A térd artrózisával járó fájdalomtól. Térd- és csípőízületi fájdalmak
Tartalom
Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, Budapest balintg orfi.
Végkimenete az ízületi porc tönkremenetele, de nemcsak a porcot, hanem az ízület minden alkotórészét érinti. Sokak szerint a térd artrózisával járó fájdalomtól artrózis számos ízületi betegség végállapota, az ízület elégtelensége, mint ahogy szív- vagy veseelégtelenségbe torkollhat számos szív- vagy vesebetegség Brandt, A primer vagy idiopátiás artrózis pontos okát nem ismerjük.
Szekunder artrózishoz vezethetnek ízületi sérülések, az ízület túlterhelése, az ízületi gyulladások, fejlődési rendellenesség, csont-ízületi diszplaziák például csípőízületi diszplázia, anyagcsere és hormonális betegségek például hemokromatózis, akromegália, hipotireózis stb. Brandt, ; Dougados, A primer artrózist is feloszthatjuk lokalizált és generalizált formára: ez utóbbi háromnál több ízületet érint.
A kéz több ízületét érintő artrózist is lokalizáltnak tartjuk Brandt, Klinikai artrózisnak csak azt az artrózist nevezzük, mely fájdalmat okoz, a csak radiológiai tüneteket okozó elváltozást nem. Az artrózis radiológiai és klinikai tünetei között rendkívül laza az összefüggés. Az artrózis epidemiológiája Ma a világon mintegy millió artrózisos beteggel számolhatunk.
Bár az artrózis nem a porc elöregedésének következménye, mint ahogy az arterioszklerózis sem az erek elöregedése az életkor növekedésével. Bár ma csak a klinikai tünetekkel járó artrózist tarjuk betegségnek, valószínű azonban, hogy ez a szemléletünk hatékony prevenciós illetve terápiás módszerek felfedezésével változni fog.
Előrejelzéseink szerint ra az artrózisos betegek száma megkétszereződik Agel et al. A gyermek- és fiatalkori, de a későbbi életkorban bekövetkező sport- és közlekedési balesetek gyakran vezetnek szekunder artrózishoz.
A primer artrózis kialakulásában a fenti okok nem játszanak szerepet. Állandó, különösen nyugalomban is fennálló fájdalom kísérő gyulladásra utal Földes et al. Jellegzetes az érintett ízület csontvégeinek a térd artrózisával járó fájdalomtól, az ízület instabillá válása s mozgáskorlátozottsága. Az instabilitás és mozgáskötöttség nemegyszer együtt fordul elő Dougados, Radiológiailag az artrózist — az ízperemeken növő, kezdetben porcmetaplázia révén keletkező, később elcsontosodó osteofiták, — a porcpusztulás következtében az ízületi rés lelapulása, — valamint a szubkondrális csont megvastagodása és szklerózisa jellemzi.
Az artrózis diagnózisának megkönnyítésére klasszifikációs kritériumokat használunk Brandt, A primer artrózis etiológiája Az artrózis legfontosabb kockázati tényezőit, melyek közül kiemelkedik az életkor szerepe, az 1. Az obezitás túlsúlyosság a csípő, de főleg a térdartrózis kockázatát lényegesen megnöveli Brandt, Dokkmunkások, bányászok térd- földművesek csípő- míg szövőnők ujjartrózisa ismert. Sportolók közül futballisták, hosszútávfutók, súlyemelők térd- és csípőízületi artrózisa, dzsúdózók ujjartrózisa gyakori.
A térdartrózis fontos kockázati tényezője a négyfejű combizom m. Ez az izom stabilizálja a térdízületet, s idősebb korban való gyengülése hozzájárulhat a térdartrózis kifejlődéséhez, ugyanakkor térdízületi fájdalom, illetve duzzanat reflexesen azonnal csökkenti a quadriceps izomerejét.
A quadriceps erősítése ugyanakkor csökkenti a térdfájdalmat, és javítja a funkciót Lozada, Egyes adatok szerint a C- és D-vitaminok hiánya az artrózis progresszióját növeli Brandt, A genetikai tényezők szerepe az artrózis kutatásban az utóbbi években előtérbe került. Kondrodiszpláziákban a 2.
Az ún. A matrilin fehérjecsalád, különösen a matrilin-1 és matrilin-3, integrálja a kollagén, valamint a porc alapállományának proteoglikán szerkezetét Bateman, Legújabban a szignál transzdukcióban szereplő anyagokat kódoló gének mutációi kerültek az érdeklődés a térd artrózisával járó fájdalomtól.
Igen jelentős e téren John Loughlin munkája, aki ezeket az újabb kutatásokat kitűnően foglalta össze Loughlin et al. A Wnt szekretált glikoprotein, és fontos szerepe van a kondrogenezisben.
Hogyan támad az artrózis?
Az SFRP3-mal kontrollálják a kondrociták érését. Az ASPN gén Des allélje japánokban csípőartrózisra hajlamosít, míg a Das allélnek éppen ellenkezőleg, protektív hatása van. Tudjuk, hogy mind az aggrecan, mind a 2-es típusú kollagén alapfontosságú alkotóeleme az ízületi porcnak. A CALM1 gén a 14qq31kromoszómán helyezkedik el. A calmodulin 1 növeli az aggrecan, az aggrecan gén A térd artrózisával járó fájdalomtól és a 2.
A CALM 1 expressziója artrózisos porcban fokozott, de T-alléljének transzkripciós aktivitása csökkent. A szignál transzdukciós utak modifikálódnak, és ez új utakat nyithat meg az artrózis terápiájában.
Az artrózis patológiája Korai artrózisban a porcfelszín irregulárissá válik, a porcfelszín felület több helyen behasad. Később ezek a hasadékok mélyülnek, a porc ulcerelálódik, sokszor a szubkondrális csontig.
Reparációs kísérlet következményeként a kondrociták osztódnak, klaszterekben jelennek meg. Az ízperemeken csontos osteofiták képződnek, melyeket újonnan képződő hialin és rostos porc fed be. Korai artrózisban — a porc öregedési folyamatával ellentétben a térd artrózisával járó fájdalomtól a porc víztartalma nő. Késői artrózisban az 1-es típusú kollagén aránya növekszik, az a térd artrózisával járó fájdalomtól a proteoglikán koncentrációja felére csökken, kevesebb proteoglikán aggregátum észlelhető.
A keratán-szulfát koncentráció csökken, a kondrociták proteoglikán szintézise a még éretlen porc képződésére jellemző. Kalcium pirofoszfát-dihidrát és kalcium-hidroxiapatit kristályok gyakran találhatók artrózisos porcban. E kristályok jelentősége nemcsak gyulladásos epizódok előidézésében, illetve a kalcifikálódó porc nagyobb sérülékenységében rejlik. Frank Rutsch és Robert Terkeltaub rendkívül sok párhuzamot talált az érelmeszesedés és porcmeszesedés között.
Az arterioszklerózisra jellemző intima meszesedésben kalcium apatit kristályok találhatók, ami a porc pettyezett meszesedést okozó apatitit arthropatiájának megfelelője, míg a diabéteszben, krónikus veseelégtelenségben jelentkező media meszesedés a lineáris porcmeszesedést okozó kondrokalcinózissal vethető össze.
Az érelmeszesedés, illetve porcmeszesedés hasonlóságai a következők: — kisfokú gyulladás, — a rezidens sejtek, vagyis az erekben a vaszkuláris sima-izomsejtek, illetve a porcsejtek megváltozott differenciálódása, — anorganikus foszfát felesleg.
Az artrózis patogenezise Philip G. Conaghan és munkatársai azt vetik fel, hogy a szubkondrális csont ereinek betegsége gyorsítja az artrózisos folyamatot, és az artrózisos betegek csökkent túlélése a csatlakozó szív- érrendszeri betegségnek köszönhető. A radiológiailag detektálható artrózis és az arterioszklerózis súlyossága között ugyanis szoros összefüggés áll fen Cerhan et al. Az alacsony születési súly mind artrózis, mind szív- és érbetegségek kockázati tényezője, valószínűleg azért, mert a szöveti fejlődés megváltozott programozása áll mindhárom jelenség hátterében, mások szerint a stromasejtek megváltozott lipidanyagcseréje következtében előálló differenciálódási zavar az artrózis egyik fontos tényezője Apsden et al.
Mary S. Beattie és munkatársai szerint hiperkoleszterinaemiás statin szedőkön gyakrabban keletkezik és progrediál az artrózis; ebben a hiperkoleszterinaemiának s nem a statinszedésnek van szerepe.
Módszer a térd artrózisának kezelésére
A térd artrózisával járó fájdalomtól, hogy a szubkondrális csont törése fájdalom a lábak ízületeiben 60 év porc-táplálkozási zavar fontos szerepet játszik az artrózis progressziójában, de a vénás pangás és az artrózisos betegek fokozott véralvadékonysága is fontos tényező Conaghan et al.
A szubkondrális csont elváltozása, az intraosseális nyomás fokozódása csökkenti a csont lökhárító szerepét, és ez a porc sérüléséhez vezet. Erre utal, hogy artrózisos betegek MRI képein rendkívül gyakori a csontvelőödéma.
Ennek hátterében a szövettani vizsgálat csontnekrózist, fibrozist, töredezett csont-trabekulákat talált Zanetti et al. Mechanikus sérülés vagy gyulladás? Melyik az elsődleges? Az artrózis európai nomenklatúrája nem-gyulladásos, degeneratív betegségre utal, míg az angolszász irodalomban használatos osteoartritisz elnevezés gyulladásra. Mindkét folyamat felismerhető az artrózis klinikai és patológiai megjelenésében, évtizedek óta eldöntetlen vitát képez azonban, hogy melyik az elsődleges.
Talán döntő adatot szolgáltat ehhez a vitához Maria J. Benito és munkatársai legújabb munkája. A szerzők tíz igen korai és tizenöt késői izomfájdalom ízületekben és ízületekben artrózisban szenvedő beteg szinoviális szövetét vizsgálták.
A gyulladás kiváltó tényezőit nem vizsgálták; legkézenfekvőbb, hogy CPPD, illetve hidroxiapatit kristályok indítják el a gyulladást. Különösen fontos szerepe van az NO-nak, mely gátolja mind a kollagén, mind a proteoglikán szintézist, aktiválja a mátrix metalloproteinázokat MMPés fokozza a porcsejtek apoptózisát.
A biomechanikai teória A porc degenerációját mind a normális porc fokozott terhelése, mind az abnormális porc például hipotireózisos, akromegáliás, kondrodiszpláziás porc normális igénybevétele okozza. Normális porc fokozott igénybevétele mögött állhat normálistól eltérő ízület diszplázia, ízületi tengelyeltérés és instabil, hipermobil ízület, statikai rendellenesség vagy ismétlődő trauma például foglalkozási túlterhelés vagy kisebb sérülések.
A porcnak nincs ideg- és érellátása. Ezt IL-4 autokrin szekreciója követi, mely molekula II. A térd artrózisával járó fájdalomtól artrózisos kondrociták membránja ezzel ellentétben depolarizálódik, az aggrecan-termelődés nem következik be. Hogy a porc ismétlődően fokozott terhelését meddig tudják a kondrociták, illetve az alapállomány kompenzálni, nem tudjuk.
Számos szerző megállapította azonban, hogy ismétlődő, fokozott terhelés és mikrotraumák következtében ugyanaz következik be, mint korai artrózisban: a porc víztartalma, proteoglikán tartalma először megnő, a porcsejtek osztódnak, a hátfájás ellen kenőcs rosthálózat szétzilálódik, majd proteoglikán tartalma csökken, a a térd artrózisával járó fájdalomtól nekrotizálódnak.
A degradáló enzimek főképp az IL-1 hatására választódnak el.
Arthrózis (porckopás) tünetei és kezelése
Ha plasminogenből plasmin képződik, ezzel karöltve az MMP-k a porc alapállományt is gyorsan degradálják. A biokémiai és patológiai változások hatása Mind a szubkondrális csont vénás pangása, fokozott terhelése, mind az ízületi tok gyulladása, illetve az osteofiták növekedése fájdalmat okoz. A fájdalom reflexesen szinte azonnal csökkenti az ízületet stabilizáló izmok erejét.
Térdartrózis esetén elsősorban a m. Az ízület instabillá válik, ami a gyulladást, porcpusztulást tovább fokozza. A a térd artrózisával járó fájdalomtól fizioterápiája Ezzel a lépéssel el is jutottunk az artrózis fizioterápiájának alapjaihoz.
Ennek céljait a 2. A túlterhelt vagy artrózisos ízület terhelésének csökkentésére, elsősorban teherviselő ízületek esetében a túlsúlyos beteg fogyása csökkenti a fájdalmat és a beteg panaszait Messier et al.
A sarok laterális oldalának megemelése ék alakú 0,5 cm-es parafaemelő cipőbe helyezésével a térd mediális kompartmentjének artrózisa okozta fájdalmat jelentősen csökkenti Kerrigan et al.
A térdízületi gyulladás 5 fő oka
Csípőartrózisos fájdalom a cipősarok megemelésével csökkenthető Oshawa — Keno, Az instabil térd térdrögzítővel való stabilizálása is csökkenti a terhelést és a fájdalmat Krohn, Mint láttuk, a terhelés csökkentése önmagában is csökkenti a fájdalmat, de a fájdalom fizioterápiás eszközökkel is csökkenthető. A transkután elektromos idegstimuláció transcutaneous electric nerve stimulation — TENS hatékony a fájdalom csökkentésében Osiri et al.
Mind az endogén hőképzés, melyet ultrahang kezeléssel, rövid- és mikrohullámú kezeléssel érhetünk el, mind a konduktív hőkezelés paraffinpakolás, infravörös besugárzás, iszapkezelés csökkentheti a fájdalmat Bálint — Bender, Eredményes fájdalomcsökkentő a lézerkezelés is.
Elsősorban fájdalomcsillapító hatása van a termál ásványvízkezelésnek is Bender et al. Fájdalomcsillapító hatású a szárazföldi és a víz alatti gyógytornakezelés egyaránt Bennel — Hinman, Vannak azonban olyan közlések is, melyek szerint a placebokezelés is effektív artrózisban Bennel et al.
