csövek, a retyó mögött. Ennél valamivel jobb helyzet volt a falakon és a szekrényekben, de kb. úgy képzeld el, hogy kiveszed a polcot a szekrényből, nekiállsz izomból sikálni vegyszerrel, és 5 perc múlva lejön a nagyja, ám még mindig kibaszott retkesnek néz ki.

takkerCsak közbevetőleg jegyzem meg, tegnap azt hittem, kis naiv, hogy a konyhával túl vagyok a legmocskosabb részén a háznak. Ezen a képen ugyan nem látszik, hogy pl. félig elrothadt kismadár volt a sütő mögött (ha ez még egyszer előfordul, megbaszom Elsa - a megörökölt macska - narkós kurva anyját); igazából lehetett volna legott tálalni, a köret (gomba) ott volt már körülötte (melegítéshez elég zsírt le lehetett volna szedni a csempékről, ill a sütő oldaláról). És a konyha legvadabb epizódja a mosogató alatti tároló volt, néha még most is véreset vizelek.

takkerEz a kép az első felmosás és a szárító első áttakarítása (ami a javát azért kiszedte) után készült, finomhangolás, mondhatni. Az járt a fejemben, hogy az ilyen embereknek nem való semmiféle masina, menjenek ki a patakra, oszt mossanak ott, a szél meg majd szárít nekik. Amúgy nem is ezek voltak a legütősebb részek ma, hanem szétszedni a csapot, ill. a zuhanyzó lefolyóját, tényleg forgott a belem, rá kellett gyújtanom bent, hogy legalább a szag valamelyest elviselhető legyen. Ha tetszik, volt amúgy funkciója a reteknek, a szétrothadt tömítőgyűrű helyett faszán szigetelt, igaz, alig folyt le a víz, de quid pro quo, Clarice...

takkerDe ezt már szereti a szem, az enyém legalábbis élvezi, amikor a pillantás elcsúszik a fajanszon. Holnap még föl kell mosni a konyhát és az étkezőt (de az már villámgyors lesz), aztán még ki kell pucolni a nagyháznak azokat a szobáit, amelyeket használunk (3 db) + fürdőszoba-konyha, úgyhogy nem holnap lépek Dániába, csak pénteken. Nem is nagyon bánom, holnapra napsütés is ígérkezik, ha tényleg lesz, tán járok egy órát az erdőben, megérdemlem, azt hiszem.

Csupa jót!

14/04/07

Először is Isten éltesse Anyukámat!

Amúgy pedig Svédország van második hete, azon belül Skärva Herrgård. Úgy tűnik, egész sokat leszek itt, meló van dögivel. Két hónapot azért távol leszek, a húsvéti munkahétre és a nyári szezonra visszatérek Dániába.

Mons_Klint_albumRelatíve nehéz összefoglalni, mi volt, míg nem jelentkeztem. Szinte csupa jó. Viki. Szép helyek. Munkák. Egy hónapot a bácsik házában töltöttem (ill. részben töltöttünk) Stårupban (kertrészlet), míg ők Balin voltak. Pici nyaralás nekünk is összejött, két napra leautóztunk Møns Klint mellé. Kaptunk ingyen szállást és finom levest Jørgentől, benzinpénz lett némi munkákból, Margrethe (trágyázás, gazolás, ásás, talpfák kiszedése-elhordása a kertből) és Anne (kertészkedés) jóvoltából, az idő is kegyes volt, csak a hazaút előtt jött a viharos beborulás. Amúgy is sétáltunk nagyokat, voltunk - némi eltévedés után - a sekélyes parton, a lumsåsi parton (ahol találtunk egy pici borostyánt), Sanne kedvenc részén (szép hullámok voltak, frankó háttérül szolgáltak egy remek portrénak), Rørvigben és a gnibeni parton (nagyrészt lezárták a katonai terület körül, de bemásztunk).

Hiányzó emberek járnak a fejemben (, ).

Közben tanulgatok főzni, olykor egész jól sikerülnek az ételek. A cigiről leszoktatós könyvvel nem haladok, de elolvastam A vörös oroszlánt, egész kellemes regény.

Skärva HerrgårdSkärva Herrgård és a környék nagyon szép (bár nagyon kullancsos terület, nem lehet minden fenékig tejfel), ma fél órára kiléptem a kertbe (= 6 hektár erdő), csináltam pár fotót (és összeszedtem egy kis rohadékot [zuhanynál kiderül, magányos harcos volt-e...]), teszek föl néhányat mutatóba (klikkolj a képre).

Megyek, kitakarítom (megpróbálom) az Annex - kegyetlenül retkes - konyháját. Csupa jót mindenkinek!

14/03/23

Nemsoká visszatérek...

14/01/24

HMDFárasztó első nap, fadöntésekkel, -fuvarozással, gombaölős tetőablak-takarítással. Hideg szelek fújnak, kb. 50 métert sétáltunk a parton Lászlóval meló után, befagyott a seggünk. Annyit azonban láttam, hogy mennyit változtatott az utolsó nagy vihar az eddigiekhez képest. Sokat. Vasárnaptól egyedül leszek a portán, lelépnek a fickók, ha Charlotte és Eigil nem havaz el tennivalókkal, akkor egyszer beöltözök alaposan, és elmegyek a berg mögé is szétnézni, oda majd viszek fényképezőt is. Egy napja nem ettem húst (konkrétan a hovedbanegård-i McDonald's-sajtburgerek óta), de már hiányzik... És - mi tagadás - jól esne egy esti Pilóta keksz is. De legalább cigim van. Szép estét!

14/01/23

Nem jó ma elhagyni Hunniát. Persze Dánián/Svédországon nem múlik semmi. Egészen optimista vagyok.

Valószínűleg jó lehettem előző életeimben, mert a szívások ellenére jó emberekkel találkozom, jó helyeken vagyok (ha egyelőre nem is vagyok a helyemen).

Klintből írok legközelebb. Á lá futúrá!

14/01/22

Holnap este Klint. Vágyom látni a dán telet, majd mutatom, milyen.

14/01/02

23-án röpülök.

13/12/29

Életjel. Megvagyok meg minden, ám írni nem nagyon van miről. Csak a végén úgy ne járj, mint Don apja az Őrült vágtában (Dinner, 1988):

"Hát, anyjuk, nem ír, nem telefonál, most meg beállít egy emberrel..."

13/11/30

Nietzschét lapozgatok (egy hónapja nem lelünk egymásra könyvvel), kedvenc verseim egyikében (Elhagyatva) Képesnél ez van: "[...] mióta már [...]". És mi juteszembe erről? (Beugratós kérdés, nem a Karnevál.) Napirajz. Zsenik közt peregnek napjaim. (Hunnia-Alsón az utolsó!)

13/11/28

Élek meg minden, csak kicsinál ez a miskolci nihil. Még ez a hét, azt helló, BAZ megye!

13/11/14

Fontcsere...

13/11/05

HMDHazarepülem Hugh-val. Lassan indulok Pestre, aztán, ha Isten + a bátyám is úgy akarja, akkor lesz pár nap Monaco és/vagy Svédország (munka), be jó is volna. Az 99%, hogy január végén/február elején visszatérek Kintbe, ill. Højbybe, elutaznak a bácsik, kell etetni a macskát, vigyázni a házra. Pénzről még nem esett szó, de akár ingyen is (a Ford az enyém, míg nincsenek, azt tudom). Szép napot!

13/10/31
13/10/29

viharTegnap a bácsiktól hazafelé jövet úgy 100 méterrel előttem rádöntött az útra a vihar egy méretes fenyőt. Beszarás, kerülés, helyenkénti gáztaposás hazáig (ami ugyan már nem volt messzi). Fölállt az új dániai szélerősség-rekord: 53 m/s, azaz 190,8 km/h. Klinten "csak" 30-40 m/s-sel fújt, de az sem kispálya, pláne órákon keresztül (kis videót tettem ide). A karmabankom is föltöltöttem, megmentettem Peter kajakját, majd egy ismeretlen tulajdonos szörfjét. Elsőcigi közben azt figyeltem, hány irányból jön motorosfűrész-hang. Mi jól jöttünk ki, csak a kerítést fektette el. Eszembe jutott tegnap Vlagyimov:

"»De közben vihar volt, uram! Tizenegyes szelet küldtél ránk!« »Tizenegyest? Akkor nem én voltam, hanem a sátán. Én maximum hatost küldök, attól följebb az ő reszortja.«"
[A mesét itt elolvashatod. Piszok jó könyv, csak ajánlani tudom a Három perc hallgatást.]

László reggel elment, cincoghatok pár napot.

13/10/26

Skärve gårdMunkahét utáni Skärva gård. Egy régi, nagyon lepukkant tehénistállót mentünk kicsit rendbe tenni, László, Anders, én. Látványos melót végeztünk két és fél nap alatt, dicséret nélkül is büszkék voltunk magunkra.

Svédország gyönyörű, egészen beleestem a helybe (Borås környékén éreztem először 2 éve, hogy ez az ország nagyon nekem való hely), pedig Göteborgnál messzebb még nem jártam, azaz nem láttam szinte semmit. (Úgy is mondhatnám: kezdem nem érteni Ferit ezzel a Németországgal.)

Az állatorvostól kapott kutyaantibiotikum kegyetlenül kicsinált, közben azt próbálom kiheverni (de legalább a fülem jobban lett, bár nem mondanám, hogy megérte).

Jövő vasárnap repülök Pestre.

13/10/19

klintVége a munkahétnek. Többé-kevésbé szokásos, konyha, kertészkedés, elbontottuk a badebrót (kaptam érte egy unikum-szerű ampullát és egy Heinekent, már megérte), ilyenek. 10 napja itt vagyok, de még nem jutottam el a hegy mögé, a kedvenc partomhoz (2,5 km), igazán bizibí vagyok.

műtétAmi kellemetlen fűszer, bedurrant a fülcimpám, úgy begyulladt, hogy egy jó köbcentis göb alakult ki benne, két napig alig tudtam aludni, piszkosul fájt, ha hozzáért bármi, de ma itt van Klinten Tine (a szomszéd állatorvos), megkértem, hogy ápolja le. Kétszer felvágta a fülem, de jobb is már, keddig kiderül, begyógyszerez-e (otthon vajon adhat receptet embernek állatorvos?).

Még teljes pompában virágzanak a lányok (pedig tegnap fagypont alatt volt éjjel), úgy örülök nekik. Szereztünk valami dísznádat meg egy csomó levendulát, jövőre még szebb lesz a kert.

13/10/07

Holnap Dánia, onnan jelentkezem.

13/09/29

tatárBelelapoztam ismét Tatárba (legutóbb a péntek estét-éjjelt töltöttük együtt a Cornerben, ahová - elvileg - valami koncert miatt mentem, de - mit vártam... - ismét teljesen beszippantott), le is tettem Györgyöt. Hamvas zseniális mondata jár a fejemben:

"Ez a kötelező hódolat a nyelvben erősebb előtt –"

Soha nem olvastam erősebb szöveget a többször idézett kedvenc írásomnál. Annyira várom, hogy megérkezzen Miskolcra a mű első megjelenését tartalmazó kötet, évek óta nem bukkant föl.

Ma este/holnap délben megyek Pestre, pár napig ott leszek.

13/09/25

Tatár György elég gyakran jár a fejemben, azt itt tán nem kell különösebben bizonygatnom. Ez most visszavetítés-szerű, de az Erdély-könyv elején csak irgalmatlanul homályosan kavargott bennem, még az sem vált világossá, hogy fel kéne idézni valamit. Furcsa módon jött elő aztán Tatár a könyv kapcsán.

"»A zsidó múlt rekonstruálására irányuló modern kísérlet egy olyan időpontban veszi kezdetét, amikor a zsidó élet folytonossága súlyos törést szenved, s ami egyben a zsidó csoportemlékezet mind jobban fokozódó hanyatlását váltja ki. E folyamat során a történelem valami olyasmivé válik, amivé korábban sose volt – a hitüket vesztett zsidók hitévé lesz. […] Amint az várható is, a 'történelem' minden hozzá folyamodót ellátott az igényelt következtetéssel.« – írta Yosef Hayim Yerushalami a Záchor. Zsidó történelem és zsidó emlékezet című zseniális tanulmányában."
(György Péter: Állatkert Kolozsváron – képzelt Erdély, Magvető, Bp., 2013. 393. – A végjegyzetet elhagytam.)

Az idézett könyvet Tatár György fordította. A következő bekezdés György könyvében ekképp kezdődik:

"S mintha épp rólunk, magyarokról szólna mindez."
(Uo.)

Igen, ja, naná. Amit nem értek, az az, hogy hogy a fenébe' nem hozott elő egy Tatár-szöveget György könyvének 3. fejezetében. Ha a György-szöveg a jelenség színét írja le, a Tatáré a fonákját. Amit György ír az "etnikai/etnicizált táj" (88 skk) kapcsán a föld- és néprajztudományról, az fonákja a Tatár által csépelt El-Haj archeologizmusának (ill. az El-Haj szerinti cionista archeológiának). György arról ír, hogy hogyan lehettek a természettudományok ideológiai segédeszközök (hogyan járultak hozzá pl. a nemzetiségekkel kapcsolatos magyar vaksághoz), ill. hogy az általuk megalkotott-fenntartott képzetek után miért ütött nagyobbat Trianon. A századforduló környéki magyar térképészet működése olyan, mint az El-Haj szerinti cionista archeológia: leigázza a "valóságot". Tatár vitriolos kritikája sokkal érthetőbben mutatja be a működési folyamatot (amit - amúgy - György pár vonással dob csak föl).

Mielőtt még bővebb lére ereszteném, inkább úgy fogalmazok, hogy György állítását - mutatis mutandis - egy Tatár-szöveghellyel (egy El-Haj-interpretációval) gyönyörűen lehet illusztrálni.

"Abból a látószögből, ahonnan az izraeliek nézik a tájat, ott persze jelen vannak ezek a »leletek«, pedig azok a helyesen látott tájból hiányoznak. Az izraeli régészet leleteivel vonja uralma alá és gyarmatosítja a szűzi tájat [...]."
(Tatár György: Archeologizmus = Uő: "Egy gyűrű mind fölött", Akadémiai, Bp., 2009. 110-121. Id. h.: 113. [A Tatár-szöveg eredetileg az ÉS 2007/29. számában jelent meg, itt olvashatod az ellopott szöveget.])

Játszódjunk. A Kurucon simán olvasható volna, hogy:

"Abból a látószögből, ahonnan a hazaárulók/románok nézik a tájat, ott persze jelen vannak ezek a »adatok«, pedig azok a helyesen látott tájból hiányoznak. A hazaáruló/román statisztika/etnográfia/stb. leleteivel vonja uralma alá és gyarmatosítja a szűzi tájat [...]."

Még valami, ami ugyan mellékes. Vajon oka a Tatár-kerülésnek a 2009-es "vita"? Akárhogy is: kár. Tatár szövege erősebbé, komplexebbé és érthetőbbé tette volna György írását.

13/09/24

Lapozgatom György Péter könyvét, tényleg próbálom azokat a mozzanatokat megtalálni, amelyek dühítettek. Pl. ez, gondoltam tegnap.

"A mitikus közösséget ígérő, a neotradicionalizmus alapját jelentő múltakat még az amatőrök is kutatják, de már »nemzetstratégiai kérdés« lett: amióta a kortárs jobboldali politika is beköltözött a dicső nemzeti múltba, a szívcsakra kutatóinak osztozniuk kell a Jobbik, és egyre gyakrabban a Fidesz ideológusaival."
(György Péter: Állatkert Kolozsváron – képzelt Erdély, Magvető, Bp., 2013. 51–52.)

Na, szerintem ilyet nem lehet illusztráció nélkül állítani. A mondathoz tartozik egy (hosszú) jegyzet (id. mű, 73), amelyben azonban szó nincs arról, hogy a Fidesznek (ideológusainak) köze volna bármily hagymázos ősmagyarság-kutatáshoz. Ma a reggeli kávé-cigi közbeni újságátnézések közben meg majdnem félrenyeltem a kávét, idézem Kácsort, aki Kövér Lászlót idézi:

"Szerinte »Baktalórántháza arra szolgáltat bizonyítékot, hogy a szülőföld szeretete nélkülözhetetlen az életünkben, így a bennük élő és lélegző ősi életfa ma is irányt mutat«."

Isten az Atyám nem tudtam, mi a halál az az életfa, de meggugliztam, hogy ne csak a elképzelésem legyen róla, kapaszkodj, Kurultáj-cikk… Ehh…

13/09/21

kukaGyörgy Péter Erdély-kötetét olvasgatom ismét, meg akarom pontosan fogalmazni (elsősorban magamnak, részben emiatt is), mi a bajom vele, miért volt nagy csalódás a könyv.

A képnek semmi köze a fentiekhez, úgy 2 héttel ezelőtt készült, hazafelé jöttünk Pécsről, megálltunk az M7-esen. Na jó, annyiban van, hogy ez a jelenség is elég sokat elárul Hunniáról. (Ha most az ellenkező végletet kellene megneveznem, alighanem Gattyán Györgyöt mondanám.)

13/09/19

Úgy tűnik, nem szóltam igazat, miszerint majd itthonról gyakrabban, sajnálom. Épp újratervezésben vagyok - Miskolcon... Igen, jól sejted... 8-án visszarepülök némi időre Dániába, ez fix. Ezen kívül - praktikusan - semmi.

13/08/25

lumsaaslumsaasRég írtam, de igazából nem sok történt. Talán annyi, hogy elgurultam Nagypirossal Lumsåsba, sétáltam egy nagyot a parton, nagyon jó volt egyedül lenni ott. A lényeg: nemsoká repülök. Otthonról majd gyakrabban leszek ismét.

13/08/14

Két hét múlva ilyenkor már a tetőfok közelében lesz az izgalom. Úgy tűnik, akadt szálláshely is nékünk, a bátyámat öltöztette szárnyas jelmezbe a Főnökség.

Szombaton véget ért a szezon, még mindig alig merem elhinni, hogy mindez nem csak egy szép álom...

PS: A képhez lásd Jancsót, azaz Pepét.

13/08/12
13/07/30

felhők Elbringáztam tegnap a partra felhőket fotózni, a tegnap föltöltött (önkioldós) kép is akkor készült és a következők is. Igazából csak ki akartam menni a Centerből, mert néha tele a hócipőm, de irányt, célt adott, amikor ezt (első kép) láttam a konyha felé menet (milyen jó, hogy elmentem vízért, nem szoktam vinni magammal) a kempingen.

felhőkfelhőkA második kép úgy 10 perccel később, kicsit odébb, már a bergen készült, látszik, hogy oszlik szét a középső felhőrész. Egész nehéz különben úgy bringázni, hogy az ember folyton fölfelé bámul... Fogalmam sincs, hogy a 3. fotón mi történik épp, de elképzelhetőnek találtam, hogy így alakult ki az a jelenség, amely az első két képen volt, ezen talán az látszik, hogyan alakítja ki a légörvény a lyukat. (Persze jó lenne erről megkérdezni valakit, aki ért hozzá. Ha lesz időm este, el is küldöm a fotókat az Időképnek, hátha válaszol valaki.)

felhőkVégül csak egy "megszokottan" (kb. megszokhatatlanul) drámai estülés. Amilyen lágy (ha nem is bukolikusan idilli) a dán táj, annyira teátrális a legtöbb este az égen. A tegnapi este (éj) amúgy is - némi túlzással - drámai volt, túl vagyunk az első nem idilli beszélgetésen, ez már kapcsolat, mondhatni...

13/07/29
13/07/27

Fontos dolgok. Először is: Isten éltesse Szegát és Bogit!

Aztán: megvettem a jegyet, aug. 29-én reppenek haza, várom, nagyon.

Feltettem pár képet a szerdai minikirándulásról ide.

13/07/27

Majd jönnek sorok-fotók a 2. szabadnapomról is, de várok Lilla engedélyére a képek miatt.

Augusztusban haza? Hmmmmm...

13/07/25
13/07/21

Röviden, de mégis bővebben a múlt heti bejegyzésnél. A hullaságot nem fejtegetem, csak annyit tennék hozzá, hogy piszkosul tele vagyok a konyhákkal, főképp a Centerben dolgozó figyelmetlen amatőrök miatt, egy vicc itt a konyha, de nem akarok még itt is ezzel foglalkozni. A legnagyobb változatosság, hogy nem csak konyhát látok idén, hanem dolgozgatok a bácsiknak is. Jut eszembe róluk, egyiküknek születésnapja volt múlt hétfőn, volt kis köszöntés, közben Pauline fülig érő mosolyt fakasztott az arcomra, az mondta, hogy örömmel lát a férje pár napnyi vitorlázásra! Víz, szél, sör, hús, ó, Istenem!

Ennél is örömtelibb ugyanakkor, hogy ismerkedésben vagyunk, s ha továbbra is támogatja a Főnökség, abban is maradunk (lásd ehhez Para-Kovácsot: "Nem ismerem a nőket, konkrétan nyolc éve próbálok megismerni egyet, és kétségtelenül elértem eredményeket, történt némi haladás, de húsz év múlva majd újra nyilatkozom a kérdésről, hátha."). Tavaly - nyár végén - azt írtam, nem lesz ötödik felvonás. Nagyon úgy néz ki, hogy az élet mindenkori túlhatalma ismét rákoppint az orromra.

stensturpMióta Betti hazament, azóta nem volt szabadnapom - szerdáig. Akkor kialudtam magam, aztán elmentünk Borival tekerni egyet, iszonyú jó volt nem a Centerben lenni. Két katasztrofális állapotban lévő bringával átgurultunk a parton Lumsåsba, onnan át a félsziget másik partjára, aztán Stensturpon át vissza Klintbe. Meleg volt, jó volt a tenger, szép volt a táj (néha tetszik Dánia). A kép néhány méterrel Stensturp után készült, kb. ott, ahol majdnem érintette a térdem a szembe száguldozó buszt, amikor Elisét megkértem, hogy vigyen el motorozni. Fél óra fért bele, nagyon jó volt, erősen gondolkodom a jogsin...

Elszaladok a műhely mögé egy cigire (most sokáig az IT Crowd szibériás része fog beugrani a cigarettások nehéz sorsáról, hiába van most itt 30 fok), aztán irány a konyha. Szép napot mindenkinek!

13/07/14

Csak életjel. Boldog hulla vagyok. Jelentkezem később.

13/07/05
13/07/05

Szívszorító' szép ajándék Bettitől.

13/07/05
13/07/05

Furcsa hangulatú éjjel magamat fotózgattam. Hatás ez is.

Másfelől szokásos: meló délelőttől éjszakáig (némi megszakításokkal). Du. 4-től durván fél 1-ig, 1-ig konyha, délelőtt, kora délután meg lájtos fűnyírás, miegyéb a Centerben. És: kétszer voltam egy idős párnál dolgozni. Egy hatalmas birtokon laknak, egy gyönyörű házban, a tetőteraszról látni mindkét irányban a tengert (Pauline szerint Odsherred legmagasabb pontján áll a ház, de meg-látásom szerint ez túlzás). Eddig csak a falakat és a tetőket takarítottam (futónövények irtása-igazítása, évtizedes mocsok lecsutakolása, ereszcsatornák kitisztítása (utóbbit pl. úgy képzeld el, hogy 10 cm-s magoncok éltek benne, míg ki nem nyírtam őket)). Kedvesek és jófejek a bácsik, 80 fölött vannak, több mint 40 éve élnek együtt.

Ma elgurutam Nykøbingbe, vettem magamnak egy nadrágot, kicsit bő, de ősztől - ha befejeződik a vegatálas vegetálás - pont jó lesz, remélem... Ha meg nem, jó lesz melósgöncnek, 40 koronát mindenképp megért.

13/06/27

fyrrebakkenKét nap jóformán elment fűnyírással (csak a Villa Rosenberg kertje 2 óra a traktorral), salgózással (kinti hűtőkamra) és további apró munkákkal (valamint egyéb - karmabank-számlát töltő - tevékenységgel, pl.: a második madarat mentettem meg az idén, olyan kis hülyék szegények, röpülnek neki izomból az üvegnek, azt' ülnek kábán, de legalább meg lehet őket fogni, hogy kivigye őket az ember). Jól is esik az esti pancsi, ma kimondottan, mert este 8-kor kisütött végre a nap, már kezdtem elfelejteni, milyen a 'fény. Elképesztő volt nézni a felhőket a vízből, olyan ég volt fél 9-kor, amilyet ritkán lát az ember. A tengert kimondottan kellemesnek érezni (16 fokos), mert pár napja a levegő sem melegebb (most épp 11 fok van). Tegnap furcsa volt a vízben, érezni véltem az áramlatot, pedig nem úsztam beljebb, mint szoktam, kicsit be is szartam, többnyira cica a Kattegat, de ölt már nálam jóval jobb - ráadásul helyi - úszót is.

táblaLáttam ma Petert, hogy bringázik le, vitte a békatalpait, emiatt viszont a Je t'aime, je t'aime eleje járt sokáig a fejemben (újra kéne nézni, az idén még nem is láttam). Egészen addig, míg meg nem néztem az újonnan kihelyezett táblát (emlékeim szerint az elmúlt években nem volt ilyen), amely szerint 3 csillagos (csúcskategóriás) helyen szoktam úszkálni. Erről viszont A Saint Tropez-i csendőr ugrott be ("ez a tenger kétcsillagos")... (Bakker, amikor gimiben Tóth Kornél megtudta, hogy apám rendőr, ennyit szólt: és hogy hívják apád? Májer Lütyő?) Csak a franciák miatt teszem hozzá, hogy a bimbózó lányok is átköltöztek velem a kempingre.

13/06/24

annexkopasz19 órán belül másodjára írok, igazán elkényeztetlek... Az első kép szombaton készült, az Annex-kert takarítása közben, a második friss, ropogós. Tegnap végképp elfogyott a türelmem. Zuhany után csak időbaszás törülgetni a hajat, viszont szombaton, egy nagy esti séta közben megkívánt tenger közben - afféle Ford Fairlane-ként - a hajamra gondoltam, jaj, csak nehogy vizes legyen, mert nincs nálam törülköző, az otthon meg messzi. Most simán kipróbálhattam volna Don José csodaszerét ("cadeaux pour vous, brilliantina, brilliantina, cadeaux, cadeaux"), na de ne bánkódjak, majd ha berekedek, hátha lesz valakinél Tabletta Mimi (pour tutti).

13/06/24

Bespiccelésnyi idő: három óra alatt négy fenyőnyit ment odébb a telihold. Hajnalodik, mégis: további szép éjt!

13/06/17

annebergÉletjel. Hétvégi Anneberg-Center kombó. Öregszem vagy mi. Megérzek 9 óra Anneberget (az ott azt jelenti, hogy - nem túlzok - egy perc szünet sincs), iszonyú jó volt beülni utána Nagypirosba (László odaadta a hétvégére). Kevésbé volt jó beállni 20 perc múlva a Center konyhájában, mázli, hogy nincsenek sokan. Munkahét van, ami esetemben (esetünkben) pont ugyanolyan, mint bármely másik hét: toljuk Lászlóval a mindent. Ma - egyéb dolgok mellett - megnyírtunk pár fenyőt, az ágakat elvittük a kikötő melletti máglyához, amely a környék legnagyobb Sankthans-bålja lesz ismét, meg sem merem saccolni, hány köbméteres a rakás most, de úgy gondold el, hogy teherautókkal hordják az égetnivalót... Pont egy hét múlva fog égni.

Vár az ágy és Hjú. Joccaka!

13/06/11

Háromnegyed kettő. Halvány narancs csík az ég alján észak felé. Teljes szélcsönd. Csak a döghullámok morajlása hallatszik, már-már hangosak. Mintha a Klokken kertjében lennék. Az éj komoly, de nem nehéz.

Alszom hát én is, testvérek.

13/06/09

Tegnap fatároló-építés Sannénál. Jó móka volt, különösen köves talajba fúrni kézi földfúróval (4 oszlopot 90, 4-et 80 cm mélyre).

Nem akarok általánosítani, hogy milyen egy dán család vagy hogy milyen a dánok viszonya kölkökhöz, mindenesetre jó volt látni tegnap, hogy a vizipisztolyozás nem jár együtt rászólással, sőt, amikor apuka többedszeri kérése - hogy őt ne, mert dolgozik - is süket fülekre talált, akkor nem a lebaszás jött, hanem a válaszcsapás. Slaggal... Itt viszont beszállt nagybácsi egy kancsóval... A nők nem kezdtek rikoltozni, hogy mindenkit elvisz a tüdőgyulladás, hanem mosolyogtak, nevettek, majd a móka végén a kölkökre száraz ruhát adtak.

Ez a második gyerekbarát hozzáállás, amit észrevettem mostanában. Az első az volt, hogy a sziklakertet olyanra stabilra kellett építeni, hogy a rajta rohangáló-játszó gyerekek alatt se moccanjanak meg a kövek. Érted? Nem az van, hogy jajdeszép, ne engedjük a gyerekeket ott játszani, mer' elbarmolják és/vagy baleset lesz, hanem eleve azzal számolnak, hogy játszótér is lesz.

Szép vasárnapot!

13/06/07

Fél három. Vöröslik az ég alja. Károgás, kakukkolás és csivitelés. Harmat a lábamon. Olyan nyugalom van, mint a Solarisban otton (a kakukkolásról mindig ez a film jut eszembe).

13/06/03

épülKezem gyógyulgatván kertem épül vala. Semmi új. Munka a Centerben, cigipénz megkeresése Margrethénél, tenger (kicsit hidegebb, északról fúj a szél, de legalább "nagy" hullámok vannak, jó velük játszani), este beszélgetés, cante jondózás, House...

13/06/01

elsőTegnap - a sziklakertépítés általi kézszétcseszés után - megvolt az első fürdőzés. 30-án kegyes volt a Kattegat, befejeztük a badebrót (nincs több hajnali 7-kori fölösleges kelés). Egész kellemes már a víz, ennyi előnye volt a kései hídállításnak. A borostyánok elmaradásával meg úgy vagyok, hogy legalább medúzák sincsenek (eddig egy árva tetemet találtam a parton).

Szép napot, boldog júniust!

13/05/28

szökőkútMérget mernék venni, hogy tyúzdéjt mondott a dán bácsi a hídverésre, de holnap lesz... Úgyhogy ma a szökőkút körüli sziklakertet építettük. (Még Eigil is beszállt!) Szép lesz. (A képen a kezdeti állapot látható.) Ma sem kell ringatni... 'ccaka!

13/05/27

homokpadElőjáték. Majdnem derékig a tengerben. Ma kedves cica volt, még holnap délig maradhatna az, aztán eregetheti kifelé ismét a karmait, de a holnap is esőhullámnap már, jó lenne már végre befejezni a babebrót.

Végeztem ma a kábelfektetéssel, alig látszik, hol vittem, lassan profi leszek ebben is... Délután Lumsås volt Chelinával, örömködtünk a parton úgy 2-3 órát. Játszottunk fókásat is. Ha csoszogsz a homokon, tisztára fókahangokat ad ki, ami a vidijón sajnos csak jóindulattal ismerhető fel, de ott... Hasznos s szép nap volt ez is. Jó éjt!

13/05/26

bondehusKristina hatalmas okostelefeonja is hasonlóan rossz minőségű képeket lő, de azért felteszem, hadd örüljél velünk. Azt persze nem tudta elcseszni, hogy - mint mindig - most is világítok László mellett, hiába, az a pár hónap India hatalmas előny, behozhatatlan a dán napsütéssel (még akkor is, ha a hátam valamelyik nap kellemetlenül leégett)...

net netA tegnapi nap testhez álló volt (már ha igaz magyar vagyok), árkot kellett ásni... Már a Lodsens Hus kertjéig ér a kábel, szépen visszatemetve, befűmagosítva az árok (helye). Holnap kiásom a maradék tizenpár métert, az már kellemes lesz, pláne a szomszéd duzsungelje után, amiről, ásni kezdvén, kedvenc Sajóm utolsó sora jutott eszembe. Különben az ásás miatt a szociális temetés színtiszta őrülete járt a fejemben. Ha Spiró írta volna valamelyik szatírájában, akkor oké, nála rendben van, ismerjük a humorát, de talán még Hamvasnál is szinte elképzelhetetlen ez a típusú - abszolút humortalan - morbiditás. Gázsi és Csupor monomániás szembenállása még a humoron innen van.

"Gázsi most az ásót a földbe szúrja és odalép. Ez az ember itt (Csuporra mutat) hullamosó. Mindig azt mondja, hogy az ő foglalkozása fontosabb. Én meg azt mondom, hiába mossák meg, ha nem temetik el –
Csupor fejét rázza. Amíg nincs megmosva, nem lehet eltemetni –
Gázsi felkiált. Jó, megmossák! És aztán? El kell temetni –
Csak állatokat temetnek el megmosatlanul –
Gázsi elfordul. Sintér lennék, de hullamosó nem. Piha. Egész nap a hideg büdös testeket. Csak lépjen hozzá, és szagolja meg. Tizennyolc éve csinálja, már neki is hullaszaga van –"

Egyszer vitatkoztam Jakab Andorral, aki azt állította, hogy Orbánék Mandarrúként használják Magyarországot. Kizártnak tartom. És sértő ennyire humortalan, beteg lelkű, sötét gazemberekkel venni egy kalap alá Winemastert és Mr. Pent. Orbán elcsibásodása - úgy tűnik - visszafordíthatatlan.

13/05/24

bondehusPár tonnát az elmúlt napokban ismét megmozgattam. A járdalapok 50x50x6cm-s betonhasábok. És akkor a sóder-/sitt-/földszállítást nem is számoltam még.

Úgy volt, hogy ma fejezzük be a badebrót (leszállították végre az utolsó aljzatelemet), de a Kattegat úgy döntött, hogy mégse, reggel megszakértettük a hullámait, nagyok voltak, a következő kitűzött időpont kedd reggele, addig vacak idő lesz itt biztosan.

A világ kicsi, Charlottéval beszélgettem, valahogy szóba került, hogy a szomszéd malamutját Smillának hívják P. Høeg regénye miatt, Smilla és Martinus már találkoztak egy vitrinben. No és a Høeg-regényről írt Feri száz éve pár sort A nagy könyv miatt. (Jelenleg nem kapható egyik antikváriumban sem...)

Holnap árokásás a Lodsens Hus felé, ha nem esik az eső, fasza pihenés lesz...

13/05/15

Hosszú idő alatt ért be, nehéz döntés volt. Elköltöztem. Vissza az első helyemre, a Bondehus 5-ös szobájába.

13/05/14

tetőJómunkásember a tetőn. Annyira jó, hogy elbaszta. Józanon... Nodehát: alt er såre godt, mondta az Úr, úgyhogy biztos volt valami oka a malőrnek. (Annyi történt - télleg ne kérdezd, miért -, hogy a hullámpala alsó részébe fúrtam a lyukakat, nem oda, ahol a érintkezik a csúcslezáróval, gerincelemmel vagy hogy a halálba hívják. Az eső ugyan csak irgalmatlan szél mellett érheti a lyukakat el és látni is csak akkor lehet lentről, ha nagyon nézi az ember - mégis.) De azért jó nap volt ez is, Lászlóval toltuk egész nap, épül-szépül a ház, a kert. Hahó!

13/05/12

szülinapBoldog 78. születésnapot, Kedves Center! Jó benned. Neked is jó? Persze elmenni csak én tudok. És, kezdesz ismerni, tudod, van ez a prékokszos problémám, hogy mindig idő előtt megyek el, őszi légy (nőnek mondhatnám, hogy ugyanannyi időnk volt), de, látod, vissza-visszafúj a tavaszi szél. A hülyeségeidet nem igazán szeretem, de tudom, nem te tehetsz róla. És: talán a hülyeségeid miatt picit otthonosabb itt (mint ahogy Koppenhága legotthonosabb része a Vesterbro), lassan, mondhatni - Petrivel -, kapcsolatunk kezd meghitté válni.

S ha már a vers, akkor 2 apróság. OCR rlz, persze, de azért nem ártott volna emberrel is átnézetni, csúnya ez így vagy nem szép:

"MéIy alvást szimulálok, kicsit vinnyogok is,
ahogy álmodó kutyák szoktak (forgolódni is kell)."

És pont ez a rész hibás, ami tiszta Kesző Bertalanos, lásd pl.:

"[...] szegény rokkant vagyok, szíveskedjék nekem az ég nevében egy kis segélyt nyújtani (lassan, tagoltan, kis önérzettel és megindultan kell mondani)."

13/05/08

biciVolt - hála Istennek - némi eső, így volt időm befejezni László bringáját. Hajtómű- és elsőváltó-csere (ilyeneket még sosem csináltam), fékek megcserélése. Azért durva, hogy Deore hajtóművet tud itt guberálni az ember, otthon meg használtan is drága. A fékekről meg annyit, hogy a hátsó pofák piszkosul el voltak kopva, megcseréltem az elsőkkel, az így előrekerült pofák beállításának ellenőrzésekor (próbakör) gyönyörű szikraesővel örvendeztetett meg a kerékpár... Vasárnap megjön László, mehetünk a boltba, mert pofák kellenek, huzalok, no és eltörtem egyet abból a spéci szerszámból, amely a hajtómű leszedésére szolgál, kicsit össze voltak rohadva az alkatrészek, én meg erős vagyok. Erősnek erős, de bátornak nem bátor, nem mertem bevallani Torbennek, a Műhely rettegett urának. Pótolni kell, mielőtt kiszúrja.

Amúgy törés utáni bizalommal való tekintés a jövőbe. A játszón közös homokozóba vetett a sors, irdatlan jókat játszottunk, pl. építettünk mindenféle várakat, és itt álljunk is meg egy klasszikus erejéig: Homokvár, légvár, kártyavár (a szöveg se kutya, no de a klipp, az odabasz). Az irdatlanságról pedig az jutott eszembe, milyen érdekes, hogy a kapcsolatok olyanok, mint az álombéli kolbász. (Ami hol van?) "[...] mer' hogy ha nagy kolbász volt, ugye, akkor kár érte, akkor sajog az ember irigy lelke, a nagy kolbászér, ha úgy eltűnik eltűnik egy nagy kolbász valahol, gyerekek. [...] ha viszont végleg elveszett a kolbász, akkor jobb, ha kicsi, ugye, akkor nem nagyon kár érte, de ha még megkerül, akkor jobb, ha nagy." No de. Felébredés után meglesz a kolbász, és hamis próféciának bizonyul, hogy "[...] hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a dolgok?" És a barát nem veszíti el a barátja kalapácsát!

13/05/05

kopphelsingörA hétvégén Koppenhága-Hillerød-Helsingør volt Bettivel. Igazi túristák is voltunk, pl. pénteken hajóról néztük (spiccesen) Koppenhágát. A péntek igazán remek volt. A szombat hozott némi csalódást, a hillerødi barokk kert sokkal szebb fotón, mint valójában (legalábbis most, jóformán még csak a fű volt zöld), a helsingøri várat meg alig tudtuk megnézni, későn értünk oda plusz csak hátulról lehet bejutni, építkeznek/renoválnak. Eldumáltuk az időt, lekéstem az utolsó vonatot, az éjszaka első részét a Spunk, majd a Karriere Barban töltöttük, utána meg a pályaudvaron fagyoskodtunk. Kellemetlen, hogy vasárnap az első vonat 7:40-kor ér Holbækbe, ahonnan még háromnegyed óra vonatozás vár az emberre, ám busz még nincs, szerencsére viszont van ingyen wifi a vonaton, még ott kiderült, úgyhogy meg tudtam kérni Eigilt, hogy jöjjön el értem Højbybe. (A mai nap - sejted-e? - kínszenvedés volt a konyhában, bár alig vannak vendégek.)

Betti NyhavnjaSzép két nap volt, no. Fűszerek is voltak, napirajzos cigaretta, unikum, életem első málnapálinkája. És Hillerødben jött a Mikulá Bátti, elvitat(hat)atlan (tulajdon)jogom lett, de ami ennél is fontosabb, egy korai Lukáccsal gazdagodott magángyűjteményem!

13/05/01

Margrethe kertjét ásogatom a szabadidőmben néhány napja. Vajon hány évig kellene itt élnem, hogy ne legyen furcsa a földben kagylóhéjakat találni? S ha már - ki nem mondottan ugyan, de - magyar föld, akkor legyen éji ég is: gyönyörű tiszta, sok csillaggal, pár perc múlva éjfél, 0 fok van odakinn, kabátot vettem bagózáshoz. (A csillagos ég fölöttem, a nikotinos kátrány bennem.)

13/04/27

A tegnapi képek telefonnal készültek, a minőség magáért beszél. No de jó ez, falura, kabát alá.

13/04/26
13/04/25

bondehusMai tevékenységeim egyike van a képen, és ez nem is az összes járdalap, egy torony a műhely mögé került; mondjuk az alapfelállás az volt, hogy mindet oda kell hordani, merthogy majd Torben felhasználja valamire, de Simo beszólt, hogy "Épít egy új Bondehust?", úgyhogy ezek a lapok maradnak, alighanem újra lesznek hasznosítva egy új aljzaton. Frankó nap volt (bár a derekam le akar szakadni). Martinus-szöveg 9-10:30, konyha: 10:30-12, Pavilon A, 3 szoba, takarítás: 12-13:15, Margrethe-kert: 14-15:30, Bondehusterasz-bontás (a képen): 15:30-17, konyha: 17-19, otthoni kertészkedés: 19-20, konyha: 21:30-22.

Akartam kis tavacskát a kertbe, meglepni Lászlót s magam, de - olykor - elkámpicsorító az élet, 10 m² alatt csak rothadó pocsolya lesz a fóliatóból, ha nincs vízforgató/-szűrő rendszer benne. Mindegy, befüvesítem a területet.

Holnap hídépítés, várnak az öregfiúk. Tavaly jó móka volt.

Joccaka!

13/04/23

trakkerpunakozmoszBefejezem lassan Az emberiség sorsának favágós részét, utána jön a finomhangolás. Különben nagyjából szokásos, annyi újdonság van, hogy traktoroslegény (is) lettem. Az jó, hogy itt van tavasz, térnek magukhoz a fák, a bokrok, a virágok, a fű - lassan minden kizöldül. A punavirág-óvoda is rendben van, ez fészekalj jön velem nyáron kempingezni, a másik zacsi magot a garázs elé vetem majd el, még nem mertem, valamelyik éjjel még fagy volt.

Péntektől kurzusok vannak, de kaptam kimenőt, úgyhogy jövő héten fellátogatok a nagyvárosba, Betti Kappanhágóban lesz pár napot, ha minden jól alakul (szállás), tán még Hillerødbe is el tudok vele menni, bukok a barokk kertekre...

13/04/18

az emberiség sorsaSzöttyögök Az emberiség sorsával, az a jó, hogy Martinus szerette az alábbihoz hasonlóan hosszú mondatokat. Csak úgy tréfából ideteszem a mű első mondatát dánul, németül és angolul.

"Da menneskehedens skæbne for tiden former sig som en verdenskrise, der i form af arbejdsløshed, fattigdom, sygdom, revolution, fosterdrab, mord, selvmord, laster, perversiteter, ulykkelige ægteskaber, irreligiøsitet og sindssyge, fornemmes som en gene af et sådant voksende omfang, at intet enkelt menneske i længden vil kunne være uberørt deraf, vil et absolut overblik over, hvad det er, der i virkeligheden foregår, ikke alene være aktuelt, men også udgøre en absolut nødvendighed, hvis der overhovedet skal være tale om at bringe nævnte krise til ophør."

"Da sich das Schicksal der Menschheit zur Zeit als eine Weltkrise gestaltet, die als Arbeitslosigkeit, Armut, Krankheit, Revolution, Tötung der Leibesfrucht, Mord, Selbstmord, Laster, Perversitäten, unglückliche Ehen, Irreligiosität und Geisteskrankheit als eine Plage von einem derart wachsenden Umfang empfunden wird, daß kein Mensch auf die Länge davon unberührt bleiben kann, wird ein unbeschränkter Überblick über das, was in Wirklichkeit vor sich geht, nicht nur aktuell, sondern auch eine absolute Notwendigkeit sein, wenn überhaupt davon die Rede sein kann, diese Krise zum Aufhören zu bringen."

"As the fate of mankind at the present time takes the shape of a world crisis that, in the form of unemployment, poverty, ill health, revolution, killing of foetuses, murder, suicide, vices, perversities, unhappy marriages, irreligiousness and mental illness, is fell as a burden of such increasing magnitude that no individual human being can, in the long run, be untouched by it, an absolute overview of what is actually happening will not only be of immediate importance but will in fact be an absolute necessity if there is to be any talk at all of bringing this crisis to an end."

Bónusztrekként jöjjön a magyar változat egy gyakorlatlan "fordítótól" (ez a mondat (?) a jobban sikerültebbek közül való):

"Mikor az emberiség sorsa a mai időkben, mint egy világválságként alakul ki, amit a munkanélküliség, szegénység, forradalmak, abortuszok, gyilkosságok, öngyilkosságok, káros szenvedélyek, perverziók, boldogtalan házasságok, vallástalanság és elmebetegségek formájában úgy lehet érzékelni, mint egy kellemetlenséget egy olyan növekvő kiterjedésben, hogy egy magánember sem tud hosszú távon érintetlen lenni attól, egy abszolút áttekintés kell az fölött, hogy mi az, ami a valóságban történik, nem csak aktuálisnak, hanem szintén abszolút szükségszerűségnek lenni, hogy egyáltalán szó lehessen arról, hogy ezek a krízisek véget érjenek."

Én kb. ezt tudom kihozni belőle:

"Mivel az emberiség sorsa a mai időkben világválságként jelenik meg, amit a munkanélküliség, a szegénység, a forradalom, az abortusz, a gyilkosság, az öngyilkosság, a káros szenvedélyek, a perverziók, a boldogtalan házasságok, a vallástalanság és az elmebetegség egyre burjánzóbb nyűgeinek formáiban lehet érzékelni, amelyektől senki sem maradhat hosszú távon érintetlen, ezért – nem csak aktuálisan, hanem abszolút módon – szükség van egy abszolút áttekintésre afölött, mi is történik valójában, hogy legalább beszélni lehessen e válság megoldásáról."

Li Taj-po szavai csengnek a fülemben.

13/04/16

A tegnapi és a mai nap munkás része a szarról szólt. Tegnap emésztőfedőket cseréltünk Eigillal, ma meg - két forduló járdalap átpakolása után - jópár utánfutónyi trágyát hordtunk egy idős dán bácsival a konyhakertbe. Egyrészt piszkosul fáj a derekam, másrészt meg ilyen meló után tényleg megváltás egy forró zuhany. Amúgy jó dolog ez a fizikai munka. (Eigil mondta is, hogy valamelyik előző életemben paraszt voltam - dicséretnek szánta.) A nem melós része is jó volt a mának, Simo tartott egy 1 perces oktatást a kistrakerről, úgyhogy én voltam a fuvaros is, dagadt a mellem, mert a második próbálkozás után faszául ment az utánfutós tolatás. Az oktatást amúgy azért kaptam, mert Børge "nyugállományba vonul", én leszek Simo mellett a fűnyíróember. (Ká és a Mr. Gump jár a fejemben, mióta mondták.)

padA múlt héten ilyenkor 3 pulcsiban ültem a Terrasse-on, gémberedtek az ujjaim, miközben gépeltem, ma meg 20 fok volt, gyönyörű napsütés, egy szál pólóban lehetett dolgozni. Tegnap pedig gyönyörű szivárvány volt, sajnáltam is, hogy nincs egy rendes gépem. Ahoj!

13/04/14

padVasárnapi lazulás, nagymosás, takarítás, ilyenek. Na meg átrendeztem a szobát. Nem volt túl praktikus, hogy a radiátor (elektromos) a fürdőszobai falon volt, ahonnan amúgy is a meleg jön, az ágyam meg az utcai falnál volt, szóval megcseréltem. Most jobb, sokkal. Ennek örömére el is mentem sétálni egy nagyot, nézegettem a tengert, olvastam neki Hamvast, tegnap ismét a Karneválba csobbantam.

Valószínűleg nem lesz idén Anneberg, Charlottéék kizárólagos igényt tartanak a szolgálataimra a következő munkahéttől a szezon végééig (ami persze a leghajtósabb az étteremben is, akkor kellenék ott is leginkább). Némi pénzmag is üti a markomat, most legalábbis úgy tűnik. (Ha nem, az keményen be fog baszni.) Írnom kell Jaspernek, hogy fennforgás van, keresnie kell valakit a megszokott négere helyett. (Basszus, ez a nyár tényleg Carls Special nélkül fog telni?!)

Ha találok egy megbízható bringát, a munkahét és a szezonkezdet közötti napokban áthúzok Jütlandra, meg akarom már tekinteni végre a nyugati partját.

13/04/11

favagas, villa rosenbergBefejeztem! Elfogyott Eigiléknál az aprítandó-felvágandó. Külön öröm, hogy a felfűrészelt fát nem nekem kell berámolnom, Torben szeret a tömörítéssel játszani, úgyhogy rá vár a föladat. Jó móka volt, tényleg, de kezdett kicsit unalmassá válni. Délután - levezetésképp - volt még egy laza másfél órás bozótirtás. Ha jól néztem, akkor ma hatalmas mázlim volt, nem volt bennem kullancs. Valamiért azt gondoltam, hogy hideg van még a kis rohadékoknak, de tegnap mondta Sanne, hogy neki már volt szerencséje egyhez a kertjében.

Péntektől vasárnapig kurzus lesz, azaz meleg étel! Nem mintha nem "főznék" minden nap valamit, de bármit is csinálok, az nekem biztosan elég 1-2 napig (tegnap óta eszem a tortellinit, de még mindig van...). Így azért változatosabb lesz a táp.

Tegnap vettem a Sparban virágmagot, lepkevirágot, dánul stolt kavaler (büszke lovag), ami szép, de finnül - bár fogalmam sincs, mit jelent, majd megkérdezem Simót - még szebb: punakosmos.

13/04/09

favagas, villa rosenberg favagóeledelBaltáról fűrészre váltottam tegnap a Villa Rosenberg kertjében. Elég meglepő, de sokkal fárasztóbb fűrészelni, mint a tuskókat csapkodni szerte s szét. (Ahogy Eigil papája megjegyezte: kétszer melegít. Majdnem igaza volt, engem csak egyszer, nem a mi tüzelőnk lesz.) Éhes is délutánra a jómunkásember, a vízből kiveszi az oxigént, a krumplis-paradicsomos-hagymás cuccba pedig tojást rak és - horribile dictu - szalonnát is (csak Vlaszticska - no és a kocsmája - nincs sehol). Fáradtság, étel, 2 pohár víz, még ne, még ne menjek el, Tomika - mondok magamnak - még, még kell egy kávé és egy cigiiiiiaaaaaahhh...

Amúgy tényleg ilyen élvezős dolgok között vagyok. Például imádom, hogy az első cigi-kávé alatt minden reggel a nyírfáról leolvadó dér csöpörészget rám. Vagy hogy mielőtt nekiállok "főzni", megrakom a tüzet, mire leülök enni, "kályha duruzsol a tűztől" - ahogy Süsü énekli -, nézem a tengert, Dzsivan Gaszparjant hallgatok és örülök, ma is adott ételt az Isten. (Isten bácsi, adjál kácsit!)

Lassan fölbattyogok a konyhába, ott még elég erős a wifi, de nem gémberednek el a hidegtől az ujjaim, mint a Terrasse többi részén. Máma Don José szavaival búcsúzom: "Pablo! Á lá futura!"

13/04/07

Isten éltesse Anyukámat!

favagas, villa rosenbergMinket itt hóval éltet, igaz, nincs is születésnapunk. Elvileg holnap napos idő lesz Klint környékén, úgyhogy nem éri meg bevenni a száradni kitett melóspulcsit, majd megszárad holnap. Az időjárás változatos, de van, ami - szinte - állandó, mégpedig - kellemes meglepetés - a buszjegy ára. Két éve is 24 DKK volt bemenni Nykøbingbe, most is. (Otthon vajon hányszor emeltek közben árat? A franc se követte, de meglepne, ha 2 évig bármilyen szolgáltatás ugyanannyiba kerülne.)

Ennyi mára. Nagy hahó mindenkinek!

13/04/04

favagas, villa rosenbergTegnap és ma folytatódott a favágás, ez a két adag piszok nedves volt, élveztem is veszettül. Fejlődött, alig csapok mellé mostanság (tavaly majdnem sikerült amputálnom az egyik lábam). Ma főztem is, olyat, amilyet szoktam: mindentbeleételt. Ez most krumplis-hagymás-gombás-paradicsomos-szalámis-szójás-sajtos egytálételre sikeredett, sok borssal, finom lett.

Annyira jó érzés, hogy csak minimálisan érdekel, mi folyik Magyarországon. Belekukkantottam ma pár híradóba meg elemzőműsorba, de türelmetlen voltam bármelyiket is végignézni. Agresszió, hiszti, ostobaság. Jelenleg a napi magyar eseményeknél az is jobban érdekel, hogy vajon elriasztja-e a köcsög macskát, amelyik alomnak használja a szétterített hamut, hogy én is letettem a névjegyemet.

13/04/02

favagas, villa rosenbergNahát, az előző bejegyzést még föl sem tettem, titokban maradtak a klinti magyar nyelvű kötetek. Közben vége lett a munkahétnek (hétfőn már alig voltak reggelizni), ma már - némi lájtos konyházás után - favágás volt a Villa Rosenberg kertjében, 4 óra alatt totál elfáradtam, elszoktam a fizikai munkától. Különben meg felhasogatni sokkal jobb móka, mint bepakolászni a tárolóba, az kutya unalmas.

Klinteberg Klinteberg KlintebergTegnap lecsaptunk egy nagy sétát Chelinával, hűvös volt, szél volt, de sütött a nap, szép fények voltak, mi meg boldogok voltunk ettől, én pluszban boldog voltam a konyhaszolgálat végétől is... Jó volt ott, nem azé' mondom. És furi is. A nő, aki a kezem alá dolgozott olykor (de fölvitte az Isten a dolgom!), járt Magyarországon, ha jól emlékszem '90-ben (vajon puszta udvariasságból mondta, hogy de szép ország a Magyar-), de az igazán ütős az volt, amikor egy borzasztó kedves pasas, Jens megkérdezte bemutatkozás után, honnan vagyok, és a válaszomra ezt felelte: "Magyarország". Dobtam egy hátast. Ő még a vasfüggöny mögé ment. Vagy őrült a fickó vagy kém, mindenesetre nem hiszem, hogy normális dolog volt egy dántól bevonatozni-buszozni a keleti blokkot. Sztorik Csau Romániájáról egy északi nézőpontjából... Jens memóriája se semmi, egyszer a Népszabót olvastam a Terrasse-on, ránézett a monitorra, majd mondta, hogy ez a Párt lapja, emlékszik, egy csomó helyen látta Bp.-n a reklámokat. Ázz.

KlintebergÉs ha már élménybeszámoló, legyen itt is nyoma az első videónak, amit a telefonnal készítettem (úgy a kortársak mint az utókor épülésére és örömére). Valamint, íme, harmadik magyarosch fotográfiám, ez már nem talált tárgy, a vágódeszkák művészi elrendezése az én zsenimet mutassa megfelé. (Pár dán lájkolta ezt a képet is a fészen, fogalmam sincs, ismerik-e a zászlónkat...)

Joccaka, dőlök el.

13/03/28

klint, virágokHamarosan elolvad az összes hó (ugyan holnapra kinéz némi friss), jönnek elő a virágok (a képen lévő lilának nem tudom a nevét), már a tulipánok levelei is kibújtak László keleti ablakai alatt és az almafa is nekiállt rügyezni, bár még -5 °C-ig lemegy éjszaka a hőmérséklet. Lassan, de tavaszodik. Nem is bánom, hogy "rossz" idő van, úgyis - két szusszanást nem számítva - a konyhában vagyok reggel 9-től este 10-ig.

Asszem a jövő héten beleugrok a Karneválba. Minthogy itt nincs meg a Párhuzamos történetek (és pár éve otthon is csak az első kötet van meg, a második Budakalászon [ha ki nem dobta Adrienn], a harmadik Ká-nál), mindenféle megingás nélkül - és irtó magasan - ez a legjobb mű Klinten. Az érdekesség kedvéért fölsorolom a ház magyar nyelvű köteteit (helyrajzi sorrendben, az aláhúzottak László tulajdonát képezik): Szent Biblia, García Marquez: Száz év magány, Salamov: Kolima, Baudelaire: A mesterséges mennyországok, Proust, García Lorca ÖM, Dumas: Monte Cristo grófja, Hegedűs Gáza: Az isten és a részegek, Mikszáth: Beszterce ostroma, Móricz: Az Isten háta mögött, J. Deaver: Vadak birodalma.

13/03/23

klint, hunniaMa is Hunniába botlottam, ma a konyhában... Sok puhány dán van, állítólag sokan visszamondták a munkaheti jelenlétet, merthogy nem jó az idő (oké, az is igaz, hogy nem lehet dolgozni a kertben, a házakkal is csak belül lehet pepecselni stb.), úgyhogy most úgy néz ki, nem lesznek túl sokan a következő napokban. Utána meg amúgy is nyugalmas időszak jön. Az időjárás mondjuk nekem sem kedvez, én is kerti melókkal terveztem fenntartani magam, míg beindul az Anneberg, már ha Jasper újfent ad munkát...

El kéne bringázni a boltba, két napja éhes vagyok, nehéz lesz visszaszokni a húsmentes életre.

13/03/22

Tegnap este megérkeztem Klintbe, befűtöttem, aztán szaladtam Simóhoz, aki meleg levessel vert belém újra életet (piszok hideg szelek fújnak erre), három vastag takaró alatt és sapkában aludtam. Tényleg jó volt az ölvedi kiképzés. No ez már könnyített pálya, pl. van víz, sőt, ázz, forró is. Ölved után nem jutott eszembe - még magamban sem - rinyálni, hogy milyen szar már a fürdőszobai padlófűtés, nem tolta a meleget egy órával a bekapcsolás után (ma már fincsi meztéllábkodni). Lefekvés Hausszal...

Éjjel némiképp idegesített, hogy a tetőre húzott ponyvát verte a szél (macska szorult valahogy alá, ott nyávogott két napig, utána lefeszegették a tető egy részét, ezért a ponyva), de jó volt aludni. Simo kávéval is ellátott, úgyhogy a reggel frankó volt, jól beöltöztem, és kiültem a kertbe kávéval, cigarettával, néztem a hóvirágokat, bambultam ki a fejemből, no nem sokáig, a minuszok hatákonyabbak a koffeinnál.

Amúgy ma szinte egész nap konyha, másfél órám volt szabad, akkor elbringáztam Sanne kedvenc partjához sétálni, bővel elég volt egy óra, a vastag sapkában is fázott a fejem. Egész havas-jeges a part, erre fogtam, hogy nem találtam rögtön az első nap borostyánt. Találtam viszont ilyen horgászbaszt, furi volt első nap "magyar szimbólumot" találni. Nem volt szívem otthagyni, elhoztam, Kiscsillagot dúdoltam magamban:

"Elhoztam a tengert, van itt kagyló, kavics,
Londonból pár CD, Amszterdamból hasis,
Az a hely nem lett meg, ami fejben megvolt,
Maradt kagyló, kavics és CD-k, hasis, húgyfolt."

Bezárok, megyek aludni. Jó éjt!

13/03/22
xx/xx/xx

Tovább a régebbiekhez.