head
13/03/20

Rég írtam, nem volt kedvem, utazás előtti helyem-nem-találás + faszteleség Hunniával.

Minden készen áll, ez a legrosszabb szakasz, exponenciálisan durvul, utazás előtti napok, órák, percek, az utazás órái, percei. És még hullámzik is, a felszállás pl. jó, a landolás a legrosszabb. Holnap ilyenkor már elvileg Koppenhágában leszek. Onnan még 2-3 óra Højby, onnan seperc Klint, ha lesz még busz (aligha), ha nem, akkor egy bő óra gyalog a málhával.

Hoppá, eszembe jutott gépelés közben, hogy az már ottan afféle Helsinki (Nyugat vagy mifene), elég beírni a Guglimapszba, hogy "Sturup-Klintvej 69", már tolja is a tömegközlekedési (!) infókat... Ha nem késik a röpcsi, 17:45-kor leszállok a buszról a Centernél.

Különben gyógyulgatok az ölvedi edzőtáborból. Korábban meg Szilvásvárad volt.

16:12 van. Csak lenne már holnap ilyenkor!

13/03/11

Megszereztem a ma esti Egyenes beszéd - már előre fölvett - alkotmányjogi beszélgetését.

Kálmán Olga: - Összefoglalná, hogy Orbán, ööö, olyan illusztris képviselők, mint Zsiga Marcell, ööö, Irdatlan bácsi negyedik alaptörvény-módosítása hogyan változtatta meg abban a szempillantásban az Alkotmánybíróság, ööö, a gyerek alkotmányossági kontroll-lehetőségeit?

A választ .mp3-ban itt hallgathatod meg.

13/03/08

Hajnalodik.

13/03/06

Másfél nap izgalom, pénteken 2. felvonás.

13/03/02

könyvekMegjöttek a könyvek. Mint lejjebb rinyáltam, hiányoztak a Tatár-könyvek (az Izrael pont nem volt, de ami késik, ugye), a Para-Kovácsok meg régi adósságaim magammal szemben (bár a Narancsból kitépkedett, megsárgult egókat más azért olvasgatni). Amúgy Tatár "Egy gyűrű..."-kötete (abból is főleg az Utóirat és az Archeologizmus c. írások) annyira aktuális a mai magyar helyzetet tekintve, már arra, hogy különböző világokban élünk, még akkor is, ha történetesen mind "Magyarországon" (azért az idézőjel, mert ez is mást jelent). Persze Tatár és György nem először nem érte(né)nek egyet.

Nyugatalanító, hogy Tatár György tán (nem számoltam) leggyakrabban (vagy lereősebben?) a háború metaforájával él. Egyre kevésbé érzem (értem?) puszta metaforának. A legnyugtalanítóbb, hogy mi következik ebből?

13/02/27

Március 21.: (Bp.-Malmö-Koppenhága után) Klint!

13/02/21

Élek meg minden, csak nincs kedvem Abszurdisztánról írni. Ami azon kívül van, az meg - túl személyes.

Beszippantós könyvet sem találok jó ideje, Tatár Györgyöt olvasgatok, nemrég jött meg az "Egy gyűrű mind fölött", kevesen, nagyon kevesen írnak olyan erősen, mint Tatár. Vajon ez a könyvem kinél fog landolni? Féljek? Sem az Izrael, sem a Pompeji és a Titanic nincs itthon, mindkettő fontos embernél van, egyikük sincs kapcsolatban velem.

Hatások ha találkoznak, B.-vel végignéztük, -hallgattuk az elmúlt napokban az összes klasszikust a TeCsőn, máshonnan meg Hobo jött föl. Vajon ütött a Rendőrségi jegyzőkönyv akkorát (nagyobbat?), mint a Precíz?

Belaktam az új telefonomat: fóka és elefánt a háttérkép...

mostan 2014-ről álmodom
13/02/13

Használom a shft-et cseteléskor... Szerinted?

13/02/08

Jancsó jött kétfelől. Egyrészt felcsigáztak egy mélben, úgyhogy leszedtem a Magánbűnök, közerkölcsök c. filmjét, kb. 10 percig bírtam. Monarchia- és Jancsó-fannak kéne lenni, ezek hiányában szerintem lehetetlen végignézni. (Azért az ifjú Cicciolinát próbáltam megkeresni, de nem találtam.)

Szőke TiszaMásrészt meg ma ért el hozzám egy aláírandó petíció, hogy ne bontsák szét a Szőke Tiszát. Érdemes megnézni ezt a galériát, még romjaiból is látszik, milyen gyönyörű lehetett. Nem menekült meg a hajó, tavaly ősszel már nekiálltak bontani, írta a Délmagyar (bár egyes részeit - elvileg - megőrzik). A pusztuló gőzös képéről egy kései Jancsó, Az utolsó vacsora az arabs szürkénél ugrott be. A filmben látható hajó (itt kezdődik a jelenet) - hasonlóan a Császár Fürdő fölött pusztuló SZOT-szállóhoz - a szép lassan elrothadó Magyarország-labirintus. (Ehhez képest a Lámpás-film Kerepesije maga volt az élet.) Helyek helyett terek. A Szőke Tiszából ennyi sem marad, csak néhány nyom.

Van azért jó is. Hajnalodik, már csönd van a szomszédban. És ami még jobb: holnap randevú Gödöllőn (izgulok, mint egy elsőbálozó).

13/02/06

Kerestem az Iszméné tükrét, nem lett meg, de a kezembe akadt Cioran, amiről eszembe jutott, hogy nyáron hiányzott. Rosszul emlékeztem, nem Balzac kapcsán írta.

"Azért szeretem Dosztojevszij és Baudelaire leveleit, mert főként pénzről és betegségről esik szó bennük, márpedig csak ez a két téma »égető«. A többi szinte semmit sem számít."
(E. M. Cioran: Füzetek. 1957-1972, Európa, Bp., 1999, 8. Réz Pál ford.)

A nyári bejegyzéshez képest ma még rosszabb oktatónak lenni itthon...

Dániáról még az, hogy mostanában többször botlottam bele Gøsta Esping-Andersen nevébe. Dupcsik miatt megvettem Szalai Júlia egyik kötetét, mely úgy nyit (rögtön az Előszó után), hogy E.-A. "[...] a jóléti állam politikai gazdaságtanának vezető teoretikusa [...]". (Szalai Júlia: Nincs két ország...? Társadalmi küzdelmek az állami (túl)elosztásért a rendszerváltás utáni Magyarországon, Osiris, Bp., 2007, 21.) Ám igazából Pogátsa Zoltán miatt kezdett érdekelni. Tegnap olyanom volt, hogy őt nézegettem a Tecsőn, és találtam egy olyan előadást/beszélgetést vele, amit még nem ismertem, itt is a demokrácia középosztály-függősége kapcsán említette E.-A.-t (lásd a videó 24. percét), miként Az Északi Modell c. posztjában is.

Magyarországon - a Szecska katalógusa és a MATARKA szerint - 4 szöveg(rész) jelent meg tőle, ebből 2 legálisan hozzáférhető (az Esélyben megjelentek), a Valóság lehozta írás nincs fönt, 1990-es főművének egy rövid része '91-ben megjelent, ezt a TEK (nem az erőszakszervezet!) és az Eötvös Collegium jóvoltából is le lehet tölteni (TEK, EC [utóbbi korrekt minőség]).

Elgondolkodtató, hogy a két elitegyetem még elitebb istállóinak hallgatói/oktatói illegálban nyomják. Lehet azt is mondani, hogy kelet-európai mentalitás (részben az), bezzeg Nyugaton. De Nyugaton a) újranyomnák a kötetet, ha volna rá igény, b) digitalizálná az Egyetem, annak könyvtárából legálisan és azonnal hozzáférne a hallgató. (Amúgy némi anomáliának tartom, hogy Miskolcon a megyei könyvtárban nincs egy pld. sem a műből, míg az egyetemen még az Egészségügyi Karnak is megvan...)

Bármit el lehet Klebelsbergről nevezni, bármennyi dotált Tormay-kötet ki lehet adni, lófaszt se visz előre. És most nem föltétlenül dán ügynökök bomlasztó írásainak hiánya miatt sír a szám, gondolj arra, hogy olyan alapvető hungarológiai kézikönyveket nem adnak ki (nemhogy új, bővített kiadásban, utánnyomva sem), mint a TESz. (az EWUng.-ról ne is beszéljünk).

13/02/03

statMindig meglepődöm, mikre adják ki a keresők az ablakot. Fogalmam sincs, hogy ki lehet Kemény Bogi és Pál Máté, ám szívből remélem, hogy nagyon akarnak baszni. (Ha egymással nem, hát legalább mással.) Az ember jön itt mindenféle ínyencségekkel, Sterne-nel, Foucault-val, Casanovával, de minek? Gyöngyök disznók előtt, Dupcsik korpa közt.

13/01/31

Damiens kivégzéseTegnap eszembe jutott, milyen régen föl akarok tenni 2 egymás mellé helyezett szöveget. Nem a szövegek "igazsága" érdekes , hanem összeolvasásuk hatása a mai ( a mindenkori?) olvasóra. Horrorisztikus kivégzés és szex, amely - megfilmesítve - a Redtube-on a Public és az Anal Sex taget (is) kapná. (Spanyolviasz, sajonos, most, hogy képet kerestem a kivégzéshez, még a Wiki is említést tesz a dologról, bár magyarul semmi nyoma.)

Mellesleg: Canasova említést tesz egy vegetáriánus igényeket is kiszolgáló étteremről; érdekes, hogy hangúlyozni látszik, Landelnél lehet húsmentes ételt is kapni. De fene kényes volt a 18. századiak bele...

Tireta mentsége, ugye, az volt, hogy "[...] azt se tudtam, hol vagyok.", ill. "Talán abban a helyzetben nem is volt más megoldás." Ezért is kell hát "[...] megnyerni barátságát, és lehetőleg ne hátulról, hanem faciem ad faciem [...]."

No igen, a különbségtétel alapvető férfitudás kell legyen, mint azt - Hamvassal szólva - "my dear friend and master Lawrence Sterne the Great" megfogalmazta a Tristram Shandyben (az idézett rész 1759-ben, 2 évvel Damiens kivégzése után jelent meg):

"[...] minden okom megvan rá, hogy ne ismerjem és ne is állítsam, mintha asszonyok-dolgáról sejtelmem volna.
- Tudom, testvér - vette vissza atyám -[,] de ha már a fejérnép dolgába belefogsz, annyit tudhatnál legalább, hogy a boldogabbik végét a bidesebbiktől megkülönböztesd."
(Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai, Új Magyar Könyvkiadó, [Bp.,] 1956, 97. Határ Győző ford.)

Határ szövege erősebb, mint az eredeti:

"[...] has given me just cause to say, That I neither know nor do pretend to know any thing about 'em or their concerns either.—Methinks, brother, replied my father, you might, at least, know so much as the right end of a woman from the wrong."

A fordító az angol szöveghez képest - szeretünk, magyar nyelv! - plusz nyelvi játékot is bedob a terminológiai tisztázáskor (hogy ti. hogyan is kell óvatosan és gálánsan fogalmazni kényes témák kapcsán):

"Töröljük ki [!] hát az ülepét[,] és tegyünk a helyébe fedezett utat, képletesen szólván [...]."
(Id. mű, 96.)

Sterne:

"—Scratch Backside out , and put Cover'd way in, 'tis a Metaphor [...]."

Szegény Tóbiás bácsi alapvető ismereteinek hiányára még a mű végén is visszatér a szerző egy mondat erejéig (id. mű, 574). Id. Shandy úr ugyan nekikezd "a legjelesebb és legfurcsább szakértekezések egyikének, aminő valaha a bölcselgés méhében megfogant" (id. mű, 98), megszakítják, s csak hosszú hónapok múlva ad életet a témát kifejtő műnek, ezt azonban Sterne - fájdalom! - nem tette közzé.

13/01/29

Szirmabesenyői hízókúra volt, kint töltöttem pár napot, Nagyi 91 éves lett. Hazafelé Helyneked, onnan át a melegbárba (klubkártya a tárcában), mert szóra vágytam. Érdekesnek tűnt, hogy kb. kiegyenlített ivararány volt, 3 embert kérdeztem meg, miért vannak itt lányok, az egybehangzó válasz: itt nem tapiznak, nem szólítanak le, hogy köll-e kóla stb. Miskolc...

Dupcsik hibás adatot vett át Pomogyi Lászlóéktól, ők is azt írják, hogy a Porzsolt-cikk 1907. augusztus 6-án jelent meg a Pesti Hírlapban (Mezey Barna (szerk.): A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban, 1422-1985, Kossuth, Bp., 1986, 31.), pedig ott nem. A kötet amúgy hozza (223-5) a cikk teljes szövegét, némileg meglepő volt olvasni, hogy Porzsolt mekkora labanc volt:

"Annak [ti. egy rossz hírű országnak] az értékpapírjait sehol a világon nem veszik meg s annak a földjét kikerüli az idegen ember és az idegen pénz.
Budapesten ontjuk a vezércikkeket, hogy be kell csábítani az idegen tőkét, hogy idegenforgalmat kell csinálni, hogy növelni kell tekintélyünket az értékpapírjaink külföldi elhelyezése érdekében [...]"
(Id. mű, 223.)

Vágesz? Porzsolt azért uszított népirtásra, hogy az ország renoméja megfelelővé váljon ahhoz (!), hogy a nemzetközi karvalytőke fölvásárolhassa Magyarországot...

13/01/25

Felbaszott, hogy Rónai Egon trolletetést folytatott ma, Bencsiket és Kerényit hívta a műsorába vitapartnernek. Émelyítő.

Újabb gumicicám is szóba került, simán helybenhagyták a szerkesztő amnéziáját, miszerint L. Simon stb. (lásd alább). Érdekes, hogy a Műcsarnokkal és az MMA-val sokat foglalkozó Vári sem emelt szót ez ellen. Kerényi meg tett is rá: azon talált édelegni, hogy mekkora politikus már L. Simon, mert olyasmit mondott ki, amit még - hangosan - senki...

A mai ÉS-ben Bozóki is meghökkentett. Kb. arról szól a cikke, hogy a magyar művészek pártosak, klikkesek, személyeskedők, az írás felénél mégis azt írja, hogy

"[...] a művészi világ meritokratikus alapon szerveződik."
(Bozóki András: A pályázati rendszer védelmében = ÉS, 2013/4. 4.)

Bozóki megemlíti ugyan, hogy az államtitkárnak tulajdonított ötlet az exminiszteré, de - sajnálatosan - nem foglalkozik azzal, miért "lappang" Rockenbauer. Azt csak filológiai szőrözésből teszem hozzá, hogy nem a lapban (jan. 4.) vetette fel R., amit, hanem egy héttel korábban, mégpedig egy olyan konferencián, amelyen Bozóki is előadott...

13/01/21

Sorsfordító kisebbségeimnek

Mottó:
Horváth, Tóth, Hunyadi s Zsuzs kavarog e szívben...

Hamvas miatt Prohászka Lajost olvasok, A vándor és a bujdosót. Zoli bácsi újságját lapozgattam ma délután, érdekes a Ladányi Jánossal való beszélgetés szövege mellé Prohászkáét odatenni (csak nagyon röviden idézem, érdemes az egész "sorsdialektikáját" elolvasni).

"[Faragó József:] − A Spiró György által használt, ön által is idézett »mentalitás« nagyon hasonló fogalom.
[Ladányi János:] − Igen, Spiró ebben a vonatkozásban is rendkívül fontos. De van egy lényeges különbség közöttünk. Míg ő arra koncentrál, hogy a mentalitások »a külső körülmények ismétlődése esetén újra meg újra rögzülnek«, én ehhez hozzáteszem még azt is, hogy a körülmények ismétlődése nem kis részben éppen a berögződött mentalitások, kollektív habitusok meglétével is magyarázható."

"Ha a kultúra objektív szelleme azzal, hogy a formán keresztül szövődik mindig újjá, egyszersmind végleg kilépne ebből a maga jelentéstartalmából, vagyis tiszta sorssá válnék, akkor tartalmi újjászövődése mindíg [sic!] csak a régi megoldások ismétlése volna. Ebben az esetben csak a kultúra fennmaradása volna biztosítva, ellenben az újnak felmerülése örökre megmagyarázhatatlan maradna."
(Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó, Bp., szerzői kiad, 1936, 14. - Kiemelés tőlem.)

Ladányi és Prohászka nyitott "szociálpszichológiával"/"történelemmel" dolgozik, ami remek (a Spiró-szövegek nincsenek meg, de kurvára meglepne, ha ő nem). Irtó zavaros bennem ez + 5 óra múlt + az 5. pohár boromat kortyolgatom (add össze), de azon morfondírozom, hogy vajon nem arról van-e szó, hogy - iszonyú brutális leegyszerűsítéssel - a mindenkori magyar jobboldal (?) piszok zárt szocioizében "gondolkodott". És ennek a zártságnak a feltörése az, amit a legartikulálatlanabbul mint hazaárulást, nemzetre való rárontást hörögnek.

Mellékszál, de nézd hozzá a liberálbalosok új szövegeinek kedvenét. És: a nyitott/zárt antropológia mint bal/jobb totális állomok különbségéhez még tán ez:

"Míg a közösen legyőzött ellenség, a nácizmus számára léteztek olyan társadalmi, etnikai, vallási, szexuális orientációval, illetve jó vagy rossz »genetikai adottságokkal« rendelkező csoportok, amelyek tagjai születésük pillanatában és okán halálra voltak ítélve, a zárt antropológiát sem a demokratikus rendszerek, sem a kommunizmus globális képviseletére hivatott sztálinizmus nem ismerte el. Ha valaki zsidónak, szlávnak, különösképp orosznak, lengyelnek, homoszexuálisnak, illetve értelmi fogyatékosnak vagy a fentiek bármely kombinációjához tartozónak született, akkor a Harmadik Birodalom politikai filozófiája szerint születése pillanatától fogva ezen a földön nem volt többé számára hely. A kommunizmus viszonyai között a fenti csoportok tagjaiként is meg lehetett halni, de nem pusztán önmagában azért, mert valaki bármelyikhez tartozott."
(György Péter: Apám helyett, Magvető, Bp., 222-3.)

A Prohászka-szöveg akkor csapott igazán mellbe, amikor a Ladányi által is felemlegetett Ady-aktualitással megegyező élményt adott (mint tette azt nem egy Hamvas-hely is), ezt is csak röviden:

"Ha a függetlenségvágyban a finitisztikus magatartás negatív oldalát ismerhettük fel, akkor viszont az illúzió a finitista számára az, amit pozitívum gyanánt állít. Függetlenségének biztosításában igyekszik menekülni a tények komor nyomása alól, az illúziókkal pedig rögzíteni, állandósítani, tényként elfogadtatni kívánja létének ezt a tényektől függetlenített állapotát. Függetlenségvágy és illúzió: a magyar alapélménynek ez a kettős arculata tehát végzetesen összefüggő, egymást kölcsönösen kiváltó adottság, amelynek gyökerei egyaránt a finitizmusba nyúlnak. A finitista állandó menekülésben van a tények elől, amelyek úgy érzi, lehengerelik, elnyeléssel fenyegetik s ezért, ha mégis visszatér hozzájuk, ezt csak az illúziók formájában teheti. Ellenzékiségből és illúziókból azonban lehetetlen uralkodni, valóságot formálni anélkül, hogy meg ne nyomorítsa, szét ne dúlja, – nem azokat, akiken uralkodni akar, hanem önmagát. A magyarságnak még minden történeti katasztrófáját ez a szellem idézte elő. Elhibázott nemzetiségi politikánk ennek utolsó beszédes példája."
(Prohászka: id. mű, 94.)

Meglehet, csak az én fülemben van a hiba, de a függetlenségvágy és az illúziók mintha Orbán és Matolcsy urakat egészen jó leírná. (Ami nagyon hasonlít néhány Karnevál-passzus leíró/magyarázó voltához (mint azokat idéztem volt).)

Az idézett szöveghely utolsó mondta magaslaszti. Szokás mondani, hogy a magyart mindig mások nyomták le, a fokozódó nemzetközi helyzet tett be nekünk mindig. Jöjjön ide egy Szemere Bertalan-idézet, ami némiképp árnyal(hat)ja a képet.

"[...] hogy van az, hogy a nemzet éppen legteljesebb erejében a csatát [ti. a szabadságharcot] elveszté? Oka, mivel ez idő folytában félig titokban, félig nyíltan megszületett, fejlődött s felnőtt egy új eszme, a nemzetiségé, s roppant hatalmát más fajoknál mi nem ismervén fel kellőleg, nem vevők azt illő számításba. Nagyon jól ismerem azon időszak titkos s nyilvános ármányait, jól tudom azt is, hogy az orosz sereg mi hatással volt a történeti kimenetelre; de bizony csak valljuk meg, az akkor véletlenül kiütni látszott, de régóta belsőleg forrongott nemzetiségi eszmének s mozgalomnak nagy fontosságát s messze horderejét nem fogtuk fel. Mi pusztán mesterséges zajnak véltük, mi az ég dörgése volt - mi egy tábor lábai által véltük ingásba hozottnak a földet, pedig az valóságos földrengés vala egy egész erdő lombjai soha sem hozatnak mozgásba, ha nem vész az, ami fú."
(Idézi - más forrásműből -: Jászi Oszkár: A Habsburg-monarchia felbomlása, Gondolat, bp., 1983, 405.)

A zárt antropológia kísértete, a kisebbségekkel (most épp nem nemzetiséggel, hanem etnikummal) való "probléma" a legközvetlenebbül jelen van (Bayer). Nem állítom ezzel azt, hogy akkori (pl.) horvátok = mai cigányok (bár a '80-as években beszéltek "kozmopolita cigány nacionalizmus"-ról, ill. a "cigány nacionalizmus szeparatista törekvései"-ről, lásd ehhez: Dupcsik: id. mű, 181-182). Mégis. Van itt töprengeni való. Még akkor is, ha magammal sem értek egyet. Merthogy a "hasonlat" a cigányokat (= a többség által annak tartottakat) kb. mintha egy kötelezően vállalandó kisebbséggé olvasztanám (amelynek közös céljai, érdekei stb. vannak), függetlenül attól, hogy valaki cigány identitású-e vagy sem. Bár ez - valószínűleg - a 19. sz. horvátjaira is igaz.

Zavaros, tudom, de azzal vigasztalom magam, hogy olyan mélységekben kavirnyászok, ahová nincs képesítésem. Leginkább magamat kavarom fel. És ennyiben Dupcsik Csaba örülhet.

Én meg leginkább amiatt vagyok szomorú, hogy ilyen kritikus helyzetben (nekem az) nemhogy egyszerre, de külön-külön sincs lehetőségem beszélgetni - udvariassági és névsorrendben - Zsuzzsal, valmint Horváth, Hunyadi és Tóth urakkal.

13/01/19

Nem értem, miért éri meg mindkét (-három stb.) oldalnak úgy tenni, mintha L. Simon ötlete volna a pályáztatás nélküli kinevezések ötlete. Most leltem meg az államtitkár egy jan. 13-i telefoninterjúját, ebben is kifejezetten úgy beszél, mintha az ő fejéből pattant volna ki az idea, ami annyira titkos volt, hogy a nyilvánosságra hozatal előtt csak Balog miniszterrel osztotta meg. Az interjúban Rockenbauer neve nem hangzik el... A fő érv természetesen: "[...] a felelősségi viszonyok is tisztán érvényesülnének és látszódnának."

Tegnap elküldtem - minimális változtatásokkal - az alábbi posztot Parának, hogy ha gondolja, tegye föl a Minimumpluszra. Nem gondolta úgy. Viszont osztották ma Gulyás Márton írását, akinek az írása tán szimptomatikus:

"Tegnap reggel az [origo]-n Wirth Zsuzsanna hosszú cikkben foglalkozott L. Simon László elhíresült bejelentésével, miszerint a nagy kulturális intézmények vezetőinek kiválasztásánál a jelenlegi pályázatos rendszert felváltaná a direkt kinevezésekkel."

A ma reggel posztolt interjúban Kósa András így kérdez:

"Mit szól L. Simon László ötletéhez, hogy a kiemelt kulturális intézmények élére ne kelljen pályáztatni, hanem a vezetőt a fenntartó nevezze ki?"

R. Z. - az ember, aki ott sem volt.

13/01/18

Biztos velem van a baj, de furcsának találom, hogy Schilling L. Simonra úgy lő, hogy meg sem említi Rockenbauer nevét. Az idei ÉS első számában (amelyben nem mellesleg megjelent egy Schilling-cikk is: A kultúra válsága, ÉS, 2013/1. 4, 10.) jelent meg az exminiszter Műcsarnokban elhangzott (dec. 28-i) előadása, ebben olvasható:

"Álságos színjáték helyett tiszta viszonyokra lenne szükség! Ma Magyarországon ezt csak egyféleképpen tudom elképzelni: egyértelmű döntési felelősségként. Döntsön[,] és nevezze ki a vezetőt az intézmény fenntartója. Nemzeti intézmény esetén ez az illetékes miniszter (vagy államtitkár) [...]."
(Rockenbauer Zoltán: Csarnokmű, ÉS, 2013/1. 9.)

Pikáns, hogy - a szerkesztőnek/tördelőnek hála - Schilling írása (4. és 10. oldal) mintegy körülfogja Rockenbauerét. Ezt a kis fűszert azonban nyugodtan el lehet felejteni; ami igazán érdekes, az az, hogy nem emlékszem arra, hogy L. Simon a Rockenbauer-beszéd előtt is megfogalmazta volna a kinevezési gyakorlatról vallott friss gondolatait. Ha pedig ilyen párhuzamokat olvasok, akkor 99%-ra vagyok biztos benne, hogy L. Simon Rockenbauertől csórta/vette (a plagizálási gyakorlatba beleférne, talán elvárás is már...), amit posztolt, csak egy példa:

"[...] számos, jól működő, európai demokráciában sem folyamodnak ehhez a gyakorlathoz, hanem, például, meghívással neveznek ki vezetőt egy-egy művészeti intézmény élére."
(R. Z.: id. h.)

"Vagy mi lenne akkor, ha valamelyik nemzeti intézményünk élére nemzetközi szakembert szeretnénk meghívni?"
(L. Simon L.: Legyünk őszinték! [jan. 16.])

Nem hiszem, hogy ezt Schilling nem veszi észre. Viszont ha igen, akkor miért csak L. Simonra tüzel? Rockenbauer is "jó fideszes" lett (vö.: Bächer: A jó fideszes mítosza)? Teszem hozzá: tényleg szép gesztus volt, hogy Rockenbauer elhúzott az MTVA-tól vagy hogy élesen kritizálta az MMA elnökét.

Amúgy L. Simon tán az ATV-ben (jan. 13.) beszélt először nyilvánosan a Rockenbauer által a bedobott "javaslatról" (ahol, szörprájz!, L. Simon érve: "[...] végre valaki meri vállalni a felelősséget [...]"), itt sem hangzott el az exminiszter neve, miképp az [origo] újságírója sem írta le...

Végül: csak emlékeztetnék rá, hogy a szakma Monok melletti kiállása sem volt elég ahhoz, hogy Hiller ne Sajót nevezze ki utolsó miniszteri ténykedési egyikeként, szóval a szakmai közvélemény tiszteletben tartása és a politikamentes, tisztességes pályázatelbírálás ügyében van némi, khm, hátralék ballib oldalon is. Amivel - félreértés ne essék! - nem is célzok arra, hogy akkor a jelen gyakorlat rendben van.

13/01/18

Szívszorító, hogy Bogár szavai mellett simán elment a hazai közvélemény.

"[...] a kormányfő nyilván azt is tudja, hogy a magyar társadalomnak legalább harmada végképp elveszett, már semmiféle eszközzel nem lehet visszahozni őket a végső nyomorúságból. Nincs meg az elemi szintű tudásuk sem, ami a leghalványabb esélyt adná a felemelkedéshez. És ezen azzal sem lehetne változtatni, ha az állam talicskával tolná a pénzt a felzárkóztató programokba - mondja Bogár László. Ez a társadalom azon rétege, akik mögött már nem áll megtartó emberi közösség; a gyermekek úgy cseperednek fel, hogy fogalmuk nincsen arról, hogyan kell beilleszkedni egy működő társadalomba; hiányoznak az elemi szintű viselkedési normáik, vagyis - teszi hozzá Bogár - társadalmi szinten gyakorlatilag leírhatjuk őket. Nem akarnak dolgozni, de a munkaerő piac sem kér belőlük, vagyis marad az élősdi lét, mert élni kell - állítja a közgazdász.
[...]
Nem derülhet ki, hogy ezeket az embereket igenis ott kell hagyni az út szélén, mert ha nem így teszünk, akkor a többiek soha nem fognak célba érni."
(Kiemelések tőlem.)

Az Egyenlítőn és a Népszabin (Révész) kívül nem foglalkoztak e magvas gondolatokkal...

13/01/16

Adalékok.

Roppant érdekes, hogy a mai Hírlapban Alexa Károly a dánosi gyilkosság kapcsán csak addig jut, hogy Adyt ekézze, ám a Porzsolt-cikkig, az előítélethagyományt (úgy Bayerét mint a társadalom nagy részéét) durván felfedő írásig nem. Gyönyörű, hogy Alexa Ady mondatait találja "uszító"-nak és demagógnak...

Az ellenzéki megosztottságot remekül szemléltette a vasárnapi tüntetés, a remek Ceglédi-cikk jut eszembe + az, hogy ha még az antirasszizmusban sem értenek egyet, akkor hogy is lehetne közös program?!... A Pézsma - közel sem egyedül - arra jut, hogy hiba volt a Bayer-ügyet "rátolni" a Fideszre. Szerintem a hiba az, hogy a tüntetést Schifferék, Bajnaiék rátolták Gyurcsányra - saját fellépést meg nem szerveztek. Az is az, hogy Fletó még nem vonult vissza, de ez más, ezerszer inkább Fletó, mint Bayer. A pártalapító-kormányvédő-kitüntetett Bayert nem lehet rátolni a Fideszre. Elválaszthatatlanok. A cikk szerzője Navracsics és Deutsch mondataiban vélt biztató jeleket látni. Anyám! (És: vajon Simicska viselt/viselni vélt dolgait is csak "rátolják" a Fideszre?)

Persze a Fidesz Etikai Bizottságához egyetlen tag sem fordult. Miért is fordult volna? Az Alapszabály 15. §-a szerint

"(2) A Szövetség tagjának kötelessége, hogy:
a) lehetőségéhez mérten segítse a Szövetség céljainak megvalósulását;
b) tartózkodjon minden olyan magatartástól, amely sérti a Szövetség Alapszabályát, programját, érdekeit, illetve jó hírét;"

Bayer a fentieknek - az elmúlt napok tanúsága szerint - maradéktalanul megfelelt...

13/01/15

Nagyon jó a Dupcsik-könyv (szinte letehetetlen, egy ültő helyben befaltam a felét), szeretem a személyességét (tankönyvben szokatlan), de hatalmas húzás a humor is, ami afféle fájdalomcsillapítóként is működik, az előítéleteket nagyobb eséllyel bontja meg, mint a frontális támadás (ez utóbbi talán soha). Személyes és humoros is, ami korántsem lehet egyszerű, ha egy folyóirat-közlésben így fogalmaz:

"[...] én sem csinálok mást, ismeretekkel »küzdök« az előítéletek ellen, csak erősen szkeptikus vagyok, hogy mennyire hatékonyan."
(Dupcsik Csaba: A romák integrációja = Fundamentum, 2009/2, 52-54, id. h.: 54.)

Update: ugyanez, máshol, konkrétan a könyvvel kapcsolatban:

"[...] tudom, hogy[ ]érvekkel nagyon nehéz feloldani az előítéletes gondolkodást. Ezért nem is arra törekedtem, hogy szájbarágósan magyarázzam: rosszat tetszenek gondolni a romákról, tessék, itt a jó! Akkor érezném sikeresnek a könyvet, ha olvasói egy kicsit elgondolkodnának azon, honnan erednek a cigányokkal kapcsolatos nézeteik. Ha ez sikerült, akkor a könyv elérte a célját. De nincs sok illúzióm."

13/01/14

Hogy mennyire a legrosszabb hagyományokból táplálkozik Bayer és tsi., ahhoz álljon itt egy Dupcsik-szöveghely. Fontos könyv lesz ez nekem, úgy tűnik.

"[…] a magyarországi diskurzusban a cigány képe kettévált, létrehozva a romantikus szemlélet tárgyaként a »magyar muzsikus cigányt«, ellenpólusaként pedig az üldözendő »kóbor cigányt«. Hírhedt cikkében például Porzsolt Kálmán (Pesti Hírlap, 1907. augusztus 6.), miközben egyenesen az oláhcigányok kiirtását követelte, különbséget tett köztük és a pártolandó – és nevelendő – magyar cigányok között: »kultúrállam lehet az az ország, ahol egy tolvaj és rablógyilkos népfajt megtűrnek? Mert az oláhcigánynak ez jellegzetessége. (...) Kultúrállam az ilyen fajt a saját területéről – kiirtja.
Kiirtani! Igenis ez az egyetlen mód. Hiszen miből áll tulajdonképpen a civilizáció? A civilizációra nem hajló és nem alkalmas emberfajoknak a kiirtásából!
A legcivilizáltabb nemzetek Európán kívül mindenütt, Amerikában, Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában is civilizálatlan és civilizálhatatlan emberfajokat irtanak ki. És ez az irtóháború állandó! (...)
Kétféle cigány van Magyarországon. A magyar cigány, amelyből a zseniális cigány zenészek kerülnek ki. Ezt a fajt pártfogolni s nevelni kell! A másik fajt, a vándor oláhcigányt pedig egyszerűen ki kell irtani!«"
(Id. mű, 25. - A jegyzetet elhagytam, az eredeti cikk visszakereshető.)

13/01/14

Majdnem érdekes, hogy egy olyan országban erősödik a rasszizmus, ahol Dupcsik Csaba könyve, A magyarországi cigányság története hosszú hónapok óta nem bukkan fel antikváriumban és amely könyvet, bár 3 pld. van a megyei könyvtárban (2 kölcsönözhető), tavaly tél óta ma tudtam kivenni, mert eddig mindig olvasónál volt.

Egy régebbi bejegyzéshez - annak egy mellékágához, a Budapest-vizsgálathoz - térnék először pár mondat erejéig vissza. Dupcsik - Csepeli Györggyel egyetértve, őt idézve - Czeizel hibáját abban látja, hogy

"»Czeizel (...) professzionalista [értsd: professzionális] humángenetikusból kontár szociológussá« vedlett."
(Dupcsik Csaba: A magyarországi cigányság története, Osiris, Bp., 2009, 215.)

Ám Dupcsik, nem mellesleg, úgy folytatja, hogy

"Talán nem felesleges leszögeznem, hogy Czeizel többször megismételt elhatárolódását a rasszista gondolatoktól hitelesnek érzem [...] [.]"
(Uo.)

Mindez erősíti bennem azt az érzést, hogy igazam lehetett abban, hogy a puszta napi politikai alapú megbélyegzések, a legvadabb minősítésekkel való dobálózás, a farkaskiáltás kontraeffektív. Mert amikor meg tényleg helyzet van (Gyöngyösi, Bayer), akkor az elkoptatott szavak (Nietzsche megkopott érméi) nem szólhatnak valódi súlyuknak megfelelően. (A témáról - más nézőpontból - nemrég írt HaFr.)

Az más kérdés, hogy amit a Fidesz (Kocsis, Selmeczi a szavaival, Orbán, Áder, Kövér a hallgatásával) művel, az egészen döbbenetes. Bár mit várhatni tőlük, amikor az olykor valóban polgári Heti Válasz egy megveszekedett cikket nem hozott az elmúlt 9 napban a dologról, ám - ó, mily jelentős kérdés! - Michnai most a HVG helyett a Magyar Narancsot fikázza, merthogy az ő kiművelt ízlését sértik a durva (?) szavak... Hirtelen csak Navracsics jut eszembe a jobboldalról, aki kimondta, hogy Bayer vállalhatatlan (ám láthatóan nem zavarja, hogy egyedül van ezzel a meglátásával). Fájdalmas hiány, hogy a fajsúlyos jobboldali értelmiségiek (Gyurgyáktól Melláron át É. Kiss Katalinig) nem hallatják hangjukat.

Botrány, hogy a jobboldali megmondók "stíluskérdésről" mernek beszélni a cikk kapcsán. Botrány, hogy az már meg sem üti az ingerküszöböt, hogy Szentesi Zöldi "késsel hadonászó csimpánzok"-ról beszél... (Mi is választja el ezt a Kuruc orkozásától?) Botrány, hogy Havas (ún. a ballib. értelmiségi) kihagyta volna a Bayer-ügyet a műsorából, merthogy 1) "[...] eleve gyűlölök kollégákkal foglalkozni [...]" és 2) "[...] nekem is jó emlékeim vannak Bayer Zsoltról [...]". Botrány, hogy alig pár embert érdekel mindez annyira, hogy elmenjen tüntetni. Botrány, hogy Schiffernek van arca levélben támogatni a tüntetést, de sem szervezetileg, sem magánemberként nem közösködik a szervezőkkel, akkor se, ha szerinte elemi érdek, "[...] hogy a rasszizmus elleni fellépés kikerüljön a pártpolitikai csatározásokból [...]." És nem zavarja, hogy magát cáfolja meg a távolmaradással... Ezek szerint Gyurcsányt nagyobb veszélynek látja, mint a kormányzatilag tűrt, engedett, bíztatott rasszizmust.

Ismét hadd gratuláljak!

13/01/11

Abszurdisztán - mint a Vérapó -, köszöni, él és egyre erősebb.

Alkotmánybíróságostúl, bírósági gyakorlatostul, miegyebestül is (azaz: különösen ezek miatt) van valami groteszk, szürreális, bizarr abban, hogy Bayer cikke az ügyészség és - pl. - a TASZ szerint sima véleménynyilvánítás. Különösen, hogy épp Tomcat- és Jobbik contra Karsai-ügy van.

"»A közösség elleni izgatás törvényi tényállásában gyűlöletre uszít, aki másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel. A bűncselekmény (immateriális) veszélyeztető jellegéből következik, hogy a megvalósuláshoz nem elegendő csupán a veszély feltételezett volta (absztrakt veszély). A veszély a sérelem bekövetkezésének reális lehetőségét jelenti, vagyis olyan helyzet fennállását, amikor a folyamatnak a sérelem bekövetkezése irányába ható továbbfejlődése lehetőségével számolni kell. Nem elegendő az elkövető részéről annak előrelátása, hogy a felkeltett gyűlölet akár kiléphet az érzelmek zárt világából, és mások számára is érzékelhetővé válik. Nem a véleménynyilvánítás szabadságával él, hanem gyűlöletre uszít az, aki erőszakos cselekedetre ilyen magatartás, vagy tevékenység kifejtésére hív fel akkor, ha a veszély nem csupán feltételezett, hanem a veszélyeztetett jogok konkrétak, és az erőszakos cselekedet közvetlenül fenyeget. A bűncselekmény megvalósulásához a fenti hármas követelmény megvalósulása elengedhetetlen.«"
[Ügyészségi közlemény]

Tehát a vádhatóság szerint nagyobb veszélyt jelentett Tomcat blogbejegyzése, amiben cigányverésre buzdított, mint amit Bayer írt, miszerint a magyar cigányság "jelentős része" állat,

"Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!"

Agyrém. Dehumanizált emberek azonnali és bárhogyani elpusztítására szólít fel. Az Endlösung után (efféle szövegkörnyezetben) a megoldás-t használja. A véleménynyilvánítás szabadságának torz visszája.

Amúgy gondolkodtam rajta, hogy hivatkozzam-e az inkriminált cikket. Arra jutottam, hogy igen. Álszentség és lehetetlen vállalkozás az agyonhallgatással mint büntetéssel számolni. (Megjegyzem: olyan jellemzőnek éreztem, hogy a ballib megmondók sokasága, elvileg, ugye, nem olvassa a Kurucot, de asszem mindenki megemlítette a második Kubatov-múvi publikálásakor, hogy az elsőt az hozta...)

Persze Balog Zoltán megmondta tavaly, hogy - más mellett - mi a teendő. A NER számolhatatlan seggszájai c. rovatunk az ő gondolatait idézi:

"Az államtitkár hozzátette: a kormányzat két dolgot tehet: a törvények szigorításával világossá teszi, hogy nem lehet kisebbségek ellen büntetlenül uszítani [...]."

A törvény szigora megbukott. A jobb-/konzervatív oldal súlyos, prominens, népszerű képviselői, úgy pártok, mint lapok, egyének (tisztelet a kivételnek!) basztak kifejezni - feltételezhető/remélt undorukat. Sőt! A Fidesz nem fogja kizárni, a Hírlap kiáll a szerző mellett...

Hogy ideológiailag kicsit árnyaljuk a képet, a Jobbik beperelte Karsait, mert az neonácinak nevezte a pártot (nem nagyon értem, hogy pl. György Pétert miért nem perelték tavaly). A Gyöngyösi-féle zsidóösszeírás a főügyészség szerint tök oké. Az tényleg tejszínhab lenne, ha büntetőeljárások helyett maradna a polgári perek terepe, ahol a Jobbik nyerne, miszerint Karsai megsértette a párt jó hírnevét...

13/01/08

Régi adóssága az irodalomnak, hogy a legfinomabb szilva szapphói strófában is meg legyen énekelve, hisz annyira adja-kínálja magát zárlatul a punci puszilva üteme. Kedvcsinálóként (és itt most a költésre gondolok) álljon itt egy még jó, hogy vannak jambusok és van mibe beléfogóznunk. A költő ismeretlen.

"Kétrőfös férj - négyrőfös feleség

Konón, a férj, két-rőfnyi; négy az asszonya;
ha ágy ölén a lábuk éppen összeér,
Konónnak ajka - sejted-é - hová kerül?"

[Falus Róbert (szerk., vál.): Görög költők antológiája, Európa, Bp., 1959, 614. Horváth I. Károly ford.]

13/01/08

Puffogtam délelőtt a faszbúkon, hogy szinte semmi visszhangja nem volt a náci írásnak. Azótán néhány fórumon megjelent pár vérszegény írás, kora délután fölébredt az LMP, később a DK is. Az egyik gyenge írásban Seres László azt írta, hogy

"A Fidesz 5. számú tagkönyve tulajdonosának legújabb írása miatt forr a Facebook [...]."

Egyáltalán nem forrt a fész (sem), emiatt legalábbis biztosan. Ami miatt viszont tényleg forrt, az meg fölbaszott. A Nézőpont névváltoztatása (hogy ti. eztán Bonum Semen lesznek) kapcsán kibontakozott olcsó poénkodás. Az még oké, hogy egyszeri kommentelők viccelődnek, de komolynak mondható lapok és komoly emberek (Majtényi László, Somogyi Zoltán) is beszopták (hogy egy pillanatra átvegyem az olcsó szóviccek színvonalát), hogy a semen csak ondót jelent. Jelenti azt is, hogyne, legyen példa erre Onan földre ontott magja ("sui semen fundebat in terram", Gen 38,9).

Azonban a Vulgata következő szöveghelye (Mt 13,24), ahonnan vették a nevet, nem ebben a jelentésben használja:

"aliam parabolam proposuit illis dicens simile factum est regnum caelorum homini qui seminavit bonum semen in agro suo"
[A Szent István Társulat-féle fordítás: "Más példabeszédet is mondott: »A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe.[«]"]

Csak mellékesen kérdezem, hogy vajon a kedves poénkodók viccelődnek-e a Magvető-vel is (miszerint faszverő stb.)? Merthogy a Vulgatában (Mt 13,18) a seminans genitivusa áll. (Joey és Rachel nevethet, genitivus, áll)...

Van a Nézőponttal elég baj, az új név pont nem az (ill. csak annyiban, hogy van képük Jézus szavait fölvenni névként).

Röviden, ez egyfelől kemény árnyékra vetődés volt, másfelől pedig kb. más szemében a szálkát... Amire egy másik példám - ha már Majtényi szóba került föntebb egy zárójelben - Radnóti Sándor, bagoly mondja verébnek...

Joccaka!

13/01/06

szuhakállóElszaladtam a tesómmal Szuhakállóra öt kölyökért (a kép nyilvános albumot rejt). Az út részben felületi szociótúra is volt, a Lyukóbánya-Parasznya-Múcsony útvonalon mentünk, a munkanélküliség, a szegénység szagolható. Döbbenetes látni, hogy egy valaha ezerrel fejlesztett régió hogy' csúszik a semmibe; Múcsony valaha ilyen művházat kapott, vidéki sztálinbarokk, a környékén meg a putrisodó házak sokasodnak. (Most, hogy képet kerestem róla, a Múcsony keresőkifejezésre ez is följött, asszem ez a kép mindent elmond, tökéletes szociofotó...)

Gyönyörűek a blökik, ha gondolod, reklámozd őket (vagy az egyesületet): Futrinka, vizslamentés.

13/01/06

bayerAz ún. magyar értelmiség csődjét látom abban, hogy az elmúlt egy nap során 4 írás foglalkozott (a Hírkereső szerint + átnéztem a Mandiner és az Index blogrollját) a tegnapi náci írással. Ebből 2-t Para-Kovácsék hoztak. Még a faszbúkon is néma csend. Érdekes, hogy Jeszenszky és Czeizel megnyilatkozásaira (lényegesen kevesebbért) azonnali és totális verbális megtorlás volt a válasz, most pedig tisztelet a kivételnek, ám a többi - néma csend. Ha - mint írtam tegnap - ezt Bayer (közéletileg/politikailag) túléli s ha pártja/lapja nem veti ki/szemétdombra (szerintem túléli és összezárnak érte), akkor bizony nagyon nagy a baj. (Szeressük a humort, de ezt nem lehet elviccelni, mint tette a Bayer-sms-sel Kálmán C. és Dopeman. Még az az ehhez képest piszlicsáré dolog is több reakciót váltott ki.) Nem, nem vélem úgy, hogy a hétvége miatt a hallgatás. (Ám ha igen, attól csak hangyafasznyit lesz szebb a kép.) Hunnia, 2013.

13/01/03

Óriási mázlim van. Hamvas-esszéket olvasgatok bő egy hete, miközben végig aktívan foglalkoztat egy nő teste (fotók). Nagyszerű dolgok jutottak szóhoz, tudatossághoz a szövegek bizonyos részeit női testre (ill. konkrétan a modell testére) vonatkoztatva. A vonatkoztatás nem pontos, mert műveltető (a rossz irányban). Nem volt semmi direkt ráolvasás, a szövegek egyes passzusai a test képeit hozták elő, ugratták be (beugratás nélkül). Sok éve egy Lotz-képpel volt hasonló, de az jóval kevésbé mozgatott meg.

Ami némiképp furcsa, az az, hogy több erotológiai hozadéka volt ennek, mint Szentkuthy többször idézett harisnyaesszéjének. Majdnem olyan boldog vagyok, mintha időben értesültem volna két éve a Clergue-tételről, 120 ezest én is boldogan adtam volna érte.

Fogok írni a művésznek, hogy megoszthatom-e itt a fotókat, ha igen, némelyik okoskodásomat is mellékelem.

12/12/31

Mindjárt 11, lassan kirakom a pezsgőt az erkélyre. Az alábbi jelenete (az animgifért engem illet a dícséret) a svéd remekműnek nagyjából leírja, miképp vagyok. Pl. magam. Akikkel lettem volna ma, ők nem hívtak. Hamvassal, Mulderékkel és Dr. Lecterrel töltöttem a napot. Fölveszem hamarost a kosztümöt, fölteszek egy papírcsákót.

Bármily nevetséges is, ma erősebben szól Kavafisz.

Egészséget, boldogságot kívánok 2013-ra!

 
12/12/27

Tavaszszag. Családi mizéria. Én meg (némi aggodalommal fűszerezve) boldogkodok szélsőséges karácsonyom egyik széle miatt.

12/12/23

Összehozok egy tiszta redurikot, erre 40 forintom ugrik, mert persze a mázlistának még 40-100-a is van hozzá, pirosból, naná. Persze, majd a szerelemben... Ott meg... Istenem, mennyire ismerem ezt, mennyit vártam kocsmákban, könyvtárakban, mennyit utaztam pluszban buszon, villamoson, hogy ő is jöjjön, ne csak én:

"Most, gondoltam, most találkozom vele, aki éppen úgy tudja, hogy eljövök, mint én, hogy ő eljön. Vele, aki éppen úgy arra ébredt reggel, hogy ma vele. Aki minden lépésének értelmét abban látja, hogy közelebb ér hozzám, aki minden idegen szemébe keresve néz, hátha én vagyok, aki tudja, hogy jövök, mint én, aki tudom, hogy közeledem hozzá, aki ha vonatra száll, arra gondol, hátha ott ülök, valakinek nevét hallja, azt hiszi, az enyém, hangot hall, azt hiszi, én beszélek. Most találkozom vele ott, a majorban, ott hever a fák alatt, olvas, hogy az időt valamivel töltse, míg jövök, ott vár, mint mindig, vár, és amikor meglát, felkel és jön, természetesen, szó nélkül, jön velem, és én vele, együtt, mert ő lett én, és én lettem ő, és ettől a pillanattól kezdve ilyesminek, hogy én, már nincsen különös értelme."
(H. B.: A magyar Hüperion = Uő: A magyar Hüperion és más magyar vonatkozású esszék I., Medio, [Szentendre,] 2007, 7-164, id. h.: 35.)

Fenntarthatatlan, giccses szar, naiv illúzió, "cukrászsütemény"; s ha mégis, akkor fekete mágia, őrület, mákony, ájulat, vámpírság, mámor - Manfred és Aurelia... Mintha Hüperion még nem tudná, amit Hénoch. (Mennyire tisztességtelen (és amatőr hiba) a Karnevált kérni számon a korábbi műveken! A későbbieken is. Mégis. Ez van. De legalább nem írok cikket Szerelemfelfogások Hamvas életművében címmel.)

12/12/22

Bánt és elszomorít, hogy - úgy tűnik - a legtöbben tényleg Szekértáborország szabályai szerint játszanak. Most pl. azért "fordultam ki magamból" (ezzel szervesen összefügg stílusom radikális hanyatlása), mert ostobaságnak neveztem a faszbúkon, hogy Bruck András abból a '93-as Kertész-mondatból (valószínűleg mondat, csak szedési hiba, hogy a pont az idézőjelen kívülre került, hisz nincs "(...)", mint a korábbi idézetben), hogy

"»A körülöttem bugyogó gyűlölet, a szakadatlan tevékeny örület«."
(B. A.: Két szomorú nap = ÉS, 2012/51-52. 3.)

azt vonja le, hogy Kertész (mert '93 nyara '44 nyarára emlékeztette)

"Előre látta a zsidók összeírását követelő nácikat a magyar parlamentben, látta egy majdani magyar kormány szakadatlan tevékeny őrületét, amivel a nyílt diktatúra közvetlen közelébe juttatta az országot."
(Uo.)

Mint írtam (tartom): az ilyen együgyűen monokauzális "magyarázat" még ideológiának is csoffadt volna. B. A. szerint (ill. B. A. szerint K. I. szerint) '93 és 2012 között semmi egyéb nem történt, csak egyenesen haldat az ország a nyilas diktatúra felé... Közel 20 éven át semmi nem történt itt, csak gyűlöleten alapuló nácizálódás... A Fidesz ⅔-ához, a Jobbik megerősödéséhez és parlamenti párttá válásához (amik feltételei voltak a jobboldai ámokfutásnak) semmi köze nem volt pl. a 4 + 8 év szoclib kormányzásnak... Kár hogy - bár "előre látta" - Kertész nem írta le előre, hogy ez lesz...

Ha valakiből prófétát kívánunk avatni, elvárás volna, hogy kb. olyan pontossággal lásson előre a jelölt, mint Ehrenburg '21-ben az atombombával kapcsolatban (vagy - kevésbé ütős, de - lásd a regény 27. fejezetében a "saksze-vakszej"-t mint az iszlám fundamentalizmus veszélyét).

Azt hiszem, lényegében igaza van Hamvasnak az alábbiakban:

"De íme a legfontosabb: az ellenzéknek, bármennyire is hiszi, soha sincsen igaza. Senkinek sem lehet igaza, akinek világhelyzete az ellenzék, a kisebbség. Mint ahogyan nem lehet igaza egyetlen osztálynak, egyetlen iránynak, egyetlen társadalmi rétegnek. Nem pedig azért, mert ezekben a részleges magatartásokban az igazság, amely szükségképpen egyetemes, eltorzul. Nincs és nem lehet igaza a proletárnak és a parasztnak, a polgárnak és az arisztokratának, az ellenzéknek és a kormánypártnak, se a kisebbségnek, se a többségnek egymagában. Az igazság nem a szavazatok számának többségétől, de a szavazatok számának kisebbségétől sem függ. Igaza csak annak lehet, aki ellenzék is, meg kormányzat is, kisebbség is, meg többség is. Erre a szellemre Magyarországon – néhány Árpád-házi királyon kívül – alig van példa, de Mátyás óta biztosan nincs, és a magyar szellem ezzel a legnagyobb emberi feladattal azóta sem tudott megbirkózni.
A csak-ellenzék, csak-kisebbség, csak-titáni, csak-démoni, csak-sötét: amit tehet, csak negatív, csak lázadás, csak kritika, csak forradalom. Aki magát valaha is a kisebbséggel azonosította, eljátszotta jogát a világ teljességére, és éppen ezért az igazságra. A magára maradt ellenzék mindig romantikus, titáni, sötét. A kisebbség, az ellenzék világhelyzetéből következik az, hogy elnyomott, megfékezett, elhallgatott; ezért lázadó, forradalmi, kritikus; ezért mértéktelenül hataloméhes. Igaza van? Nincs. Éppoly kevéssé van igaza egymagában, mint a többségnek, vagy hivatalosnak egymagában. Többség és kisebbség jelenléte szükségszerű ott, ahol az egység és teljesség nincsen meg. A szellem pedig ilyenkor nem előjoga egyiknek sem; mind a kettő párt, oldal, tört, fél, részlet. Ahol valaha ember egész, teljes, befejezett volt s ilyet alkotott, ott együtt volt a kettő. A legnagyobb király nem Napóleon volt, hanem Augustus, és a legnagyobb államférfiak nem a Cromwellek, hanem a Periklészek.
Ez persze nem kritika és nem is vélemény a könyvről. Kísérlet arra, hogy a könyv, a szerző és vele együtt egy csoport, egy irány magatartását és világhelyzetét megjelölje. Értsük meg, miről van szó: mindenütt meglevő, egyetemesen emberi magatartásról. Ha ezt a magatartást felismertük és megértettük, már nem is kell bírálni. Kár azt hinni, hogy egy nép, mint amilyen a magyar, mélyrétegeiben és legnagyobb képviselőiben ellenzéki és titáni. Ez egyszerűen nem igaz. Éppoly kevéssé, mint az, hogy opportunus, közömbös és lojális. Nem csak Kemény Zsigmond és nem csak Kazinczy Ferenc. És éppen ezért nem csak Németh László és nem csak ellenfelei. Mindkét csoport jóhiszeműségét feltételezvén, hasson mindkettő a maga ereje és súlya szerint a közösségre, amelynek így mindketten értékes összetevői lehetnek."
(Hamvas Béla: Híg-magyar, jött-magyar, mély-magyar = Uő: A magyar Hüperion és más magyar vonatkozású esszék I., Medio, [Szentendre,] 2007, 284-297, id. h.: 295-297.)

Pl. ezért is szerettem Majtényi utolsó írását. Minden gyönyörű szenvedélyességével

"[...] akadályt kell emelni mindenféle alkotmányfaló ősvilági tengeri és mocsári lény ellen, a lehetőségét is ki kell zárni, hogy a Nemzeti Együttműködéshez hasonló szerzet valaha új életre keljen."
(Majtényi László: A haza alkotmányosítása = ÉS, 2012/51-52., 16.)

együtt is (egy várva várt demokratikus győzelem, fordulat esetén) egy nem-csak-ellenzékieket kielégítő lehetőség mellett érvel. Nemhogy a "sajátjai" között nem keresi az ellenséget (a megbélyegzendőt, az árulót stb.), de azért nem a régi alkotmány visszaállítása mellett érvel, mert (!) azt

"[...] a jobboldal rá mért vereségnek érezhetné."
(Uo.)

Mennyivel kedvemre valóbb ez, mint Bruck butasága:

"Talán el kellene békében válnunk egymástól. Ez itt két ország. [...] Az egyik Magyarországon élhetnének azok, akiket jobban érdekel hazájuk minősége, mint a mérete, akiknek a jövő fontosabb a múltnál, akiknek Európa lehetőség és nem fogság, akik szerint nem helyes embereket gázkamrában megfojtani, akik nem bánnak a világgal együtt haladni, és képesek vele együtt maguk is jobbá válni, akik – a miniszterelnökkel ellentétben – nem a hatvannyolcasokat tartják »eltévelyedettnek«, hanem a kilencvennyolcasokat, akik a törvényt többre becsülik a tekintélynél, a technikai haladást a síroknál, akik Kertész Imrét nagy magyar írónak tartják, és a keresztnevét soha nem tennék előre, akik nem akarják, hogy mások mondják meg nekik, az ő családjuk család-e, akik miatt nem kell a melegeknek zárt útvonalon vonulniuk, akik gyereknemzés közben nem az államra gondolnak, akiket a gondolat köt egymáshoz, nem a vér – egyszóval, mindezek élhetnének az egyik Magyarországon, a többiek meg, akik homlokegyenest mást tartanak a helyes életről, a másikon."
(Bruck András: Viktor nem fog elmenni, ÉS, 2012/45. 3-4, id. h.: 4.)

12/12/21

Hamvast olvasgattam az éjjel, letaglózóan aktuális Az ősök útja és az istenek útja c. esszé 1. része. (Itt megtalálod a szöveget, de ha leszedik elküldöm.) Az mondjuk picit furcsa érzés, hogy ilyen aktualitást utoljára Széchenyi Hitelét olvasva éreztem ez év márciusában, azaz azzal a könyvvel kapcsolatban, amin Hamvas iszonyú irgalmatlan- és igaztalanul veri el a port. (Széchenyi mint Mammon apostola...) A Hamvas "magyar"-esszéit olvasva amúgy óhatatlanul Robi jár a fejemben; amikor Berlinbe mentünk, két szöveg volt nálam, Fa Nándor Szent Jupát-könyve és Hamvas Fák c. írása, Robitól kaptam (tán születésnapra). (A kolléga úr vérlázító előadását Hamvas és a magyarság témájában itt megnézheted.) Jó lenne most Robival sörözni.

12/12/19

A mai Bayer-cikk bebaszott reggel. Délután jött a következő írás. Tényleg mindnen nap van lejjebb. Pedig volna megoldás.

"Ez a lény itt, ha akar, bármely pillanatban megállhat. Semmit sem kell tennie, csak azt mondani, elég, nem zuhanok többé, emelkedni fogok. De nem mondja. Ezért zuhan, oda –"
(Karnevál)

Az, hogy a Karnevállal lényegileg lehet jellemezni ezt a kurzust, az a mű zseniális voltán túl azzal magyarázható, hogy a rendszer működtetői sematikus torzalakokká választották (több mint ⅔-dal) magukat.

"Ha azonban az imagináció (a lélek eszszenciális élete) nem a fény jegyében áll, akkor a sötétség dühe elnyeli, és akkor a lélek átváltozik. Amivé pedig átváltozik, az a lárva.
[...] Akaratát az őrület jegyébe állítja. Fantazma az egész. Nagyon helyes. Ez az, amit én monomániának nevezek. Véleményeket csinál, amelyeknek a valósághoz semmi közük. Remek. Hálás vagyok önnek. Micsoda kontroll! Dolgomban most már holtbiztos vagyok. Szóval nem maszkok, hanem lárvák."

Kevésbé ezoterikusan fogalmazva mondhatni azt is, hogy - mint lejjebb már volt róla szó (1., 2.) - Orbánék félnek, a félelemtől képtelenek szabadon saját politikai halálukon szétzúzódni, s így hagyni magukat visszavettetni saját politikai jelenvalóságaikra. Ismétlésük (= "[...] a jelenvalólét önmagát választja hőséül [...]" /Heidegger: Lét és idő, 74. §/) az a döntés, amelyet a III. Richárdból ismerünk.

Amúgy a halál (még mindig a politikai) önmagában kevés. A szétzúzódást elodázhatja, elkerülheti a kellően félős, lásd mintapéldánynak Szegedi Csanádot (Gyurcsány is csak horzsolásokig engedte magát "szabadon").

12/12/16

DodóElég jereváni rádiósra sikeredett az előző poszt. Nem 8, hanem 7 kutyát + nem hoztunk, hanem vittünk... Amúgy minden más stimmelt. Ide vittük a blökiket, kedves német emberek vártak rájuk, jó helyekre kerülnek; azért szomorú, hogy pl. - amúgy fajtiszta - magyar vizslák nem lelnek itthon gazdára... Az egyik újgazda minket is megajándékozott, kaptunk 1-1 üveg borocskát és csokit. (Mázli, hogy Balázs a francia fehéret választotta, mert én a német veresre ácsingóztam, még sosem ittam német bort.) 2000 km volt a hétvégén (a vonatozást is beleszámítva).

12/12/13

Regisztráltam egy társkeresős oldalon. Pénzért. Többet nem is kell mondani Miskolcról... De egészen komolyra fordítva: lassan egy éve facér vagyok. Nem mintha nem érnék rá.

Szombaton Bp.-Németo.-Bp., megyek a bátyámmal kutyákért (tudod, van ez a kolbászüzeme), köll mitfárer + tolmács... Péntek este (esetleg szombaton késő este) valami lájtos? Ha igen, írj egy mélt!

12/12/11

Belefogtam A Gyűrűk Urába.

12/12/08

Valamiért boldoggá tesz, hogy Anya szerette Déryt. A rövidebbek után befalta A befejezetlen mondatot és a Feleletet is.

Még egy kis Hamvas... (Nem gondoltam volna, hogy a Karnevál után bármely Hamvas-írás komolyabban foglalkoztathat. Tévedtem. Persze én csak az op. magnum felől tudom olvasni őt, és hát lássuk be, azzal nem vetekedhetik egy műve sem.) Azzal, hogy felteszem, igazolom a szöveg igazságát.

"– Az érdekes emberről egyelőre annyit tudok mondani, hogy önmagát tudata teljes fényének ellenőrzése alatt tartja, és minél tudatosabb, annál érdekesebb. De ebben aztán ki is merül. A megvalósításra ereje már nem jut. Csupa tudat. Az ember premier planban. Magától értetődik, hogy ilyesmi rendkívül izgalmas. Maximális átvilágítottságban lenni, mindig és minden pillanatban tudomásul venni azt, hogy most ezt elkentem, most csaltam, most nagyzoltam, most túloztam, most ezt sikerült elviccelni, most ezt a jó embert megtévesztettem. Ez a végtelen önvallomás határtalanul érdekes. Ez az ember nem hazudik, vagy ha igen, tudja és tüstént be is vallja, viszont ezzel nem tekinti magát se jobbnak, se rosszabbnak, mert ha magát annak tekintené, azt is megmondja, nem bújik el önmaga elől és nem játszik szerepet. Hallatlan pszichológiai rugalmasság és virtuozitás, tudás és lélekjelenlét. Minden percben rajtakapja magát valamin, amit tüstént be is vall. Csak egyet nem tud, mindennek következményét levonni és megváltozni. Igazságát nem tudja realizálni. »Egyetlen dolog ment meg bennünket, egy lépés. És még egy lépés«. Ez az, amit az érdekes ember nem tud.
Ezt az embert bármilyen társadalomba cseppintse be, tüstént az egészet opponálni fogja. A világnézet humbug. Világnézete szerint különbözhet és különbözik is. Bárhol legyen, az egy lépést nem tudja megtenni, nem is szólva a még egyről. Bármely demokráciában, vagy fasizmusban mindig az ellenkező oldalon áll. Ezért ő az üldözött. Amint mondtam, egyetlen dolog jellemzi, hogy igazságát nem realizálja, ellenben realizálásra való képtelenségét igazolja. Ezért nem jelentékeny, csupán érdekes. Mainapság a közkeletű alakzat, hogy igazolásának első tézise: a realizálásra való képtelenséget a társadalomra hárítja. Senkit sem ismerek, aki ennek a téveszmének ne ült volna fel, és ne ülne fel. Nem lehet, mondja. Nem lehet, éspedig a társadalom miatt nem lehet. A kényszerítő körülmények miatt nem lehet. Tüneményes érveket eszel ki annak bizonyítására, hogy miért és hogyan nem lehet. Nem, nem ő az oka. Egyébként a legjobb állampolgár lenne, de ilyen körülmények között! A jelentékeny ember ilyesmin nem gondolkozik. Azt keresi, hogy az igazságot, amit magával hozott, miképpen tudja megvalósítani. Az ilyesmi nem pszichológiai kérdés. Ez, kérem, még csak nem is hit és nem is meggyőződés és nem is önbizalom, vagy életerő. Ez, kérem, hűség, jobb szó híján. Igazságomhoz való hűség. Ez teszi szoliddá és egyszerűvé és unalmassá és szimplává. Vagyis ez teszi jelentékennyé. Az érdekes embernek ilyesmiről sejtelme sincs. Az érdekes ember ragyogó pszichológus. Amivel mindenkit megtéveszt. Többszáz éve ezzel a pszichológiával kápráztat el bennünket, és bizonyítja, hogy benne a jószándék megvan, de ilyen körülmények között lehetetlen. Felültünk neki. Csodálatra méltó elemzések fölött rendelkezünk, amelyek azt bizonyítják, hogy a valóság diabolikus mahináció eredménye, amellyel megalkudni tilos. Fellázad. Kész a politikai üldözött.”
(Hamvas Béla: Bizonyos tekintetben = Uő: Szilveszter; Bizonyos tekintetben; Ugyanis, Medio, [Szentendre,] 2008, 325-454, id. h.: 360–1.)

Ugyan föltettem a faszbúkra, de rögzítem itt is (a politikai üldözött áthallásokkal szórakoztatja a nagyérdeműt), Dankó Rádió, Hunnia, 2012...

"A jövő nem a koncentrációs táboroké, hanem az operetté. A vinnyogás apoteózisa."
(Hamvas Béla: Ugyanis = Uő: Szilveszter; Bizonyos tekintetben; Ugyanis, Medio, [Szentendre,] 2008, 455-558, id. h.: 462.)

12/12/07

Nem bírok kiverni egy Hamvas-mondatot a fejemből.

"A női test nagy ígéret, amelyet egyetlen nő sem tud teljesíteni."
(Id. mű, 387.)

Lényeglátó megfigyelés.

12/12/05

Sokkal ütősebb a Csiba-Jusztin-találkozás, de azért álljon itt a félelem egy másik megnyilvánulása.

"Régebben, még Hitlerék alatt egy német funkcionáriussal az uszodában tanulságos beszélgetésem volt. Azt kérdeztem tőle: Ön fasiszta? Az vagyok, válaszolta a kelleténél biztosabban. Mindjárt tudtam, hogy baj van. Én ugyanis már akkor azon az állásponton voltam, hogy fasiszta nincs. Ez csak olyan történeti érdekesség. Mondja uram, szóltam, ön akkor is fasiszta, ha egy perc múlva a medencébe ugrik? Fejét felkapta és gyorsan felelt: Of course. Ön, kérem, akkor is fasiszta, ha babájával együtt van? Ingadozik. Akkor is fasiszta, ha ebédel? Hallgat. Akkor is fasiszta, ha alszik? Maga elé néz és vár. Én is várok. Aztán egyszerre magyarázni kezd. Ne fáradjon, mondom neki. Amit ön el akar beszélni, rendkívül érdekes lehet és látatlanban meg is vagyok győződve arról, hogy érdekes. Pillanatnyilag azonban én arra vagyok kíváncsi, vajon ön elemi élettevékenységeiben lényegesen más ember, mint a többi, vagy pedig ha eszik, vagy alszik, vagy babájával van, vagy itt a medencében úszkál, vagy engedelemmel szólva, ha ön magányos perceiben a klozeten ül és kakál, vajon ön pontosan úgy viselkedik-e, mint más ember. A funkcionárius egy oktávval magasabban kezdi. Köszönöm, szólok. Én tudom, hogy ön mit akar mondani. Ehelyett én azt kérdem: mikor fasiszta ön? Megmondom. Ön akkor fasiszta, ha fél. Ha védekezik. Ön tulajdonképpen politikai üldözött és igazságait magyarázza. Most mellékes, hogy ebben a percben felül van. Erre meghökken és dadog. Nincs egyéb közölnivalóm, szólok. Ön elég intelligens ember, erről meg vagyok győződve. Éppen ezért kizártnak tartom, hogy olyan korlátolt legyen, hogy elhiggye azt, amit mond. Ön ezt megtévesztésül mondja, hogy bizonyos látszatot fenntartson. Az ilyesmi érdekes dolog, de semmiféle jelentősége nincs. Miért degradálja magát ilyen hazugsággal? Szüksége van rá megélhetése szempontjából? Ebben az esetben hazudozásait elnézném önnek, de akkor is figyelmeztetném, hogy kár magát kompromittálnia. A realitást becsapni nem lehet. Sokan megpróbálták, senkinek sem sikerült."
(Hamvas Béla: Bizonyos tekintetben = Uő: Szilveszter; Bizonyos tekintetben; Ugyanis, Medio, [Szentendre,] 2008, 325-454, id. h.: 365-6.)

12/12/04

Tegnap kikaptam biliárdban Zoli bácsitól (a Paprikában voltunk), majd este döntetlent zsugáztunk a kislányok ellen. Ma viszont nekem is jutott egy csapatgyőzelem, 4,4 m³ fát pakoltunk be a besenyői pincébe. Asszem megünneplem egy pohár egri szőlőszörppel (bátyám hozta 2009-es medina).

És megint elfelejtettem megkérdezni (pedig a Paprikában volt eszemben), hogy mi is volt az a dolog, hogy egy időben csak P-vel kezdőthetett műintézménynév a megyében valami túlbuzgó párttitár miatt. És a Karnevál nevű kocsmát sem csekkoltam a Búzán. Monnyuk én a Búzán tutira Cimucka bácsiról nevezném el az agorámat.

12/11/30

2008 januárjában megjelent egy írás (Marci) Háy Jánostól a 168 órában, amellyel Marci bekerült a világirodalomba, mint egy régi oldalam sokáig hirdette is. Nem csak emiatt, korábban sem tudtam úgy Háy-szöveget olvasni, hogy ne Marci járjon (még inkább: ücsörögjön egy korsó hideg sör mellett) közben a fejemben.

Néhány napja Márton-napi puffogásomban Krisztus szavainak kifacsarásán keseregtem. Ma meg Háy teszi ezt.

"Akinek van, még több adatik, akinek nincs, a kevés is elvétetik, ezek az új evangélium igéi."
(Háy János: A mesés napnyugat = ÉS, 2012/48., Európa-beszélgetések (melléklet), 3-4, id. h.: 4.)

Háy diagnózisát szinte teljes mértékben magaménak vallom (bár piszkosul nem értem, mire gondol "[...] biológiai helyünket figyelembe vevő önmeghatározás [...]" alatt), két kedvenc részem idézem:

"A mai magyar elit semmit nem tud arról az országról, amit irányít. A lapok vezető témái mindig azok, amelyek az értelmiséget érintik, a melyszegénységben fulladozókról senki nem tud és nem is akar hitelesen beszélni. A legélesebb visszhangja az ideológiai csatározásoknak van. Nagyobb felzúdulást kelt egy színházvezető kinevezése, egy primitív korrupciós ügy, egy periférikus rádiócsatorna riporterének keresztényellenes vicce, mint százezrek élete. Ennyire kevés tudása a vezető értelmiségnek soha nem volt az országról, aminek a vezetéséért felelős."
(Id. mű, 4.)

"Nem csoda hát, hogy a kulturális és szakmai elit elpártosodott. Nem csak a szavazatát adja a neki szimpatikus oldalnak, hanem az egész személyiségét. Ilyen körülmények között hogyan is várhatnánk, hogy az elit megőrizze a kritikai hozzáállását a világhoz. Csak egyoldalú kritikát tud gyakorolni, s képtelen evidens hibákkal szemben fellépni, ha a saját csapata követi el."
(Uo.)

Az elsőhöz csak annyit tennék hozzá, hogy épp ma jelent meg egy írás arról, mit tehet/tegyen a kulturális ellenpólus Kerényiék, Feketék árnyékában. Még ha alapvetően egyet is értenék az írással, piszok fájdalmas, hogy a Minőségi Újságírést-díjas szerző, (a Mandiner szerint) Bátorfy Attila kizárólag Budapest-országot ismeri, csak arról ír. Az elit nemhogy a mélyszegénységben fulladozókról nem akar tudni (nem tud?), de jellemzően még a vidéki "elitről" sem... Szorosan idetartozik, hogy október 23-án pl. Miskolcon egy árva ellenzéki rendezvény sem volt. Mintha itt sem lennénk.

Az elpártosodott, kettősmércés stb. elitről olvashattál itt a közelmúltban eleget, azt nem is részletezem...

12/11/29

A Danone faszább, mint az izéhozé hetilap. Múlt hét pénteken (du. 4:25-kor) írtam az ÉS-nek (lásd alább). Ma (du. 7:56-kor) válaszoltak:

"Tisztelt Májer Tamás!
Köszönjük észrevételét.
Az interjú teljes szövegét kitettük a Szabadpolcra."

Kicsit több, mint 6 nap után meg elköszönni meg én fogok... És ez a legkisebb bajom. Nyasgem.

12/11/23

A múlt heti ÉS-vezérben Kovács főszerk. arról írt, hogy

"[...] nézzen magába mindenki, aki meg akarja változtatni a világot, el akarja zavarni a tolvajokat, mert bizony már megint elbuktuk az első lépést: Bruck cikkét valaki lelopta az Élet és Irodalom honlapjáról [...]."
(Kovács Zoltán: Ne lopj!, ÉS, 2012/46. 1.)

Ehhez képest ma megveszem a lapot, amiben ez áll a Szasz-interjús oldalon:

"A beszélgetés teljes szövege olvasható az ÉS online változatában."
("...a pszichoanalízis mindig is ateisztikus, zsidó lázadás volt..." = ÉS, 2012/47. 7.)

Az es.hu-n - természetesen - ez van:

"A cikk teljes tartalma csak előfizetéssel érhető el."

Tehát: ha érdekel, fizessek kétszer. Ejnye!

PS - Elküldtem ezt a faszbúkon az ÉS-nek. Kíváncsi vagyok, reagálnak-e, s ha igen, vajon gyorsabban-é, mint a Danone?

12/11/22

Ma a hatóságokat ünnepeljük e helyt.

A kisebb dolog először. Nehéz nem azt vélni, hogy nem az adóhatóság bénázott/korrumpálódott Gáspár Győző (nem hittem volna, hogy ezt a nevet valaha is le fogom írni) ügyében. Ámbár lehet, hogy csak irigy vagyok, mert az én nagyim nem tud hozzám vágni 400 millát. Jogosnak tűnik, hogy mindenfelé kurvaanyáznak, merthogy - a hangulatjelentések szerint - földi halandót pár ezer forintos mulasztásokért is megbasznak tejszínen (Beátával együtt).

A fontosabb dolog a rendőrség bénázása Novák Előddel az izraeli követségnél. Itt több dolog is zavaró. Nem ismerem a jogszabályi hátteret, de nem tartom valószínűnek, hogy a szekuritisek jogosan tartották föl az utcán Novákot. A rendőröket ez nem zavarta. A fölvétel szerint az a napszemüveges köcsög se (a "moszados"), aki magántulajdont rongált és volt olyan bátor, hogy rá mert mozdulni egy asszonyra. De a legnagyobb bajom az, hogy ezek a szerencsétlen egyenruhások - nagyon úgy tűnik - nincsenek fölkészítve az ilyen helyzetek gyors, korrekt és - főképp - jogszerű kezelésére. Azért azt úgy megnézném, hogy velem pl. mit tenne 4-5 rendőr, ha nem akarnék velük beszélgetni, ha megkérdezném, hogy "Mit erősködik?" vagy ha előállítás közben megállnék babakocsis kiskölköt nyeggetni... A hülye rendőr meg jön a kocsi fényezésével...

Botrány. Azt gondolom, hogy az elmúlt években elég sok hasonló eset volt, lett volna bőven idő felkészíteni a közegeket vagy változtni a jogszabályokon (ha szükséges). Be vannak szarva egy ogy. képviselőtől, ez tán az alapgondom. Nem tetszik az sem, hogy a jelek szerit Novák "ránézésre" képviselő. Szerintem makk egyszerű, ha szabályt sért, kérjék a dokumentet/állítsák elő, ekkor derüljön ki, hogy többletjogai vannak. Addig ne. Ez pont ugyanaz az szarháziság, mint végignézni Orbán kordonbontását. De - komolyan mondom - sajnálom az egyenruhásokat. Hogy kissé patetikusan zárjam: magunkat, magyar állampolgárokat még jobban.

12/11/21

Elkezdtem Kemény István Kedves Ismeretlen c. regényét, fölkeltette az érdeklődésemet, hogy egy része az OSZK-ban játszódik. A könyv és a könyvtár kapcsolatáról jegyezzük is meg rögtön, hogy az OSZK katalógusa szerint a cím második szava kis i-vel kezdődik, míg a jobban értesültek (vagy a fülszövegnek hívők?) naggyal szedik. Tényleg dühítő kissé ez a kiadói gyakorlat, mindenütt [befelé haladva: borítón, kötéstáblán, szennycímlapon, címlapon egyaránt] kapitálissal szedni a címet, így adott esetben nem derül ki, hogyan is van pontosan.

Ha már egy zárójelben szóba került a fülszöveg, rögzítsük, hogy annak szövege ostobácska (a kötetet Péczely Dóra szerkesztette), idézem az utóló két mondatát:

"Mert a történelemnek valóban van vége, méghozzá kettő is, mindkettő az Ismeretlenben. Ami pedig a kettő között keresendő, az »csak« a sírás, a nevetés, a szerelem, a barátság és a szeretet, vagyis az élet értelme."

A regény valamivel jobb, mint a fülszöveg, vannak benne jó mondatok is. Ám ha az első 2 lapon rosszak is vannak, onnan jószerével erre figyelek. Mondok pár példát.

"Kérjük, fejezzék be az olvasást! – hangzott fel a figyelmeztetés a hangszóróból." (9)

– így a regény (ha a - rémes - mottót nem számolom) első mondata. Borzalmas, és nem csak azért, mert a figyelmeztetés az én fülem szerint elhangzik. Nagyon zavaró továbbá, hogy mintha fingja nem lenne a szerzőnek arról, mit írt le egy lappal korábban.

"Az öreg minden délután kikérte mind a tízet, bástyát épített belőlük az olvasóasztalára, és könyvtárzárásig aludt a bástyában." (9)

Eltekintve attól, hogy a mondat szerint az olvasó egész testével az asztalon feküdt (hiszen nem a bástya mögé hajolva aludt), az igazi pofont a következő lapon kapja az olvasó (mármint a regényé):

"A köteteket lepakoltuk az éjszakai polcra. Innen kerülnek majd vissza holnap délben gróf Eédes Frigyes olvasóasztalára, hogy tovább őrizzék álmát." (10)

Hagyjuk is az "éjszakai polc"-ot. De hát most akkor délben vagy délután? Kikéri a köteteket vagy visszakerülnek? A visszakerülés mit jelent? Egy előzékeny könyvtáros teszi őket oda vagy az olvasó cipeli őket vissza? (Teleport?) Zavaros. Még egy utolsót, aztán lassan be is fejezem.

"Patai másnap délelőtt a maga keresetlen stílusában megérdeklődte Olbach bácsitól, hogy hogy mi a szomorú lófaszt próbált az éjjel mondani." (87)

Na egy ilyen keresetlen stílusú szereplő még véletlenül se mondjon olyat (különösen akkor ne, ha nem elbeszélői szöveg közvetíti szavait), hogy:

"Nem kell bekakilni, Bandi bátyám!" (88)

Ilyet - szülőn kívül - soha nem mondott magyar ember (hacsak nem iróniának szánt nyegleségből), pláne keresetlen stílusú.

A könyvvel tehát a legalapvetőbb bajaim vannak. Érdekes, hogy ilyen piszlicsáré dolgokról nem ejt szót egy kritika sem (már amelyeket átfutottam).

12/11/19

Az tendencziózus olvasásrul

Nyilván csak a véletlennek köszönhető, hogy én vagy te nem mint krokodilus, klingon vagy egy darab bazaltkocka születtünk meg, hisz mit sem számít, hogy szüléink emberek voltak. Idézem az új természettudományos paradigma axiómáját:

"Immáron negyven-ötven éve a liberális társadalomtudósok azt a nézetet vallják, hogy a gének semmit [!] nem határoznak meg, […] a környezeted formál olyanná, amilyen leszel."
(Kende Ágnes: Rasszizmus, "fajbiológia" és barna bőr = amarodrom.hu [= Amaro Drom, 1999/10., 7–9.])

Mondjuk kurva nagy mázlim volt a környezetemmel, hogy Homo sapiens sapiensszé formált, örülök neki, bár - jó gazda gondjaira bízva - magyar vizslaként tán boldogabb (és minden bizonnyal szebb) is lehetnék.

A viccet félretéve. Egy csúcsértelmiségi ezzel a szöveggel "ajánlotta" az ELTE egyik rendezvényét:

"Nagy szeretettel gratulálok a Jövőképp (értelmetlen) nevű szervezet programjához, mely a Jeszenszky-ügy kapcsán megtalálta a témában nála (J-nél) jóval hírhedtebb Czeizel Endrét, hogy tegyen igazságot cigányság és öröklés ügyében. Vagy ez provokáció? Ezt szó nélkül hagyja az ELTE TáTK?"

Majd ezzel (a Kende-szöveghellyel) kommentálta-igazolta a fentieket:

"Dr. Czeizel Endre 1994-ben az Új Demokrata című jobboldali lap hasábjain megjelent interjújában szintén az IQ-ról beszél. Szerinte a gének a hajlamot határozzák meg, és ebben az emberek különbözőek. A genetikus a következő példával áll elő: »Ha van egy házaspár, ahol a férfi elméleti matematikus, a nő matematikatanár, és van egy cigány házaspár a faluszélen, ahol a férj alkalmi munkás, az asszony pedig munkanélküli, és mindkét családban születik egy-egy fiú, akkor ön szerint melyik gyermek lesz a jobb matematikus?« A válasz természetesen az, hogy a matematikus-pár kisfia, hiszen az matematikus géneket örökölt, a vasárnapi ebédnél is a másodfokú egyenletek szépségéről beszélgetnek, és segítenek a matematika lecke írásánál. Szemben a cigány gyerekkel, aki rossz géneket örökölt, reggelinél nem beszélnek matekról, mert reggelijük sincsen, és segíteni sem tudnak, mert nem értenek hozzá – hangzik dr. Czeizel válasza."

A fentiek szerint tehát Czeizel rasszista. Elolvastam a Kende-írást, a fentebb idézett gyönyörűség mellett ez is áll az írásban:

"[…] éppen ez a lényeg: dr. Czeizel példája, ha kimondatlanul is, arról szól, hogy cigányság társadalmi helyzetében biológiailag-származásilag determinált."

Miközben Czeizel az inkriminált cikkben többször is hangsúlyozza, hogy nem.

"A társadalmi teljesítmények eltérését elsőrendűen külső [= társadalmi] hatásokkal magyarázom."
"Tehát a [társadalmi] körülmények döntőek, de azért hozzáteszem: a genetikusok nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy valamifajta genetikai különbség is van."
"Számomra nem kétséges, hogy a zsidó kultúra [!] többet tud kihozni a meglévő adottságokból, és ezért kéne tanulni tőlük."

Ezek után azt állítani, hogy Cz. (ill. példája) rasszista (ill. még rasszistább, mint Jeszenszky), hát, mintha túlzás volna... Különben is, egy 18 éves hetilap-cikk elegendő bizonyosság elfogadni azt, hogy Cz. rasszista? (Ez így nem pontos, mert egy korábbi vizsgálatra is hivatkozik Kende, azt nem néztem meg, de a fentiek alapján erős a gyanúm, hogy Kende ott is, khm, tendenciózusan olvas.)

(Engem a cikkben sokkal jobban zavar, hogy miközben Cz. azt mondja, hogy nem az adottságokat, hanem a képességeket mérik, az adottságokra "elég nehéz" visszakövetkeztetni, akkor hogyan állíthatja, hogy országonként változó, mennyi "kivételes adottságú [!]" ember található. Zavart a néger-ezés is. Először úgy véltem, '94-ben még oké volt, de - meghökkentem - Wiktória szerint a magyarban a néger nem pejoratív. Szerintem meg de.)

Újra kellene olvasnom a cikkeket, de az az érzésem, hogy itt is hasonló egymást-nem-értésről van szó, mint 10 éve György Péter és Csányi Vilmos "vitájában". (A 3 írást ide teszem.)

Firtattam megint a faszbúkon ezt a rasszistázás-dolgot, de igazából - ismét - nem kaptam válaszokat. Asszem ideje szaporítani a munkanélküliek számát. Sancho, ki vagy rúgva, inkább csajozok, ahhoz meg nem kellesz.

PS - Értünk morogtom, nem ellenünk...

12/11/16

Visszakomolyodom (legalábbis a reggeli joghurt-kérdéshez képest). A múlt héten puffogtam egy Bruck-mondat miatt. A jövőbe láttam, a faszt se érdekelte az inkriminált gondolat. Holott azt írja Kovács főszerk. a mai vezérben, hogy

"Bruck szövegét azóta különböző internetes oldalakra fölkopírozva olvasom, látom a nyomában bontakozó heves vitákat, a hozzá kapcsolodó számtalan okos gondolatot, aggódó sorokat."
(Kovács Zoltán: Ne lopj!, ÉS, 2012/46. 1.)

És még egy kis "genetika". Nézem a reggeli Róna-műsorban Osztolykán Ágnest, aki alapvető szövegértési problémákal küzd, még ha azt is mondja, hogy "én értem a professzor urat". Majd - kit érdekel, hogy társadalmi kérdésekről beszélnének, elvileg (és azt se felejtsük el, hogy a lehetőséget O. Á. kérte Rónaitól) - ismét veszi a saját példáját (borogass, anyám!). A mesedélutánból megtudhatjuk, hogy O. Á. okossága nagyobb vagy egyenlő, mint egy tetszőlegesen kiválasztott 38 éves nem roma és/vagy zsidó fiatal okossága. ("[...] nem biztos - sőt! -, hogy ő okosabb, mint én." - mondja a képviselő.)

Érzek némi ellentmondást abban, hogy O. Á. szerint az általánosítás rákfene, ám ő maga annyira zavarosan fogalmaz, hogy leginkább általánosításként tudom értelmezni szavait, kb. úgy fordítanám le, hogy a magyar társadalom nácizálódik. De segíts!

"[...] a tendencia, ami ["helyesen": amely] felé halad ez az ország, ami felé halad ez a kicsi ország [...] azt látom, hogy Magyarországon a kisebbségi helyzet problematikája kiegészült egy nagyon komoly szélsőséges, én simán ki tudom..., ki merem mondani, egy nagyon, nagyon a náci ideológia felé hajló gondolkodással [...]"

(Tényleg csak zárójelben teszem hozzá, hogy (1) Edelény nem falu, pláne nem zsák-, (2) ha már a lexikonbirtoklás a műveltség fokmérője, akkor a Révai helyett illenék a Pallast mondani, (3) a beszélgetés során 3 embernek nem tűnik fel, hogy a diszkrimináció és a "pozitív diszkrimináció" (a kifejezés fából vaskarika, mennyivel pontosabb már az angol affirmative action) nem ugyanaz, bár ebben feltehetőleg az is közrejátszott, hogy O. Á. nem bírta ki, hogy ne dumáljon közbe a mondat közepén, muszáj volt azt a fontos információt megosztania, hogy járt az USA-ban...)

Végül. Czeizel felveti a roma értelmiség felelősségét, amit hárít O. Á., jön a Sorossal meg azzal, hogy állami feladat (ez kétségtelen, csak egyáltalán nem válasz a felvetett kérdésre).

Hadd gratuláljak a fentebbiekhez a balliberális értelmiségnek!

12/11/16

Ma éjjel (01:02-kor) írtam a Danone-nak, hogy legyen má' az ananászos joghurjuk 4-es kiszerelésben is, merthogy most csak 2+2-esben (2 meggyes, 2 ananászos) terítik, amitől viszont totál Bohusnak érzem magam, rendelem a kávékat a szóda miatt...

Tiszta Nyugat, 10:03-kor jött a válasz:

"Tisztelt Majer Tamás!
A Danone számára minden fogyasztói vélemény fontos, ezért nagyon köszönjük, hogy megkeresett minket kérdésével.
Az elkövetkező fejlesztések során mindenképpen figyelembe vesszük az Ön visszajelzését is!
Reméljük a jövőben is fogyasztónk marad, és továbbra is elégedett lesz jó minőségű és finom termékeinkkel.
Üdvözlettel:
[A nevet nem adom ki.]
Danone Ügyfél Koordinátor"

Szóval ha lesz 4-es ananászos, gondolj rám hálával! Tomi bácsi elintézi...

12/11/15

Napi paranoárhuzam c. rovatunk következik.

Úgy tűnik, révbe ér (némi - 2,5 milliárdos - konyakozással) a Makovecz-féle ellen-akadémia - felelevenítve a '40-es évekből eredő hagyományt (vö.: magyar "konzervativizmus", lol). Jöjjön két idézet!

"Az akadémiai ellenállás megtörése céljából a kommunista vezetés végül egy új »ellen-akadémia«, a Magyar Tudományos Tanács megszervezése mellett döntött. A szervezet egy 1948-as határozat alapján 1949. február 25-én jött létre »a tudományos élet tervszerű irányítása, valamint a gyakorlati élettel való kapcsolatának erősítése céljából«."
(Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Osiris, Bp., 2000, 326 - a jegyzetet elhagytam.)

Egy mai Index-írásban idézik Fekete Györgyöt, tőle kopiztam az alábbiakat:

"»[...] A Köztestületnek és Kormányzatnak megegyező szándéka, hogy a kortárs magyar művészetet, a magyar kultúrát megjelenítő, segítő, támogatóintézményként működjön Köztestületünk. Mindezt egy társadalmasítási folyamatként is kezelhetjük, hiszen a Köztestület alapvető feladata, hogy a társadalom és az állam között hidat képezzen, valamint bizonyos területeken feladatokat vegyen át az államtól.«"

"Jó lesz nekünk!"

12/11/13

Hunyadi Mártonnak,
tanítványi barátsággal

A Fidesz baromarcú képviselői alaposan félreértik a krisztusi tanítást.

"Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van." (Mt 13.12, vö.: Mt 25.29, Mk 4.25)

Történt, hogy a Főv. Kgy. közterület-hasznosításért felelős bizottsága nem engedélyezett egy magánszemély kezdeményezte márton-napi étel- és ruhaosztást, mondván, hogy "az közlekedési okok miatt az aluljáróban nem javasolt." - írta meg az Átlátszó. Az elutasítás azzal végződik, hogy amennyiben a kérelmező renitenskedne, úgy a Fővárosi Önkormányzat "alkalmazza a rendelet [59/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. sz.] 15. § szerinti jogellenes közterülethasználatra vonatkozó szanckciókat." Vagyis egyebek között ezt:

"15/B. § [...]
(2) A szabálysértési törvény alkalmazásával el kell kobozni azt a dolgot, amellyel a jogellenes közterület-használat megvalósult, illetve el lehet kobozni azt a dolgot, amelyre nézve az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették."

Ünnepeljük Ughy Attilát és társait, hiszen történelmi tett fűződik immár szent (blaszfémia, pláne e helyt) neveikhez: megvédték a vasárnapi dugótól a Flórián téri aluljárót! A Flórián tér nem Szent. A közlekedés szent. (Így nem mondható, hogy ezeknek semmi sem...)

2012-ben Magyarországon csak elkobzás terhe mellett próbálhatsz a hajléktalanoknak ételt, ruhát adni.

Kormányunk szegénypolitikáját - újabb blaszfémiával - így foglalnám össze: akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije lehetne.

12/11/12

iskolaMég ez: merje azt mondani valaki, hogy a hoffmanni iskola nem az életre készít fel! Két orbáni prioritás is teljesül a képen: (1) a megemelt testnevelésóra-szám, minek keretében lehetőség nyílik (2) közmunkás-nevelésre. Hollywoodban forgatókönyvek tucatjai keringenek Az elrugaszkodás éve munkacím alatt. Egy jelenetet ez is megérne.

12/11/12

Kertész Ákos reloaded. Fölvetettem a faszbúkon, hogy akkor most mi van?

"Aztaaaa, de kíváncsi vagyok, lesz-e nagy fölháborodás (és nem ám a kuruc-félékre gondolok): »Még a régóta külföldön élő magyarok közül is sokan a génjeikben hordozzák [ti. a magyar provincializmust].« (Bruck András: Viktor nem fog elmenni, ÉS, 2012/45. 3-4, id. h.: 4.)"

Egy válasz jött, miszerint a cikk ostoba. Érdekes, J. G.-nél ez a típusú "megértés" mintha hiányzott volna. Szeretnék olyan országban élni, ahol nincs vulgárgenetika (K. Á.), ahol indulatból sincs holokausztozás (Korózs Lajos), ahol indokolatlanul nincs nácizás - egyik oldalon sem. Senki.

12/11/09

Újabb -(V)nc-ológiai adatot találtam, tűzijáték, pezsgő. Elkezdtem a buszon Déry A talpsimogató c. darabját (a mű 1954-es, történeti alapja Király István takonygerincű viselkedése volt), abban van:

"Nem szereti a sportot, az izmaikat duzzasztó, vederfejű, mákszem agyú, vastag lábikrájú élhülyöncöket." - mondja Ilus
(D. T. A talpsimogató, in: Uő: Az óriáscsecsemő, Magvető, Bp., 1967, 347-400, id. h.: 369.)

Az eddigi első adatom 1901-ből való, Diner-Dénes József használta egy cikkében, érdemes idézni:

"Az állóóra is egész sajátságosan hat. Tömör, komoly és modern alsó része előkelő hajlással szinte megifjodva lendül fölfelé. Felső része azonban úgy hat, akár a tiroli faragott órák. Mintha valami modern karcsú szecessziós alak golyvásnyakú hülyönc fejét hordaná."
(D.-D. J.: Az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállítása = Magyar Iparművészet, 1901/1-2., 1-23, id. h.: 8.)

12/11/08

Basszus, totál kimaradt ez nekem tavaly, ma tudtam meg, hogy a Sátán hadat üzent. Nem is akármivel/-kivel, hanem a Vodafone-nal, ill. Balázzsal. Összefoglalom a kurva hosszú múvit: vodás = sátánista, a sátánizmus pedig zsidó vircsaft. Egyrészt LOL! Másrészt durva (bár nem szándékom túlreagálni a dolgot), hogy vannak szerencsétlen kölkök, akik tényleg a "digitális kánaánban" élnek, akik, ha már kérdésük van, azt nem személyesen, nem családtagjaiknak, barátaiknak, - isten ne adja - tanáraiknak teszik fel, hanem a gyakorikerdesek.hu-n... (An plüsz a válaszadók nem jelentéktelen részét meggyőzte a film, ó, irgalom atyja ne hagyj el!)

Nagyon ügyes fogás volt (annak ellenére, hogy engem csak most ért ért el a kampány [faszbúk, persze]), minden elismerés a marketingeseknek és a Vodának!

Asszem félbehagyom A kiközösítőt. Ha ma nem lendül(ök) át, ennyi volt, ha az első 100 oldal nem nyújt semmit, szar a regény.

12/11/04

Fasza, ismét vonyít a szomszéd beteg nő, a pasas meg ordít vele, hogy agyonüti, isteni türelme van amúgy az embernek, hogy eddig nem tette meg (én meg örülök, hogy nem kellett rendőrt hívni). Kb. hozzájuk igazodik az alvásom, ami azt jelenti, hogy vagy baromi korán el kell aludnom (ami alapvetően nem megy), vagy csak hajnalban tudok (a legextrémebb eddig az volt, amikor hajnal 5-ig bírta a nő).

Aleska DiamondA fenti miatt ülök a gép előtt, érdekes műsort hallgatok, a téma: pornó. Ha sok időd van, érdemes végighallgatni (én most épp a felénél vagyok), majdnem 2 óra. A beszélgetés remek adalék annak megértéséhez, micsoda nehézséget (hogy ti. a magyarból hiányzik/-ott a szexualitás [irodalmi] nyelve) kellett Nádasnak legyűrnie a Párhuzamos történetek megírásakor. Annyira árulkodik erről, amikor a profik is zavarba jönnek, lásd pl. Aleska Diamond következő szövegrészét: "[...] kimondottan érzékeny a a úgymond a gecire a szemem [...]" (29. perc), miközben a prüdéria, az őszintétlenség kimondottan távol áll a vendégektől. Továbbá: fasz helyett láb-at vagy szerszám-ot használni ugyanezt illusztrálja.

Amúgy is érdekes dolgok derülnek ki, már amennyiben érdekel pl., mit jelent az, hogy Rocco Siffredi "szexuálisan intelligens", mi az, ami egy pornósnak is durva, megmaradnak-e a "civil" barátok, hogy reagál erre a munkára a család stb. stb. Köszi, Tilos!

12/11/02

Matolcsy legújabb cikkéről Bormester Pszeudo-Ördög Máté, "a magyar Tacitus", ill. az ő naplója ugrott be. Arról meg az, hogy egyre inkább Csibának látom Orbánt. Egy elképzelhetetlen Orbán-Bajnai vita helyett Hamvas. Mindezzel persze nem állítom, hogy Bajnai szent (avagy "le petit Christ") volna, sem azt, hogy Orbán apokaliptikus féreg stb. Mutatis mutandis. A lényeget lásd!

12/10/31

Déry Tibor és Günther GrassTörlesztések. 1.) Botrányosan rossz ez a kép, hajlamos vagyok azt hinni, hogy ez az egy kép készült róluk, ha nem, akkor kibaszás volt Grassról ezt közölni.

2.) Jön a macskás sztori (amiről alább - bocsi! - azt találtam írni, hogy nem azonos a hajdani srác visszaemlékezésével; de), szerintem gyönyörű. Leginkább az gyönyörködtet, ahogy Botka Ferenc helyretette a történetet (és mesélőjét). Vicces, hogy miközben Eörsi is mondja, hogy talán pletyka csupán az egész, mégis "mélyen jellemző"... Naszóvalhogyaszongya:

"[Eörsi István:] Most még végezetül hadd keltsek egy kicsit derűt egy anekdotával, hogyha már az Aczél és az írók viszonyáról van szó. Talán csak pletyka az egész, vagy kitalált történet, de egyrészt mélyen jellemző, másrészt, azt hiszem igaz is: Déry Tibor egy ízben éjszaka nem tudott elaludni, mert az ablakával egy magasságban lévő faágon rekedt egy macska (közbeszólás: Meg is írtad), megírtam, de lehet, hogy nem mindenki olvassa azt, amit írok, tehát ezért most el is mondom; olyan mértékben nyivákolt a macska, hogy Déry fölhívta az ország második emberét, Aczélt, hogy intézkedjen (nevetés) egyrészt állatvédelmi szempontból tartotta ezt rendkívül fontosnak, másreszt pedig csendvédelmi szempontból - lehet, hogy fordított sorrendben gondolta ő ezt, ezt nem tudom -, és csakugyan éjjel megérkezett a csendvédelmi szempontoknak messzemenően eleget téve, szirénázva egy tűzoltó autó, és (nevet) leszedték a fa tetejéről a macskát. Na most, természetesen galádabb történetet is lehetne mesélni, mondjuk, hogy Déry háromévenként ingyen, vámmentesen behozhatott egy Peugeot[-t]. Ezek nagyon nyomós érvek egy író megnyerése érdekében, erre mondta Lukács, hogy »szegény Tibort lábon veszik meg, mint a gabonát.« (Nevetés.) Ezt mondta szóról-szóra, és ez hiteles, mert ezt nekem mondta, én ezt hallottam. Ha az ember három évenként ingyen megkaphat egy autót, akkor nyugodtan mondhatja, hogy »ítélet nincs«, mert ha ítélet volna, az legalább négy, öt évről szólna. Egyszerű. (Pomogáts: De legalább valamit jóvá tett a macskával.)
[…]
[Botka Ferenc:] Eörsi István autó- és rámhistóriáinak [sajtóhiba; rém-?] utána kellene néznem, nem szeretnék pontatlan vagy félrevezető adatokra hivatkozni.
(Kerekasztal-beszélgetés Pomogáts Béla Déry és 1956 című előadását követően. 2002. december 5. = Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai (2002. december 5-6.), PIM, Bp., 2003, 173-90, id. h.: 183-4; 186.)

A filológus - hazamegy, gondolom - csekkol, majd másnap így szól:

"[Botka Ferenc:] Nem kicsinyességből térek vissza arra a bizonyos fán rekedt macskára, amelynek »nyivákolása« miatt Déry - állítólag - nem tudott aludni, s leszedésében az Aczél György közbenjárására szirénázó tűzoltók vettek részt. Minthogy egy hasonló esetről Déry az 1972. márciusi »hordalékában« is beszámol, nem árt leszögeznünk, hogy az a szegény macska nem az ő kertjében, hanem egy másik kerületben mászott a magasba és - sokkos állapotban - nem mert lefele mozdulni. Helyzete miatt - tizenhat nap után - az ottani állatbarátok kezdtek aggódni, s ők keresték meg éjjel telefonon az írót, aki kezdetben megpróbált tanácsot adni, s csak a következő napon látott hozzá mások hivogatásához, köztük »egy magas állású barátjáéhoz« is, ám nem sok eredménnyel. A kárvallottat végül egy tizennyolc éves ifjú hozta le a földre - szirénázás nélkül. (A történetet, amely eredetileg az emberi együttérzést és összefogást példázza, érdemes a maga egészében felidézni A napok hordaléka című kötetből.)
Sapienti sat.
Ha valakit politikai szempontok alapján kívánnánk megítélni, felfogásunk szerint nem a különféle legendák nyomán kell tennünk (lábon, netán ülve vagy NSZK-ösztöndíjjal vették meg stb.), hanem műveinek tartalma és történelmi szerepe alapján."
(Botka Ferenc: Zárszó = Id. mű, 215-7, id. h.: 215.)

Asszem ki leszek (vagyok?) közösítve. Magaslabda: hamarosan beleugrok A kiközösítőbe.

12/10/30

Ismét Jeszenszky kapcsán, nem csak azért, hogy új monomániámat (Déryt) kicsit visszaszorítsam, de azért, mert több szempontból is szimptomatikusnak látszik a dolog. Ma megnéztem, amit lehetett. Emiatt.

Kb. az Ángyán-eset ismétlődik annyiban, hogy a Hírlap és a Nemzet (minden lapnál a digitális kiadásról beszélek) egy szót sem ejtett eddig az ügyről. A Heti Válasz 2 db MTI-cuccot hozott le (az első már J. G. visszautasítása). A hetilap újságírója, Stumpf András - talán először - tökéletesen egyetért Havassal és a többi meghívottal abban, hogy J. G. állítása légből kapott (lásd a mai Civil a pályánt, az adás legvégén).

Jeszenszky baromságot beszélt Kálmán Olgának, amikor azt mondta, azért nincs hivatkozott, mert nem tudományos művet írt. (Mennyivel nagyvonalúbb lett volna egy szorri + azt mondani, hogy majd felkutatja, majd megadja az egykori forrás(oka)t. Egyelőre hiszek neki, hogy volt(ak).)

A liberálbolsi megmondók, a lentebb említett lapok szerzői vagy épp Osztolykán Ágnes zsigeri támadása riasztó. Vicces, hogy O. Á. azzal mer "érvelni", hogy ő roma családból származik, de "soha semmilyen ilyen dolgot nem tapasztaltam". (Engem nem vetrek a szüleim, nyilván olyan sincs.) A zsigeri támadás azért érthetetlen számomra, mert J. G.-ről azért - bár az életművet közel sem ismerem - annyit simán ki lehet jelenteni, hogy nem rasszista/náci/fajvédő, lásd pl. pár héttel ezelőtti cikkét az ÉS-ben az antiszemitizmus-vita kapcsán. Csak egy rövid, kiragadott idézet a - bennem amúgy ellenérzést keltő - cikkből:

"A kolozsvári - és az egész magyarországi - zsidósággal szemben a magyar tartozás kiegyenlíthetetlen. Nem kárpótlás és restitúció kérdése, hanem egy elárult testvériség, egy eltaszított szerelmes ügye."
(J. G.: A vészkorszak mint kettős tragédia = ÉS, 2012/40. (2012. 10. 05.) 11-12, id. h.: 12.)

Na most ezt a pasast fúrták ki a Norvég Holokauszt és Vallási Kisebbség Kutatóintézet Wallenberg-szimpóziumáról, egy rendezvényről, melyről az intézmény vezetése - egyebek mellett - ezt mondta:

"[...] a magyar nagykövetség, így maga Jeszenszky a konferencia egyik kezdeményezője és szervezője volt." (Forrás.)

Sluszpoén: az a Karsai László "árulkodott" ([origo]), akinek nem derogált két hónapon keresztül a Kurucon vitatkozni a - portál szóhasználatával - "holokamuról". Ám Jeszenszky számára olyannyira vállalhatatlan, hogy nem utazik ki, ha ott lesz J. G. Azt hiszem kettejük közül az utóbbi viselkedése európai: "Ha nem látnak szívesen, nem megyek el" - mondta az [origo]-nak.

Végül. Könnyen lehet, hogy pontosan úgy járok, mint "itt édesapám neve következik", akit annak ellenére taszítottak el ballib barátai, ismerősei, hogy tökéletesen ismert volt - mondjuk így (bár ő tán nem támogatná ezt) - liberális mivolta, de egy hasonló helyzetben érvelt és érveket várt indulatok helyett.

12/10/30

Update. Hozzászólás érkezett. A hivatkozott cikkben olvasható:

"A vérrokonság a vizsgált 24-ból 15 családnál fordult elő, ez 62,5%.
9 családban vidékről hozott magának feleséget a férj. Rendszerint unokatestvér unokatestvérrel kötött házasságot, de előfordult testvér és féltestvér és egyéb variáció is. Egyik legkirívóbb eset, a 13. sz. családnál, ahol a házasok anyáról testvérek. [...]
A családok 25 %-ában fordul elő szellemi, 29,17 %-ában testi fogyatékos.
Ez nyilván az előbbiek következménye: rokonházasság 62,5% - fogyatékos 54,14%
Tehát majdnem minden rokonházasságra esik valamilyen fogyatékos."
(Jakab Istvánné: Cigánytanulók környezetének vizsgálata a deviáns viselkedésformákkal összefüggésben = Várnagy Elemér (szerk.): Tanulmányok a romológia köréből X., JATE-BTK Pedagógia Tanszék, Pécs, 1994, 39-77. Az oldalszámok e alapján.)

Mondjuk a passzus hihetőségét (szakmaiságát?) némiképp kétségbe vonni látszik, hogy nincs metszete a szellemi és a testi fogyatékosok halmazának (az összeadás végösszegének sajtóhibáját hagyjuk). De a szőrözésen túl: azt hiszem, választ kaptam: Jeszenszkyt lenácizni hiba volt. Nem utolsósorban az ilyen jelenségek erősítik a Jobbikot. Hadd gratuláljak magunknak! (Irónia...)

12/10/30

Számomra "kisszerűsége" ellenére is az egyik legmegrázóbb rész a Déry-pörrel kapcsolatos dokumentumokból. A kihallgató tiszt, László István százados szavai nem szorulnak kommentárra, idézet az 1957. május 13-i jegyzőkönyvből:

"KÉRDÉS. Tegyen vallomást arról, milyen célból jártak Önnél 1956. február 5-én Losonczy Géza és Ujhelyi Szilárd!
FELET. A kérdésre válaszolni nem tudok, mert nem emlékszem arra, hogy mi volt jövetelük célja. Feltételezem, baráti látogatás címén jöttek. Állítom, hogy látogatásuk nem politikai célból történt, bár valószínűnek tartom, hogy politikai kérdésekről is beszélgettünk, de nem emlékszem, miről. Öt negyedéve van ennek.
KÉRDÉS. Válasza nem őszinte, mert adataink szerint a baráti összejöveteleket használták fel arra, hogy saját szájuk íze szerint megbeszéljenek politikai kérdéseket."
(Botka Ferenc (s. a. r.): Déry Tibor. Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek (1957-1964), PIM, Bp., 2002, 73.)

rskA Jeszenszkyvel kapcsolatos dologhoz annyit tennék hozzá, hogy az RSK fb-oldalára írottakhoz egy komment érkezett: Dési János belinkelte saját cikkét, amely közel sem válasz a felvetett kérdésre... Félreértés ne essék, nem J. G.-t "védem", az érdekel(t), hogy vajon hajlandó-e bárki is érdemben válaszolni arra fölvetésre, hogy a szerző nem náci attól, hogy olyan jelenséget vesz állítása alapjául, ami legalábbis a cigányság egy részénél, legalábbis egy időszakban megfigyeltetett és legalábbis egy szakmonográfiában leíratott, erre utalni nem náciság. A hivatkozás hiánya meg ne legyen elég, ehhez ne!

Amúgy a hörgés közepette még nem olvastam olyan írást, amely legalább azt megfogalmazná, hogy attól "fajelméleti"-e J. G. szöveghelye, mert a) azt állítja, hogy a rokonházzasságoknak, ill. a rokonok közötti szexuális életnek "nagy [a] gyakorisága" (M. S. Stewart, a forrás alább) vagy azért, mert b) azt állítja, hogy ez megengedett vagy azért, mert c) arra a következtetésre jut, hogy ez az oka annak, hogy "many Roma are mentally ill".

Amúgy pedig d) ha el akarnám viccelni, azt mondanám, hogy a mondat azért botrányos, mert a betegség okaként a házasság, ill. a szexuális élet neveztetik meg. A házasság ugyan könnyen felelőssé tehető mentális betegségek kialakulásáért, ehhez szakirodalomként lásd Hamvas Karneválját - ám itt nyilván nem erről van szó. És oké, a szex is lehet alapja mentális betegségek kialakulásának, lásd pl. harmadlagos szifilisz okozta demencia - ám itt nyilván nem erről van szó...

Jeszenszky persze - minimum - kurva szerencsétlenül fogalmazott, mert a mondat nem engedi meg, hogy más oka is volhatna a mentális betegség(ek)nek.

Az azonban meghökkent némiképp, hogy érdemi megvitatásra Norvégiában sincs feltétlenül igény az Index mai írása szerint:

"Jeszenszky Géza oslói magyar nagykövetet levélben kérte fel a Norvég Holokauszt és Vallási Kisebbség Kutatóintézet, hogy ne vegyen részt az intézet keddi nemzetközi Wallenberg-szimpóziumán. Az intézmény vezetése úgy ítélte meg, hogy Jeszenszky romákról szóló tézisei miatt személye vállalhatatlanná vált."

Másfelől pedig: az oké, hogy a "mentally ill"-t "szellemileg leépült"-nek fordította az RSK? Ez PC?

12/10/28

Déry Tibor és NikiIde is felrakom, nem utolsó sorban azért, mert ezt a Déry-képet nem leltem a neten. (Ja, van Günter Grass-szal közös is, türelem...)

Kis kultúrtörténeti érdekesség. Déry - hősöm, tudod - mint állatvédő. Feltöltöttem két tematikus cikket tőle ide. Az egyesület ugyan gróf Károlyi Mihályné Andrássy Katinkát nevezi meg az (újra)alapítók közül, azért ne vitassuk el Déry Tibor szerepét se. A Nők Lapja akkori főszerkesztőjének visszaemlékezését lásd itt. Továbbá itt olvasható egy Déryt is felidéző macskamentős sztori. (Nem az Eörsi István által mesélt - és Botka Ferenc által megcáfolt - pletyka, miszerint Déry Aczélt hívta fel, hogy takaríttassa el a fán nyávogó macskát, mert nem tud aludni [nem a macska, Déry].)

12/10/28

Szimptomatikusnak tűnik, hogy a "Jeszenszky-ügy" csak addig tartott, amíg - nem használva ugyan a szót, de - J. G.-t le lehetett nácizni (Átlátszó, Index, Millamédia stb.). Az én első reakcióm is a zsigeri felháborodás volt. Aztán piszkosul zavarba jöttem. Feltettem a Roma Sajtóközpont fb-oldalára az alábbi szöveghelyet, őszintén kíváncsi vagyok a reakciókra.

"[...] legalábbis a romák megítélése szerint az utóbbi időben nőtt az unokatestvérek és más közeli rokonok közötti házasságok aránya. Hogy ez valóban így van-e, nem tudom megmondani, mert informátoraim mindig zavarba jöttek, ha ráébredtek, hogy az aktuális rokonsági kapcsolatok a közeli házasságok nagy gyakoriságát mutatják."
(Michael Sinclair Stewart: Daltestvérek. Az oláhcigány identitás és közösség továbbélése a szocialista Magyarországon, T-Twins-MTA Szociológiai Intézet-Max Weber Alapítvány, Bp., 1994, 116. [A kötet letölthető innen.])

(A szerzővel kapcsolatban nem merültek fel szakmai-ideológiai problémák, lásd pl. egy régi Beszélő-beszélgetést.)

Szimptomatikusnak tűnik továbbá, hogy "judeobolsevik" ismerőseim nem kommentálták ezt a passzust. Lassítani kéne, ahelyett hogy monnyolle.

Más. A Mode Club visszazökkentette a Miskolc-képem: személyzettel (csapos, jegyszerdő, technikus) együtt úgy 9-en voltunk, nem csak DM-dalok szóltak, a hangfalak a kivetítő mögötti falnál álltak. Mindez persze nem sokat számított, mert leginkább odakint beszélgettünk...

12/10/26

"[Botka Ferenc:] - Hogyan látod életművét 1994-ben? Mennyiben olvassák? Mennyiben olvasható? Ha nem olvassák, miben látod az okát?
[Réz Pál:] - Szerintem a kutya se olvassa. Halála után szinte minden író - nem én mondom, nálam lényegesen okosabbak megírták már - purgatóriumba kerül. Majdnem mindenki. Eltelik húsz-harmincs-negyven-ötven év, akkor kiderül, hogy ki kerül a pokolba, ki a mennyországba."
(Botka Ferenc beszélgetése Réz Pállal = Botka Ferenc (szerk.): Kortársak Déry Tiborról, PIM, Bp., 1994, 108-22, id. h.: 120-1.)

"[...] lassan letelik az a purgatóriumi időszak, amely általában elbillenti a mérleget - feledést vagy a klasszikusoknak járó elismertséget hozva."
(Botka Ferenc: Bevezetés helyett. Utóélet - változó világban = Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai (2002. december 5-6.), PIM, Bp., 2003, 7-14, id. h.: 7.)

Az utóbbi idézet óta eltelt majd' 20 év. A klasszikusoknak járó elismertség sehol, B. F. szavai szerint így Déry elfeledett író. Az első szöveghely szerint még van esély a föltámadásra. (Nietzsche tán 70 év lappangást jósolt magának, nem emlékszem pontosan.) A föltámadáshoz aligha járul hozzá, de apró adalék, hogy Anya belefogott A befejezetlen mondatba, szereti.

Következzen egy újabb pici adalék, afféle népszerűsítési szándékkal. A kor irodalmát, sajtóját nem ismervén nem tudom megítélni, hogy D. T. alábbi szöveghelye mennyire volt bátor, de azért megkockáztatom, eléggé:

"- Kinek a fordításában ismeri [Villon-t]?" - kérdem az acélöntő elvtársat.
- Ismerem Faludyét - mondja -, aztán Vas Istvánét meg Mészölyét. Mind megvan nekem otthon."
(D. T.: [Hazáról, emberekről.] Diósgyőr = [Ráz Pál (ö.áll., szerk.:] D. T.: Botladozás. Összegyűjtött cikkek, tanulmányok, 2. kötet, Szépir, Bp., 1978, 165-92, id. h.: 180.)

A riportot '52-ben írta Déry (gondolom a Felelet-vita miatt tolódott a megjelenés '54-ig). Még akkor is, ha - persze - fikcióval tarkított a beszámoló, első helyen említeni az épp a recski munkatáborban raboskodó Faludyt, hmmm, fincsi. Persze felvetődik, hogy mindezt a megjelenés előtt merte csak beleírni (Révai és kultúrpolitikája ekkor épp büntiben van), illetve: remélem, mert '52-ben alighanem feljelentésként is lehetett olvasni, hogy az - azonítható - acélöntödei könyvtáros Faludy Villon-fordításáról büszkén vállaja, hogy megvan neki otthon. Ha élne még Botka Ferenc, most írnék neki, mit gondol? Az ő halálával az életmű legjobb ismerője és legfáradhatatlanabb "propagálója" ment el. (Legalább ennyit olvass el tőle!)

Személyesebb (?) szálak. Tegnap óta regisztrált álláskereső (munkanélküli) vagyok... Az OSZK-ból kifolyólag 53 nap jogosultságom van hatalmas pénzekre, ha a dán hivatal időben elküldi a megfelelő nyomtatványt, akkor felcsúszik - a maximális - 3 hónapra.

Az elmúlt 2 hétben 2 miskolci meglepetés. Az első: van melegbár (elég vacak). A második: szerda esténként van angol klub - főleg (?) - az itt élő külföldieknek (ez kellemesebb hely), ránézésre kb. úgy működik, mint a Tinta Social... + 1: ma Depeche Mode Club lesz a - szépnevű - Miskolci Kulturális Központ Ifjúsági és Szabadidő Házában. Ott a helyem...

12/10/23

Volt valami báj abban, hogy a Milla-tüntetés szónokai csapnivaló szónokok (mondjuk TGM-et nem hallottam). Szívmelengető volt - Magyarország, 2012 - Bajnai beszédének azon része, hogy Orbánék magyarságát nemhogy nem kérdőjelezte meg, ellenkezőleg.

Ma reggel - minthogy ebben a városban csak kormánypárti programok voltak a különféle portálok szerint - úgy döntöttem, Bibót fogok olvasgatni. Tőle jön egy mondat a föntiekhez:

"Lehetséges békés egymás mellett élés a legkülönbözőbb politikai, társadalmi és gazdasági rendszerek között, de nem lehetséges olyan partnerek között, akik nem hisznek bizonyos közös erkölcsi alapelvekben."
(Bibó István: Emlékirat. Magyarország helyzete és a világhelyzet, in: Uő: Válogatott tanulmányok IV. 1935-1979, Magvető, Bp., 1990. 213-38. Id. h.: 224-5.)

Ehhöz képest a békemenet... Katasztrófa.

12/10/22

Déry mint hősöm, újabb adalék.

Karinthyné"Viszonyunk - vagy csak a magam érzelmei - tisztaságának ugyanilyen lefokozását vélem ma felfedezni, némi kárörömmel, abban a sikamlós játszmában is, amelyet Kitzbühelből hazatérve Aranka [= Karinthyné, a képen fekete fürdőruciban; a kép forrása, ahol az ifjú Déry vitorláson bagózik] bécsi szállodaszobánkban kezdeményezett... kíváncsiságból? kalandvágyból? érdekből? E. barátnőjét, egy gazdag kereskedő fiatal feleségét, kivel együtt síztek a tiroli hegyekben - s aki ottani költségeit fizette - beengedte, nem, behívta közös szobánkba, be közös ágyunkba azzal a fülembe súgott kívánsággal, hogy szeretői szolgálataimat barátnőjére is terjesszem ki." (D. T.: Ítélet nincs, id. kiad., 326.)

Persze semmi garancia, hogy ez valóban megtörtént és DT írásából az sem derül ki, megesett-e az édeshármas (akár mint fikció). Bár annyira szemérmes itt, hogy talán igen.

Még egy apróság:

"Azt sem [tudtam], amit minden értelmes ember – férj – tud, hogy ha megcsalja feleségét, de házasságát meg akarja óvni, mint ahogy én ez időben még a magunkét, akkor odahaza kettőzött gyöngédséggel, színlelt szerelmi hevületekkel leplez. Én erre, ha tudom, vagy éles elmémmel kiszámítom is, képtelen lettem volna. Eszemmel vállaltam az arcátlan képmutatást, de a szervezetem még füllenteni sem tudott. Ha a feleségem semmilyen más bizonyítékot nem szerez hűtlenségemre, az üresen maradt hely ágyában perdöntő tanúság volt." (Id. mű, 317.)

1.) A leplezésről írott pontos. (Vajon a nőkre is jellemző ez? Aki engem, rá nem.) Ha nő lennék, az keltene bennem gyanút, ha hirtelen kedvesebb lenne az emberem.
2.) Nem áll össze a kép, DT alighanem maszatol, aki valóban menteni akarja a kapcsolatát, olykor azért, khm, "öszvecsingolódik" (Zrínyi: Szigeti veszedelem, XII/51.) a megcsalttal.
3.) A Nádas-könyv miatt azt mondanám, hogy ha az elbeszélő szervezete így nem füllentett, akkor az éles elméje mindenképpen.

12/10/20

a befejezetlen mondat, 1947, hungária kiadásÚjabb első kiadással bővülök. A Matrózok, hajók, kapitányokat, a Töredék Hamletneket (1.450 pld.) is jó így bírni, de ezeknek nem örültem annyira, mint amikor enyém lett az Iskola a határon '59-es kiadása, tökéletes állapotban, borítóval (6.380 pld.). A tárgykörben legjobban a Dániából rendelt Szindbád hazamegy '40-es (szép, [a betűk miatt némileg westernes hatású] borítós) példánya dobott föl. (Tényleg hazament, Szindbádhoz.) És most jön A befejezetlen mondat (1947, Hungária), 900 HUF + postaköltségért. Az élet apró (?) örömei.

Némi felhőt ugyan képez örömöm fölött, hogy az OTP 420 ft-ért hajlandó átutalni 1.980 ft-ot bankon belül. Oké, kp-befizetéssel ingyen volt (mázli, hogy volt Anyánál). Elgondolkodtató, hogy biteket drágábban tologatnak. Jó lenne érteni ehhez (is).

Tegnap elmentem táncházba, fél perc után jöttem el (Veres Tominak már a nevét sem ismerte a lány, aki a bejáratnál posztolt). Felballagtam a Cornerba (a belsőudvarban lehet bagózni) olvasni (Déry: Szemtől szembe [a '45-ös kiad., borítóval, jíhá]), onnan meg le a Grizzlybe (Szabi Gabi Quintet). Miskolci mulatás 800-ért (2 sör).

Találónak érzem, amit egy mélben írtam, rögzítem itt is. Variációk egyedülségre: június legelején elapadt a mobilpénzem, tettem rá 3.500 ft-ot, még van belőle egy ezres...

12/10/17

Továbbra is - főleg - Déry. Szép, szomorú és könnyen (olcsón?) aktualizálható (bár kevésbé, mint Márai [legfrissebb példa: Rényi tanár úr miatt Havas-műsort néztem, gyász]).

"Az ország dolgát szerettem volna rendbe tenni [...]. [...]
1944-ben az ország éppúgy félt a győzelemtől, mint a vereségtől. De egy kis hányadát leszámítva egyben szinte egységes volt: abban, amit nem akart. Épp azt nem akarta, amit én akartam. Még azok is, akik elfogadták volna, egy fillért sem voltak hajlandók fizetni érte. [...]
Kinek kellett Magyarországon szabadság? Ezer ember közül hánynak?"
(D. T: id. mű, 236-7, ill. 248.)

Az aktualitás-kérdéshez némi - kicsit hosszabb, de borzasztó elegáns - adalék.

"A közelmúltban egyik kritikusunk »döglött kutya«-ként emlegette Lukácsot is, Déryt is. Jelezve, hogy a rendszerváltás és a szocializmus »nagy kísérletének« bukása után életműveik értéküket vesztették. Nem szívesen tesszük, de mégis megemlítenénk, hogy a szocializmus gondolata, amely szerves válaszként jött létre az emberi fejlődés ellentmondásaira, sohasem volt azonos azzal a despotikus keletű gyakorlattal, amely ezt az eszmét egykor zászlójára tűzte. E diktatórikus politika bukása, nem kétséges, sokak szemében kompromittálta, de megítélésünk szerint nem tehette végleg túlhaladottá a szocialista eszményeket; mivel továbbra is fennállnak azok a gazdasági viszonyok, amelyek létrejöttét kiváltották, s mert ennek következtében a társadalom nagyobbik hányada továbbra is igényli az általa felvetett szociális és kulturális kérdések megoldását.
Másrészről talán módszertanilag sem tartható célravezetőnek az az »érvelés«, amely egyetlen tollvonással semmisnek ítéli nemzedékek nemes és jó szándékú törekvéseit - s egységes feketében láttatja azok valamennyi képviselőjét. S talán nem tűnik az se kioktatásnak, ha emlékeztetünk: a szocialista eszmék képviseletében, közvetítésében volt némi különbség Lukács György - és mondjuk Révai József politizálása között, Déry Tibor - és, legyünk tapintatosak, az orosz Azsajev sematikus regényei között. Arról most nem is szólva, hogy történelmi távlatokban: még egy túlhaladott gondolkodási forma vagy társadalmi cselekvés is hasznos szerepet tud betölteni a fejlődés egy meghatározott fokán. Aminek fel nem ismerése és tárgyilagos helyretétele immár nem az eltávozottakat, hanem a »túlélőket« minősíti.
Szilárd meggyőződésünk, hogy idővel eljön a bűnbakoknak kikiáltottak hiteles és történelmileg helytálló értékelésének az ideje."
(Forrás: Botka Ferenc: Az elmélet vonzásában? Déry Tibor és Lukács György = Uő: D. T. úr feleletei avagy a befejezett mondat. Déry Tiborról, Belvárosi Könyvkiadó, Bp., 1994, 83-95, id. h.: 92, a végjegyzetet elhagytam.)

DTAmúgy pedig - a múltkor is a faszacsávó-dolgokkal zártam -: Balaton, vitorlás, cigi (a halálraítéltnek is jár egy utolsó), "unott pofával". (A kép "címe": Horváth Boldizsár dr. hajóját, az Addiót kormányozza a Balatonon, forrás: Ungvári Tamás: Déry Tibor alkotásai és vallomásai tükrében, Szépir., Bp., 1973. [302.])

12/10/15

Szeretem Déryt. Most épp az alábbiért. Mert - mutatis mutandis - annyira (lényegileg) ismerős ez az irracionális, ám mindig jelen lévő "reménykedés".

"Hazamenet gyakran arról képzelegtem – bármilyen jól bírjam is a magányt –, mitévő lennék, ha szobámba benyitva ott találnám, talán már az ágyamban, meztelenre vetkőzve s hangosan nevetve […] nagy szerelmemet, Arankát, kivel már évekkel ezelőtt szakítottam; ám, gondoltam, talán mégsem bír nélkülem meglenni. [...] Kissé megkönnyebbülten is [hogy elment Füst Milán]: visszatérhettem regényemhez [A befejezetlen mondathoz], Proust-köteteimhez, magányomhoz. Délutánonként a stradonei cukrászdából hazajövet azt számíthattam, mitévő leszek, ha a szobámba belépve, az ágyamon megpillantom Arankát."
(Déry Tibor: Ítélet nincs, Szépirod., Bp., 1971. 167 ill. 180.)

Proustot olvas és "várja" A.-t. Minden együtt van.

12/10/09

Pakolok fel pár képet ide, ha lesznek használható fotók a továbbiakban, frissítek.

12/10/08

Puffogás helyett inkább jóság. Szombaton lájtos séta a Bükkben Anyával, tegnap kirakodóvásár (sok drága szemét) és mozi (Lazhar tanár úr), közben Simon Márton (Dalok a magasföldszintről) és Déry (Ítélet nincs).

Mindemellett: csak el innen!

 
12/10/03

Ismét itt.

"Itthon." Adalékok Miskolchoz.

Jöttem le a könyvtárból a Városház tér felé, Ujj Zsuzsi-kiállítás van a Művészetek Házában, csepp eső a sivatagban. Ehhez képest meglepő egy – a faszbúk szerint (már) pesti – jogász picsa örömködése a Prae-n:

"[…] ezért jó Miskolc, itt még láthatsz ilyet. Megy a CineFest, megy a Műút-napok, zajlik a kultúra, nyüzsög a város […]."

A nő helyismeretét jellemzi, hogy "rendőrlámpá"-nak híjja a villanyrendőrt…

Továbbá. Egy könyvtáros néni picsa illusztrálta egy mai cikk igazságát, miszerint:

"[…] a mélybe rántó kilátástalanság. Mindenhol ott van: a boltban, amikor szolgáltatni képtelen eladók beszélnek a vásárolni képtelen emberekhez."

Igen. Lévay József Muzeális Könyvtár, csengetek az ajtón. Jön az alkalmazott, arcán az indokolatlan elutasítással, utálattal, az ajtót elállja. Mondom neki, hogy egy olyan könyvbe szeretnék belenézni, ami csak náluk van meg a megyében. Áll tovább az ajtóban, néz bután, végül beenged (az amúgy nyilvános könyvtárba), elkezdi – háttal nekem – mondani, hogy be kell iratkoznom, nem vihetek be táskát stb. Az eszébe se jut, hogy nem először vagyok ott. Biztos kemény lehet ott dolgozni, napi uszkve 0-2 db olvasójuk van (komolyan). A könyvet máskülönben egy szimpatikus, segítőkész fickó hozza ki.

Amúgy csak azért voltam ott, mert érdekelt, hogyan a fordította Kis Sándor Terentiusnak egy mondatát: "Immo aliis si licet, tibi non licet." Valószínűleg ez volt az alapja a középkorban megrímesedő "Quod licet Iovi, non licet bovi"-nak, ami sok forrás szerint magától Terentiustól való. (Mondjuk némi filológiai utánajárás nem haszontalan, ha valaki Terentiusra építi fel a cikkét, így az egész retorikai épület összeomlik...)

A szállóige John Dowland kapcsán jutott eszembe (sokat hallgatom mostanság Sting Songs from the Labyrinth c. albumát), merthogy Wiktória szerint

"1598-ban igen komoly fizetésért IV. Keresztély dán király szolgálatába állt. 1606-ig maradt Dániában, ahonnan könnyelmű életvitele miatt kényszerült távozni."

A dán uralkodó elég kúl csávó volt egy forrás szerint, erről jutott eszembe a Jupiter/kisökör. Az angol Wiki azonban prózaibb, mint a sejtelmes "könnyelmű életvitel":

"[…] Dowland […] was not the ideal servant, often overstaying his leave when he went to England on publishing business or for other reasons." [A jegyzeteket elhagytam.]

A Nádas-olvasókönyvről később puffogok...

 
12/09/22

Furcsa volt látni az augusztus 10-i fotó (aminek címe is volt: den dag hon lomnär, ó, jaj) után az alábbi a képet a Nosztalgiában.

"- Hogyan érthetnénk Oroszországot?
- Egyikőtök sem érti Oroszországot."

Baromság.

 
12/09/18

panjaraHallgasd az első örmény nyelvleckét: áskárász mé pándzsárá é. (Különös, hogy az angol feliratból hiányzik ez a fontos mondat, pedig nem egyszer hangzik el.)

Tegnap Hellerup volt, teraszt építettünk, illetve csak László és Tomas, én betonlapokat rámoltam át a kert egyik végéből a másikba 10-től 7-ig, 3 m3-t. Az egy dolog, hogy izomlázas a seggem meg a combom, de a derekem közel halott. László szerint a technikám volt szar, szerintem meg egyszerűen csak kurva sok volt, este alig bírtam beülni az autóba.

Ma - a változatosság kedvéért - alig bírtam beülni Sanne kocsijába, borult a terv, Hundestedbe mentünk borostyánt keresni. Nem találtunk. De a part ott is szép.

12/09/16

panjaraNa ez itt egy փանջարա, egy részlete. Furcsa, ez a kép nekem mindig valahogy dél-hispán volt, mostantól kaukázusi/perzsa. (Adalék: a panjara mögötti nőtől kaptam meg a filmet dvd-n, érzed?)

Búcsú Dániától, első epizód: ma elvezethettem László autóját Hørvébe, lenéztünk a tengerre a "kilátóhelyről", onnan legurultunk megsimogatni a tengert, aztán haza. Kedden Sannéval Kalundborg vidéke van beütve. Oda - Pszeudo-Piznemzokként - viszek gépet is.

"Nem mintha már nem lett volna emléke. Piznemzok egész életét arra szánta, hogy napjait megőrzi, éspedig úgy, hogy valamely tárgyat kiválaszt, azt a nap eseményének emlékére elteszi. Valahányszor majd később kezébe veszi, a nap mindannyiszor eszébe jut. Így menti meg azt, ami a legmulandóbb, az időt. Ezt akkor tettem el, amikor messze északon voltam, abban a sivár kis faluban, halászok és prémvadászok között. Emlékül tettem el, milyen jó, most emlékszem rá. Sok emléke volt, odahaza, házában, két nagy kamra tele ládákkal s a ládákban mind emlék. Még nem jutott hozzá, hogy rendezze. Majd. Lehet vagy hatvan láda, mind emlék. Mindegyikben több száz tárgy. Sok? Elég sok. Ha az ember harminc évig emléket gyűjt, elég sokat összeszed. Később egyszer majd rendezni fogja. Remek dolog lesz előszedni és emlékezni."

12/09/15

Minden börtön, emlékek, ó, jaj stb.

Klint mint "bubble" /ALK/ börtön, most - darab ideje - az. Hamlet (nekem most pontosnak tűnő) túlzásával: "Denmark's a prison."

Itt elég gyakran látszik a Tejút. A honi - LOL - csillagászat fejlődése Klintben nem Holdban utazott. Naná, J. A.:

"a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.
"

Börtön az is, amiről azt gondoltam, pont az ellenkezőjét jelenti, Szajat-Nova ablaka. De:

"[...] mind a két költő megérezte és saját módján ki is fejezte az ablak és a kalitka kapcsolatát. De meglepő, hogy mindketten erre jutottak, nem is feltételezve, hogy már magában a փանջարա (panjara) szóban is megvan ez a kapcsolat. Szaját Nova ezt a szót az ablak jelentésében használja, abban, amely a perzsa nyelvből származik az örményben. Tulajdonképpen a panjara perzsául nem egyszerűen ablakot jelent, hanem rácsos ablakot, azaz a szóban már felismerhetők a szoba-kalitkában levő költő-madár képének forrásai. Mellesleg a rokon szanszkrit szó pañjara éppen kalitkát jelent."
(Forrás - a fordításért örök hála Remizovának, az örmény szóban nem vagyok biztos, mármint, hogy a cikkben az örményt hozza a szerző...)

Megvan a maga varázsa: a csillagos ég alatti bubble-ban A gránátalma színét nézni. Mondjunk nagyobbat Hamletnál: "Աշխարհս մի փանջարա է։" (Ashkhars me panjara e.) - - - Ez a világ csak egy börtön...

 
12/09/12

Semmi különös, csak szomorú és csalódott vagyok.

És: október elején (szeptember végén) elhagyom Klintet.

 
 
12/09/03

hkMajdnem két teljes nap Lübeck után újra Klintben. Sebnyalogatás. 4 percnyi "találkozás" Koppenhágában, a "várlak a pályaudvaron" mást sugallt (különösen, hogy tudta: vasárnap dél körül biztosan a városban leszek, ő kért, informáljam, pontosan mikor - a franc se érti). Marad a magamat szerető szikár alak, a gesztus miatt úgyis egybeesik Harvie Krumpet intelmeivel ("He taught her [...] to alwasys respect the environment - as well as herself.")

Lübeck jó volt, de a várost idézőjelbe kellene tennem, az első nap durván 80 méterre jutottunk a pályaudvartól, az első kocsmáig, amitől 3 méterre volt a szállás. Két nap alatt egy fél almát ettem, úgyhogy nekem hamar lehúzták a rolót, másnap részegen keltem, némi józanodás után nagy séta a városban, aztán evés, majd kocsma, némi alvás után reggel indulás vissza Dániába. Sokat beszélgettünk (olyannyira, hogy egyetlen fotót sem készítettem Lübeckben - Feri sem), jó volt, szomorú voltam a hazaúton, erre jött még a föntebbi. Nykøbingben vettem bort, de annyira pocsék volt a kedvem, hogy ki se nyitottam, pedig jól eláztam, nem volt már busz, gyalogoltam az esőben.

A négy A.-ra gondolva érdekesnek tűnik, mint lettek egyre kevésbé (fordított exponencialitás?) jelen, időben, hatásban. "[...] de nem lesz ötödik felvonás, nem lesz ötödik felvonás, biztos, hogy nem lesz ötödik [...]" /A. E. Bizottság: Vaníliaálomkex/ Az ötödik te magad légy, nemcsak Lunyacska nincs, de Antennis sincs, legalábbis rajtam kívül. Ez volt a végső löket, megcsináltatom a tetoválást ("A"), ha legközelebb (a) városban járok.

12/08/28

resnaisTegnap leugrott a Je t'aime, je t'aime, régen láttam. Az első gondolat a főszereplő utazásának kezdetekor Beethoven volt. Kivágtam a Resnais-opusból két jelenetet, az egyik a start, a másik a film legvége. Szerintem egyértelmű a dolog, még akkor is, ha a film és a zene nem fut együtt, ami sem a Resnais-, sem a Beethoven-mű ellen nem dolgozik! (Legalábbis fejben nem.) Másfelől: kutya jó klippet csinálhatna egy hozzáértő a filmből. (És: bár itt volna a Doktor Faustus, mennyivel ütősebb lenne ez némi Th. Mann-szósszal...)

Mennyei hétvége (Faktisk var ræven i himmelen.) pár perc pokoljárással (pedig velem nem is kötött szerződést Mephistopheles [oké, Goethe is hiányzik]), az utóbbi dolog komoly meggondolandókat vetett fel.

Ma + holnap Pavilon A & C (takarítás), Csütörtökön Koppenhága, pénteken Lübeck.

12/08/23

Mahorkám nem volt, de azért örült az Orr. Ma lájtos Anneberg, holnap 10-22, utána vajon?

Ily gyorsan betelt nyaram, tegnap gyönyörű ősz volt reggeli záporral, majd hűvös-szeles napsütéssel, elképesztő fényekkel. A mai nap "sápadt utánzat", Arvo Pärttel sminkelem (működik), napok óta őt hallgatom ismét, most épp a Litániát.

 
12/08/20

Több mint 2 hónapja ez az első hétvégém, úgy értem: 2 db egymást követő nap nem dolgozom. (Csak itthon. Mosás, takarítás, ilyenek.) Piszok jó.

Ma éjjel Wenders-nézés lesz.

 
12/08/18

mirrorA Busig-történet juttatta eszembe Tarkovszkij Tükörjét, annak is azt a változatát, amelyet a rendező egy barátja kritikája miatt ("Zsír a film, Andrjusa, csak sok a duma + szín, no és Bach helyett is valami progresszívebb cuccot kéne a képek alá tolni.") készített el, ez a vágás eddig dobozban volt. A jelenetet a rendező A.-nak dedikálta (ki másnak?), miközben a Karnevál-tükörbe merült:

"A helyzet az, hogy én valamiképpen a velem egyenlő, mondjuk azonos embert keresem, mondjuk az adekvát embert. Mondjuk, a tükröt. Minden egyes emberben külön önmagamat keresem, de csak valamilyen eltorzult alakban ismerem fel. Ha már két embert nézek, akkor ez az eltérés, ez a tőlem való elhajlás valamivel kevesebb, majdnem elenyésző törtszámmal kevesebb, és minél többet nézek, annál kevesebb. Ez az én emberszenvedélyem magyarázata. Nem valami kitűnő magyarázat, és talán nem is helytálló. Magam is tudnék ellene kifogásokat támasztani. Végül is azt hiszem, hogy én magamat tükörképemben, kívülről csak akkor láthatnám világosan és teljesen, ha valamennyi embert egyszerre látnám, történetével, arcával, sorsával, minden változásával, következetlenségével, életvonalával, töréseivel, együtt, egyben az egészet. Énnekem csak az egész emberiség együttfelel meg, mint tükör."

Egy másik szilánk, egy másik A.

"[...] úgy tűnik, végtagjainkban is lappang valamiféle öntudatlan emlékezet, meddő és sápadt utánzat, mely tovább él, ahogy bizonyos oktalan állatok és növények is hosszabb ideig élnek az embernél. Karunk-lábunk teli van eltompult emlékekkel. [...] félálomban Albertine-t szólítottam. Nem mintha ő járt volna a fejemben, nem is álmodtam róla, Gilberte-tel sem tévesztettem össze: a karomban nyújtózó homályos emlék miatt keresgéltem a hátam mögött a csengőt, mint hajdan párizsi hálószobámban. Amikor pedig nem találtam, Albertine-t hívtam [...]."
(M. Proust: Az eltűnt idő nyomában, VII. kötet, A megtalált idő, Atlantisz, Bp., 2009. 9. Jancsó J. ford.)

"Ezek a [...] kedves beszélgetések adtak alkalmat arra, hogy megkérdezzem: [...] Albertine-nek is [...] ilyen hajlamai voltak-e. Amúgy a kérdés már régóta nem izgatott különösebben. Gépiesen tovább kérdezősködtem, ment egy öregember, akinek kihagy az emlékezete, és időnként a fiáról tudakozódik, aki már halott."
(Id. mű, 16.)

Proust bakizott. A lentebbi - Charlus úrról (a testéről) - olvasható szöveghely azt bizonyítja, hogy a test okosabb, mint a "személy" maga. Az első fentebbi idézet szerint az emlékei éppen hogy nem "meddő és sápadt utánzat"-ok, ellenkezőleg (Hamvas talán "primordiális"-nak nevezné). Meddő és sápadt utánzat az az "érdeklődés", amely a fejből ered (2. passzus).

Amúgy kurva büszke vagyok magamra, hogy - alkalmasint - 11-12 óra Anneberg után (hogy jöjjön be még egy A.) még van vágyam/akaratom ilyeneken töprengeni.

 
12/08/15

Hazafelé 2 őz(ike). Az egyik jófej volt, csak bambult, míg eltekertem mellette - úgy másfél méterre. A másik is jófej volt részben, mert mire kb. 6-8 méterre értem hozzá (pont a sávomban ácsorgott), elkezdett szaladni a kertek felé. Arról nem ő tehetett, hogy kerítés volt épp ott. Arról viszont igen, hogy megfordult, kis híja volt az ütközésnek. Amúgy: mekkora butaság kell már ahhoz, hogy visszaforduljon az elé, aki elől menekül? Megérdemelnék, hogy kihaljanak...

Holnap 12-13 óra Anneberg, húzok az "ágyikómba". (Terminus technicus, onnan van, hogy: "lefekszem kis ágyikómba, mint a coca a szalmába".)

12/08/15

BusigTegnap éjjel találtam egy kismadarat, nem tudott repülni úgy 80 cm-nél hosszabb távot. Befogadtam. Reggel kérdeztem Sannét, mit adjak neki enni. Evés helyett kirepült a dobozából, fel az ablakpárkányra. Még ücsörgött ott 10 percet, aztán beszállt a legközelebbi fa ágai közé. Pedig nevet is kapott: Busig. (Több kép is van róla, elvileg nyilvános az album.)

Örülök ezeknek az apró dolgoknak: tegnap, amikor hazafelé tekertem, tudtam, hogy a kereszteződés utáni réten köd lesz. Volt. Novemberben lesz 3 éve, hogy ennyit írtam: "hazafelé köd és nevetés." Talán a Juciból battyogtam haza, az biztos, hogy a Róna utcában történt. Gyönyörű volt a köd, valami megmagyarázhatatlan boldogság öntött el. Tegnap este közel voltam az érzéshez. A köd jó.

12/08/11

Utolsó hullám, holnaptól egyedül leszek, ám már most magányos vagyok, közel a tömeghez, amit (sikerrel) kerülök egész nap.

Némi realitásközeli létezés után lassú visszasüppedés. "Azt mondom önnek, az a bizonyos valóságos világ eljöhetne hozzám realitást tanulni." - mondja Bormester, hozzám csak jövőképp' remélt emlékekért, ami szopás, Kierkegaard szerint a szerencsétlenség versenyszámban a tudat e fenoménje dobogós.

 
12/08/10

Leplezetlen utalás, lubickolás a Karneválban.

"Ó –
Igen. Az öt A. Az ön mértéktelen nőimádata. Életében nem volt pillanat, hogy ne lett volna szerelmes –
Én ezt normálisnak tartom –"

Márkus metafizikai megerősítése:

"Engem Istenen kívül semmi sem érdekel. Én megtanultam őt becsülni. Sőt. Én már őt csaknem szeretem. Tudja, az az elképzelhetetlen nagyság. Az a láthatatlan, mindenütt jelenlevő tudás. Az a gyengédség, humor és tapintat. Az az alázat. Az a derű. Ha avenraa szót mondok, imádkozom. Mi itt spanyolul és angolul és norvégül legfeljebb siránkozunk és panaszkodunk és viccelünk és káromkodunk és veszekszünk. Nem is beszéd, csak duma. Tudja, mit jelent avenraa? Az aven a lélek belső szikráját jelenti, de csecsemőt és madarat is. Az aven szó igésítve annyi, mint énekelni, de a csecsemőre vonatkoztatva tejet szopni. Ra pedig annyi, mint égni, de az égés közös égést, vagyis szerelmi egyesülést is jelent. A raa megnyúlása folyamatos történést fejez ki. Szóval a lélek belső szikrája (a madár, a csecsemő) tejet szopik (énekel), és közben a többivel együtt szerelemben ég. Érti, hogy mi az avenraa? Mikor megértettem, letérdeltem, és hangosan sírtam."

Milyen szépen rímel ez arra, amit a múlt héten írtam. Éljek!

12/08/10
12/08/03

vagonÁtköltöztem egy másik vagonba, ebben fel tudok egyenesedni, törzs-fejlődés rlz! No nem mintha sokat időznék benne. Ha a szép szinekdochéval gondolok magamra, elmondhatom, hogy a vagonba csak hálni jár a lélek. És még annyit pontosítanék, hogy nem, nem kéjlakról van szó. (Nem is pontosítás ez, hanem fecsegés, hiszen a lélek nem hál, hanem szeretkezik.)

12/08/01

Vasárnap után visszatérek, ahogy mondani szokás: meghalni sincs időm, a múlt héten visszaállt az inga a Center-Anneberg-pályára. Ami jó: kocsival járok dolgozni, immáron 2 napja... (László update-elte az emelkedős indulást, kurva gáz Felícia kuplungja, de azért szeressük a kislányt.)

Vasárnap megkaptam a napi forgalom 0,0525%-át jattnak... Odabaszott rendesen. Persze örülhetnék is, 21 DKK, na az egy fél csomag rendes cigi... Ezzel együtt is szeretem azt a helyet, pedig most sört is csak egyet iszok.

Csupa jót mindenkinek, vördpíszt, munkát, kenyeret!

12/07/26

Lassan hajnalodik.

Több érzés, benyomás. Egyrészt (főképp) hiány, persze. De talán folytatódhat a megkezdett beszélgetés.

Másrészt tényleg a pici (?) dolgok. Meglehet: Proust lényegileg benne van, hogy észrevettem: hazafelé (Annegberg → Center) olyan mikroklímákon át visz az út, amelyeket eddig nem észleltem. Egyről tudtam - más észlelet (csak láttam) -: a nagy kereszteződés után gyarkran ül köd a réten (miképp a mostani éjjelen is), nyilván hidegebb van ott. De ma tekerés közben éreztem több (8-10) meleghullámot. 1-2 fok különbség lehet (csak tippelek), mégis. Piszok jó érzés volt, amikor a testem körülfogta néhány másodpercre a meleg.

Különben meg valószínűleg az van, hogy Proustban mindent meg lehet találni, azaz mindennek az ellenkezőjét is. Ami baj. Nem nekem - a műnek. Pár napja azon tűnődtem, hogy veszélyes az új érzékszerv kifejlődése. Az V. kötetből idéznék:

"[...] akik bizonyos konkrét részleteket tudnak meg valaki más életéről, mindjárt hamis következtetéseket vonnak le belőlük és a frissen napvilágra került tényben olyan dolgok magyarázatát látják, melyeknek éppenséggel semmi közük sincsen az illetőhöz."
(M. Proust: Az eltűnt idő nyomában, V. kötet, A fogoly lány, Atlantisz, Bp., 2001. 7. Jancsó Júlia ford.)

Ki-/ledőlök, ez a hét tényleg horror. És hol van még a hétvége, az igazi húsdaráló?!

12/07/20

Boldog bennem a Párhuzamos történetek, "lapdázó" lányra/harmatos ifjúra lelt Proust néhány sorában:

"[...] Charlus úr [...] azt várta volna a testétől, hogy a nagyúr gáncstalan lovagiasságában nyilvánuljon meg, ez a test, amely világosan megértette mindazt, amit a báró már jó ideje nem érzékelt, olyannyira maradéktalanul érvényre juttatta az előkelő dáma minden vonzerejét, hogy Charlus úr kiérdemelte volna a ladylike minősítést."
(Id. mű, 349. - A jegyzetet elhagytam.)

És boldog bennem az én. Hyggeligt éjszaka szürrealitás-fűszerrel. És szomorú (de nem bánatos) bennem az én. Ma elmegy.

(Még valami. Jancsó Júlia más helyen használja az "omnibusz"-t [lásd pl. a 351. oldalt], szóval 10 pont a korábban idézett szövegrészre.)

12/07/18

Csak egy pillanatra visszatérve a "krúdys" mondathoz. Mennyivel jobb már a magyarban "vasúti kalauz", mint az eredeti: "contrôleur d’omnibus", nem öli meg a fokozást, az omnibusz olyan romantikus lenne, míg a mondat humorához sokkal jobban passzol a "vasúti", sokkal erősebbé, hatásosabbá teszi.

12/07/18

Az új ingapálya szélsőértékei: konyha és Proust.

Az ellipszis, az új bekezdés mint baszás (Proust biztos inkább gyönyörbe merülést/hasonlót írna), gyönyörű:

"[...] majd nyelvével könnyedén végigsimított ajkamon, s megpróbált közé férkőzni. Először nem engedtem. »No, nézd csak a gonoszt!« - mondta erre.
Még aznap este el kellett volna utaznom, hogy soha többé ne lássam."
(Id. mű, 268.)

Ez csak ismerős:

"A vágyam és a cselekvés közötti áthatolhatatlan szakadék helyén az alkohol hatása mindjárt meghúzta az összekötő utat."
(Id. mű, 272.)

Egyszerű lény az ember, bár vágyik az ellenkezőjére:

"[...] vágyainkhoz, melyeket egy-egy nő ébreszt bennünk, nem elengedhetetlenül szükséges egy meghatározott vonás szépsége. Ezek a vágyak csupán egy bizonyos lénynek szólnak: megfoghatatlanok, mint az illatok [...]. Ám ezek az orphikus himnuszokban megénekelt illatok nem olyan számosak, mint az istenek, akik kedvelik őket. [...] Így állt a dolog az én vágyakozásaimmal is a fiatal lányok iránt. Mivel vágyból kevesebb volt, mint lányokból, vágyaim lassanként egymáshoz meglehetősen hasonló csalódásokká és bánatokká váltak."
(Id. mű, 274.)

Nagyon jó most Proustban lubickolni. Különös fűszer, hogy éppen Klintben is jelen van néhány - maradjunk inkább Gyergyainál - bimbózó lány. Röviden fogalmazva: mivel itt nem iszom alkoholt (ill. nagyon ritkán, de akkor elbújdosok), vágyakozásaim (pontosabban: vágyakozásom) - összekötő út híján - szinte azonnal egyfajta bánattá változik - amivel a viszont a kör bezárul/újrakezdődik: "[...] ünőszóra fülelek."

12/07/15

Juhéjj, ma - a vizsga óta először - vezettem! Sanne Toyota Sportsvanje kicsit más, mint egy Saxo...

12/07/14

Csak úgy törnek a felszínre az apró emlékek, de most nem szitálok, csak szitálok a Negro folyó partján (op. magn.), hanem vinnyogás közeli élmény. Tegnap hoztak haza Eigilék, szóba került, hogy megváltozott Dániában is nemrégiben az adórendszer, a nagyon gazdagokon kívül mindenkinek több marad, és ez milyen jó a szegényeknek, nekünk - mondja Eigil (!) -, de még a gazdagoknak is, és most kapaszkodj meg: a tanárokat hozta fel példának... És tényleg: Kapitány úrék simán felső középosztály lennének, ami nem az otthoni f. k. o.

Majd kikérdezek valakit, hogy is van ez, mert pl. zavart, amikor néztem az Elsker dig for evigtet, hogy beszólnak az ifjú szeretőnek, aki bútorokat kapott az orvostól, hogy ezt a család amúgy nem engedheti meg magának. Furcsa, még 3 gyerek mellett is. (Arra nem emlékszem, hogy anyu dolgozott-e, kiderül-e?)

Kár, hogy nincs itt a Cioran-kötetem, lassan mottóként idéznék tőle, a Füzetekben van valami frappáns mondat arról, miért szerette, ha valaki a pénzről (és tán a betegségről) ír (emlékeim szerint Balzac kapcsán).

12/07/14

A múltkor elfelejtettem ezt föltenni, stresszelt a zárás.

"A hercegné szerelmét azután egy különös eset tárta fel előttem váratlanul, amelynél most nem is időzöm el, mert egészen más történethez tartozik, melyben Charlus úr inkább hagyott meghalni egy királynőt, mint hogy elküldje a fodrászt, akivel a haját akarta ondoláltatni, egy vasúti kalauz tiszteletére, akinek társaságában bámulatos félénkség vett rajta erőt."
(Id. mű, 137.)

Hatalmas mondat, a fokozás csúcsa. Persze mihez képest, Krúdynál (vagy Márai-Krúdynál) fel sem tűnne, Az eltűnt időben viszont kiugró. Az ember bezuhan az ágyba, hogy olvas még pár sort, és ilyen felzaklató gyönyörökre lel. (Amúgy Malkovich és Delon is játszotta Charlus úrat, utóbbiról nehéz elképzelni, hogy jó lehetett, előbbiről viszont simán, akár ha csak fele annyit hozott, mint a Veszedelmes viszonyokban.)

Tegnap meséltek egy ütős sztorit a dán seregről. Régebben egy év volt a - sorsolással (számhúzással) "nyerhető" - sorkatonaság (most 4 hónap, de könnyen megúszható), az elbeszélőt a haditengerészet vitte - és a sztori: "Volt, hogy haza kellett telefonálnom a feleségemnek, nem megyek haza, mert [!] nagyon [!] részeg vagyok." Tehát a) amúgy természetesen haza is mehetett volna, b) nem a kiképző őrmester vagy a politikai tiszt genyózása miatt nem, hanem mert c) nem csak a rendes ügymenet melletti ittasság esete forgott fenn, hanem nagyon részeg volt. Gyönyörű. (Némileg új az eddig hallott seregsztorikhoz képest.)

Mától 8 napig nincs Anneberg. :-(

12/07/12

Az ilyenek miatt (is) szeretjük Proustot. Az elbeszélő (visszavetítetten) ütős válasza Swann kérdésére:

"»[...] Ön féltékeny?« Azt feleltem, hogy sohasem éreztem féltékenységet, azt sem tudom, mi az."
(Id mű, 122.)

Persze mindez az V. (és a letisztázatlan VI.) kötet miatt gyönyörű. Hogyan lesz a sohasemből alapmotívum. Elég egy komolyan vett A. ("Igen, én ezeket az A betűket nagyon komolyan veszem." /Agent Spirituel/)

- - - Igyekezz, a terasz zár...

12/07/12

"Az értelem nyitja fel szemünket; az eloszlatott félreértés eggyel szaporítja érzékszerveinket."
(M. Proust: Az eltűnt idő nyomában, IV. kötet, Szodoma és Gomorra, Atlantisz, Bp., 2001. 22. Jancsó Júlia ford.)

Na ja, de ez veszélyes. Az így kapott/megszerzett érzékszervről ugyanis hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy teljes értelmezést ad a tárgyról. Ahogyan a könyvben Charlus úr innentől fogva elsősorban "ferdehajlamú" lesz, ugyanígy: ha valakiről kiderül (vagy még pontosabban: összeáll), hogy - teszem azt - egy egy hazug ringyó, egy pedofil sorozatgyilkos stb., meghatározza az értelmezést. A célszemély minden mosolya, mozdulata, szava ezen a szűrőn keresztül kap értelmet (amit persze árnyalhatnak más momentumok, de a skiccet ez dobja fel). Szívás látni, hogy ez működik, még nagyobb szívás, ha azt kell látni: helyesen működik így; ez esetben ugyanis az ember magára kell mérges legyen, miért nem látta (vagy legalább hitte el) előbb, amit lehetett volna?! (Ennek fonákját lásd Cutner öngyilkossága kapcsán...) Mindenesetre a többlettudás után egyszerre vérlázító és mulatságos tanulmányozni az eseményeket.

Irány: kelet, vár az Anneberg.

12/07/11

Kutya hideg van a lakókocsiban, szereztem extra takkert...

És - de jó - mehetünk vissza Højbybe, az adókártyámat nem frankózták meg Ringstedben, ezért vonnak - ismét - 60% adót.

12/07/10

vagon(A képet az "ülőgarnitúráról" lőttem.) Első estém a vagonban. Asszem Hausszal fogom tölteni, hogy otthonos legyen. (Érdekes, a szobámban mindig nyitva volt a kisablak, mégis sokkal melegebb volt, mint ebben a "kuckóban". Ide még nem ért el a nyár - vagy tavasszal véget is ért -, ma többször kisütött a nap, de nem ment 20 °C fölé.)

12/07/10

kenLáttam már néhány ütősen hazug gesztust, de a tegnapit még egy paródiából is kihúznám, annyira eltúlzott volt (Hofbräu). Amúgy 8 nap szoba-/Klintfogság következik, szombattól le vagyok tilva az Annebergről. Hiányozni fog. És nem csak a Carlsbergek miatt. Persze valamivel pontosabb lenne kocsifogságnak hívni, ma átcuccoltam a kempingre; a vagonomban nem tudok egyenesen állni és az ágyon is csak keresztben férek el, mindegy, 5 hétig megfelel.

Azért az elképesztő, hogy még ezt a betanított majmoknak való szart, a mosogatást is lehet kurva jól csinálni, ezért is nem engednek el. Most itt nem traktállak a részletekkel (avagy: megtartom magamnak a szakmai titkaimat), inkább úgy fogalmazok, hogy olyan ez, mint a digitalizálás. Az OSZK-ban felbaszott, amikor valaki nem úgy szkannerolt (és dolgoznom kellett a cuccaival), ahogy én csináltam volna: gerinc középen, kontraszt, fényerő az anyagnak megfelelő, minden kibaszott kép ugyanannyi pixel stb. (Ká ifjú padavanja lovaggá üttetett.) Ehh. Megyek, vár KEN...

PS: Monok hozott anno - tán Pozsonyból - "Yes, we scan!"-es kitűzőt, itt meg én csinálok magamnak lassan "Yes, I KEN!"-est.

12/07/09

mesikeMa a Centerben - minő meglepetés - Fókatelepet hallgattam, olyan szép a Kaske c. dalban, hogy:

"Jaj de hosszúak az esték, / Szememről csordul a festék, / Egész éjjel addig sírok, / Míg álomba nem borulok."

És még mennyivel szebb lenne, ha "szememből" lenne a "szememről" helyett, mert akkor egész éjjel festéket sírna, ami némileg ütősebb kép lenne. (A kép alatt festék helyett glicerin lakozik - "Két ilyen fasz után valódi könnyek? Glicerin. Nagyon hard.")

12/07/08

Furcsa gesztus, a gyönyörű pincérlány a hátamra tette a kezét, úgy köszönt el, szerintem más helyett szégyellte magát. 8 óra megállás nélküli rohanás után (az üvegmúzeumnak is rendezvénye volt, az étteremben is volt egy nagy szültetésnap + az időjárásnak megfelelő rendes hétvégi forgalom), szóval ezek után is lazán kihagy a főpincérnő a jattból, ami tegnap nem volt éppenséggel kevés. Igazából kurva jófej voltam, hogy maradtam még bő egy órát segíteni a nőnek (megsajnáltam, 12 órázott tegnap). Utána kiültem egy korsó jó hideg sörrel a teraszra, bambultam a tengert, a vitorlásokat (nem volt kedvem hazajönni). Remek volt. Klintben csobbanás - és egy forró zuhany - után kiültem a partra némi borral Fókatelepet hallgatni, majdnem kizárólag a Csip Csiripet. Aztán éjjel bögynyomasztó dolgok keresetlen kimondása. Valamelyest megkönnyebbültem.

12/07/06

Profiltisztítás. A szopás előnyei. Végül buddhista leszek. Vagy tömeggyilkos. "Az ember végül [...] szomorú [...]."

12/07/05

33"[...] használódtam én is,
mer' akit használnak,
arra mondják: hasznos,
a károsok kárálnak,
a jobbik fele megvolt,
és most jön majd ám a neheze,
a seggem napba tartom,
és azt mondom, he-he-he..."

Ha ismét eltelik ennyi idő (és megérem), akkor majd jön - a hátsónál maradva - "a szád a seggemre pattanhat"-os móka - hasonló művészi színvonalon (most valahogy "igényesebbnek" tűnt ez a rajz a "télen-nyáron"-nál). Basszus, a "hátsó" is terminus technicus, S. inkognitóját őrizte. Nyelvnyomok (ha már száj és segg). Róma s erős Babylon... Ám addig is - - -

Éltessen az Isten!

12/07/04

A magyar García Lorca alapos csalódás, újfent Proust, Szodoma és Gomorra. (Már ha olvasásnak lehet nevezni a zombilétet megszakító perceket.)

"Améline hintázik." Van, aki mókuskeréknek hívja, nekem hintaló (amit dánul is tudok [gyngehest], hála Rosettának). (Tudattalan pontosítás volt-e, hogy a mókuskerekező hintalovat rajzolt?) Center, Anneberg. (Utóbbit sokkal jobban szeretem, mert ott tényleg munka folyik [meg isteni Carlsberg - ehhöz némi adalék kedvenc rendezőm rövidfilmje, ha Carlsberget iszol, rasszista vagy], robbanásközeli élmény figyelmetlen amatőrökkel dolgozni, akik az időmet rabolják. Közben meg tudom, hogy ők nyaralni vannak itt, igazságtalan többet "várni" tőlük.)

J. A.-t pár hónappal már túléltem, pár perc múlva befogom Jézust (illetve egy kitüntetett pontját az életének). Csupa jót mindenkinek!

12/06/28

smAsszem kezdek telítődni, tegnap éjjel megnéztem a Smukke menneskert. Azon kívül, hogy a fiatal fickó Somorjai úrra emlékeztet és hogy Bodil Jørgensen kurvára hozza, amit kell (bár - emlékeim szerint - totál ugyanez volt a dolga az Idiótákban [ami baj, azon túl is, hogy a két film között 12 év van]), szinte unalmas. Pedig minden bé van dobva, hogy rökönyödjön és/vagy nevessen a néző. Befogadás közben is - többször - Spiróra gondoltam. Volt egy - beugróval szűrt - írásórája, azon volt egy seggbebaszós rész valakinél, Spirónak baja volt a jelenettel, itt nem kifejtendő dolgok miatt (és - asszem - igaza se volt [kivételesen]), mindegy is, a lényeg: (egyebek mellett) a félmellű nő ponójelenete szar, mert baromi hazug. Pontosabban: rosszul (itt: művészietlenül) hazug. (A hazugság [szövegben: a kép-nélküliség, a zavaros-képűség] Spiró. Az is marad már.)

Röviden: sablonokkal (lásd még: hazugság) dolgozik a film, mégis nézhető. Ami nem rossz. Úgy tűnik, van egy színvonal a dán filmkészítésben, ami miatt még ha szart csinálnak, az se nézhetetlen. Tanulhatnánk tőlük - ezt is...

Még valami a hazugsághoz: eddig is firefox-júzer voltam, de ezzel a personával (jaj, szegény Bergman, LOL...) ismét levettek a lábamról. Addikció rlz!

PS: Mondanom sem kell, hogy a legjobb duplatükrös képet nekem volt szerencsém elkészíteni. (Azt hiszem, érzelem nélkül is legjobbnak minősíteném.)

12/06/27

Na végre! Van szar dán film is, ha olyat akarsz, nézzed meg az Alle for ént. Jöhet az Elsker dig for evigt és a Smukke mennesker.

Kezdem megszokni Mads Mikkelsen zsenialitását, megnéztem a Flammen og Citronent - és nem hugyoztam magam össze a puszta látványától. A filmtől se, bár korrekt alkotás, mondjuk kevésbé őrült (és talán ettől kevésbé realista, annak ellenére, hogy valós alapja van a filmnek [F & C]), mint a Súlyszivárvány vagy A 22-es csapdája, azért melegen ajánlom.

12/06/25

Baromság, de megosztom. A. L. most jött vissza N. Y.-ból, új kifejezéssel gazdagította "szó"kincsemet: 143: 'I love you [a karakterszámok után]'. Relatíve új dolog lehet ez, magyarul még csak egy oldalon van fenn a gugli szerint. (SMS-nyelven 143 = 459 ['az ILY rövidítésnek megfelelő gombok'], magyarra fordítva: 7.) Szintén nem ismertem, de ez tetszik is: <4: 'more than love'.

És akkor most ékes magyarsággal megvallom: 7 3 J, 4 Zs & r'n'r.

12/06/24

midsommerTegnap sankthansaften volt. A legközelebbi, az annebergparki mulatságra ugrottam be emlékezni, tüzet nézni, a klintire (ami a képen van [hatalmas máglya volt, 8-9 m magas]) nem értem volna haza, fél 11-kor végeztem a melóval. Béna volt, éjfél körül egy rockot játszó zenekar azt kellett megélje, hogy úgy 30-an nézik őket - és senki nem táncol. Megittam a söröm, azt hazabringáztam.

Klint üres, aki tehette, elhúzott, szombaton véget ért a munkahét, most 7 napig nincs semmi, 30-án indul a szezon.

És: nem, jól emlékeztem, csak szinte elérhetetlen a dal, lánykori nevén a Vidám bőrkeccsölők dala. De hála nekem...

12/06/22

xxxxxxxCsak azért ez a kép, hogy tudja a bátyám, aki annyira szenvedett a melegtől, hogy le kellett ugrania a Balatonhoz, hol lakik az Úristen. Ja igen, a kabát alatt (és a póló fölött) van még egy pulóver is...

Az időnek "köszönhetően" ma elég Széchényi-fílin volt az Annebergben - hárman voltunk 6 vendégre. Kb. minden apró szart lesikáltunk, de még így is belefért egy normális cigi (ezt nem panaszkodásképp mondom).

Elkerülendő a teljes szellemi le-, valamint elősegítendő a lelki (?) épülést, újfent a Bibliában vagyok. Az egyik kedvenc könyvem, a Prédikátor miatt a Királyokat olvastam tegnap. Azért piszok jó lehetett, ha valakinek Dávid volt a papája (lásd: 1Kir. 11.9-13). Ironikus, hogy pont "Salamon" szavai ezek:

"Meggyűlöltem minden művemet, amit létrehoztam a földön, hiszen az utódomra kell hagynom. Ki tudja, bölcs lesz-e vagy balga? És mégis teljesen szabadon rendelkezik majd munkám minden gyümölcsével, amire (annyi) fáradtságot és okosságot pazaroltam életemben. Ez is hiábavalóság!" (Préd. 2.18-19)

Hacsak nem bizonyítani akarta a tételt. Mondjuk elég vad árnak tűnik Izrael hanyatlása.

És még valami, meghökkenve vettem észre, hogy a Rés egyik dala a Példabeszédekből is építkezik: "[...] méztől csepeg az idegen nő ajka [...]" (Péld. 5.3). (Hmmm, nem lelem sehol, rosszul emlékeznék? Mindenesetre - elég gyenge - Új Nemes verzió elérhető.)

12/06/20

Második éve szépítgetjük, (ugyan még holtversenyben, de) a legdrágább ház a Lodsens Hus (4.300 DKK/hét). Héderezni elég drága volna itt, fél év - 111.800 DKK (durván 4,4 millió HUF). Ázzek!

12/06/19

A Carlos Saura-féle Vérnász volt tegnap éjjel valamelyik dán csatornán, nagyon jó (érdemes megnézni), meg is rendeltem egy Lorca Összest (90 DKK...). Valamikor száz éve láttam a Katonában egy Bernarda Alba házát, jó volt, Judit flamenkós Lorca-MC-je nagyon jó volt, most meg a film - fú! Pasihalálnál, szerelemnél és némi táncnál maradva ma az Utolsó tangó Párizsban lesz. (Elképesztő, mekkorát játszik benne Brando.)

A témával kapcsolatos frankót Antonio Coimbra de la Coronilla y Azevedo mondja meg a titkár okoskodására válaszul (lásd az op. magnumot 1:18:00-nál):

"- [...] a hölgy üzeni Önnek, hogy a következő irodalmi est témája: Szerelem vagy halál. Örök dilemma.
- De hol van itt dilemma, inkább a szerelem, nem igaz?"

Hánnaná!

12/06/17

Príma nap, reggeltől Anneberg, meló után besöröztünk Jasperrel. És most itthon. (Terasz, konyha...) Kontrollt hallgatok, valamiért ez jött hazafelé jövet, hogy hiányzik a "villámlás ébreszt, altató altat" (rosszabb, mint emlékeztem). Fáj belátni, hogy imádott régi zenéminek java - részben - gyenge. Mégis ütnek, még ma is. Richard Bona 15 év múlva sem fog csalódást okozni, ha újrahallgatom, ám olyan közünk nem is lesz egymáshoz, mint pl. az Európával. Bár ez - szinte biztosan - életkori kérdés, szenzitív periódusomban ezt kaptam... A felelősség meg még csak azé sem, akitől kaptam.

12/06/16

Festés, favágás, mosogatás, takarítás, salgózás - az elmúlt napok rövid története. (No meg megjött a dokument, legálisan dolgozhatok, maradhatok, ameddig akarok/bírok.) És igaza lett - ebben is - Cs.-nek, tavaly, amikor fényesre nyaltuk a konyhát, azt mondta: na ez tökéletesre sikerült, innentől ez te dolgod lesz. S. - ippeg főzött az esti vacsorához - meg is jegyezte: most igazán néger munkát végzel. Egyfelől: ja. Másfelől meg: ha összeadom úgy karmabankilag mint koronásítottan, milyen kedvesek velem Charlottéék, nincs az a szar meló, amit ne örömmel csinálnék itt.

Csütörtöktől 10-ig van nyitva az Anneberg. Papíron. 8-kor bezártunk, kettő darab vendég volt 5 után, tegnap már valamivel jobb volt a helyzet. Mondta Jasper, hogy el köll végeznem egy tanfolyamot (oké, tanpatakot, 3 nap), mégpedig ezt: Food Hygiene Course, LOL, marha kíváncsi vagyok, mi lesz benne? Hogy retyó után mossak kezet? Meglássuk. Még az is lehet, hogy lesz benne olyan, amire nem is gondolok. Mázli, hogy van a neten van angolul is ez a kurzus, dánul nem menne. Erről ennyit.

A Paragraf 119 daláról megkérdeztem Eigilt és Jaspert, egyikük sem hallott róla, szerencsés ország ez.

Be van borulva keményen, ma elmarad a gyakori, ám megszokhatatlan drámai naplemente. Tenger mellett élni jó.

Valamelyik este J. A.-t olvasgattam, néhány megrázó (és megrázóan aktuális) sorra leltem a Magyar Alföldben.

12/06/12

Tegnap dán zenéket kerestem, jó az tanuláshoz, ám erre nem számítottam. Kalandoztam a youtube-on, azzal a keresőkifejezéssel is bepróbálkoztam, hogy "dansk punk", na erre dobta fel valahol a Paragraf 119 nevű zenekart, tőlük is a Fuck Danmark c. nótát (szöveg). Utána fogok járni, meg lettek-e villámcsapva büntetve. Mindez persze csak a tavalyi Dopeman-hörgés miatt izgalmas nekünk, magyaroknak. A dán zenekar nem bele-, hanem lekeveri a himnuszt, utána jön a bazd meg, bazd meg, bazd meg (a monarchiától a hadseregen és H. C. Andersenen át a ponóiparig) - nem Grandpierre Attilás fokon...

Mondhatni: dansk og ungarsk er to venner... (Ad notam: Polak, Węgier, dwa bratanki.)

Továbbá vezetéselméleti továbbképzésben is részt vettem e-learning keretében, amennyiben az Odense Assholes Kælling du ka' ik' køre bil [Nem tudsz kocsit vezetni, picsa] c. számát is volt szerencsém megtalálni. (Itt a szöveg, ha áttolod a gugli fordítóján angolra, egész jól megoldja [kis segítség: ka = kan, ik = ikke]. Viccből próbálhatod magyarra is.)

12/06/11

"Nem t'ok leállni, nem t'ok leállni, muszáj az oviba'" - Hölderlint idézni, tag: voltmár.

"Közeli / s megfoghatatlan az Isten. / De ahol veszély fenyeget, / fölmagaslik a menedék is." /Patmosz/

Na ja, egy paraszthajszál választott el tőle, hogy vegyek egy repülőjegyet, azt csá. De nyertem durván 3 hónap fórt. Beszéltem du. Sannéval, az is könnyített a lelkemen, aztán 2 órával később a kegyelem/a haladék Charlotte formájában mutatkozott meg.

Megszerettem Sanne partját, nem az ott talált borostyánok miatt. Szép, nyugodt, méltóságteli. Jó ott ücsörögni és nézni a vizet (meg a hajókat). Csobbanni is jó volt, a 2 perc úszás is jó volt (megint 13), utána a cigi-káve-forrózuhany igen-igen jó volt.

Estére úgy láttam: "alt er såre godt" - amit azt pl. a Martinus-rap is monnya. ("Og Gud så alt, hvad han havde gjort, og se, det var såre godt." - Gen. 1.31)

PS
Csupa jót a Jakab útját (úgy most, mint majd ősszel) járóknak!

12/06/10

Holnap kiderül, akarja-e Jasper, hogy dolgozzak neki vagy sem. Elegem van ebből a majdhívlakból, a pénzem rohadtul fogytán van, úgyhogy ha nem kellek, viszlát Klint, az itt összekereshető pár száz korona épp cigire elég. (Elsie eladta a viskót, a másik hölgy, akinél meg lett volna minimum ugyanaz a pénz, na ő meghalt.) A környéken semmi. Bár az is probléma, hogy olyan helyet kell találnom, ahol adnak szállást, ilyen meg kevés van. Azért írtam egy csókának Norvégiába, hasonló az előző lehetőséghez. Bár ha találnék Dániában bármit, kérnék kölcsön annyi pénzt, hogy az első fizetésig meglegyek.

Lehúzott a múlt hét keményen. És a Hausz 8. évada is szar. Mélypont.

12/06/08

nátlyA tehetséges magyar nyelv sokat segít, ha afféle feddő, ám önvigasztalóan kedveskedő jelzőket keresek magamra. Az idézet Nátly József Némely vélekedések a magyar nyelv ügyében c. művéből (Szeged, 1825) való. Némelyik Hoppy Lőrinc ("hudrabancs és geregye, sőt iglinc") megkeszősödése esetén (ahogy Kesző Bertalan ["nyugalmazott elöljáró, a koldusszólamok gyűjtője és amatőr koldus"] megtoporjánosodott) gyűjteményének becses tagja lehetne, saját favoritok: gagyula, ragyivátlan, szuszma.

És ismét némi érdekesség. A György Péter-befogadás ismét gyarapodott egy katasztrófával. Már nem is emlékszem, mi után keresgéltem, de rátaláltam egy blogra, amit egy sokat olvasó faszi (?) írhat. Ám ha tényleg az, akkor lövésem nincs, hogy lehet ilyet leírni. Ideiglenes agyhalál?

"György Péter Iskola értelmezése nagyon eredeti, és mély meglátásokat is tartalmaz, de alapvető hiányossága, hogy nem reagál a kortárs irodalomkritika munkáira. Itt csak két dolgozatot emelnék ki. [...] A másik alapmű a Jakus–Hévizi szerzőpáros Ottlik – Veduta című könyve, amely saját olvasatom, és a kritikai visszhang szerint is, nagyon mélyen elemezve Ottlik munkásságát, azt veti fel, hogy a narrátorok – Bébé és Medve – hangját nem szabad összekeverni a szerzőével, és ennek következtében, az Iskola a határon üzenete a mű egészének poétikai elképzelésében ölt testet, azaz mindaz, amit György Péter kifogásol, a műben megfogalmazódó kérdéseknek tekinthetők, amelyekre a választ az olvasónak magának kell megtalálnia." [Forrás. Kiemelések tőlem - H. L.]

1) Helyesírásból elégtelen. (Legalább a könyvcím volna helyesen leírva!)
2) Odabasz, hogy úgy tűnik, V. R. Zs.-nek újdonság, hogy a szerző (az életrajzi, nem a foucault-i) nem feleltethető meg semelyik szereplőjével, így a narrátorral/-okkal sem.
3) Nem mintha Gy. P.-t védeni/magyarázni/mentegetni/stb.-zni kellene, de ha már a szerző a Jakus-Hévizi-könyvet olvassa Gy. P. fejére, akkor szabad legyen megjegyeznem, hogy az ütős Ottlik-kritikát bedobó mű (az imádott Apám helyett) irodalomjegyzékében az is szerepel (297. old.), tán elhihetjük, hogy olvasta is (s kissé értőbben, mint őt [Gy. P.-t] olvassák-hallgatják)...

12/06/07

Egyik nap a Pokolba kíván, másik nap komolyan dicsér - ugyanazon viselkedés miatt. "Sok van, mi csodálatos, / De az embernél nincs semmi csodálatosabb." - mondja Szophoklész, ill. Trencsényi-Waldapfel, mert ugye pl. Heideggernél (Vajdánál) már "unheimliche" ("hátborzongatóan otthontalan")... Hogy mennyire az, azt illusztrálja az Antigonéban szereplő deinon fordításainak fentebbi különbözősége (amit persze a szó megenged, lásd az LSJ δεινός szócikkét).

rMalmőben összefutottam R.-rel, van közös képünk, mármint azon túl, hogy egymással, az aznap (29-én) bezárt Ferihegy 1-gyel (ennek ellenére ez a kép - sajnálatosan - nem fog milliókat érni). Béke poraira! (Visszafelé jövet meg B.-vel találkoztam szembe a 2-n, na azt se ma fogom elfelejteni, épp nem volt rajtam a szemmelverés ellen védő cuccom és az univerzális kallantyúm is épp széjjel volt szedve.)

Végül pedig egy figyelemre méltó dolog, Kácsor Zsolt ezt írta a hétvégi Népszabiban:

"Annyi mindent összeolvastam róluk, mégsem tudtam megbarátkozni Hamvas Béla Karneváljával, James Joyce Ulyssesével, vagy legutóbb Thomas Pynchon Súlyszivárványával. Remélem, a Párhuzamos történetek ebben a tekintetben is kilóg majd a sorból."

Mert mit jelent itt a megbarátkozás, a barátság? Szeretetet, tiszteletet, élvezetet (ésatöbbit)? Kizárásos alapon (itt, e dolog kapcsán) tiszteletet, hiszen a többit szekunder anyagok olvasásával nem lehet elérni. (Ami fura, Kácsor nyilván tiszteli e regényeket, de akkor mit ért - tényleg mit - megbarátkozás alatt?)

Az Ulyssesről csak kósza emlékfoszlányaim maradtak, a Súlyszivárvány miatt mégis érteni vélem (érteni vélek valamit belőle), mire gondol Kácsor, az a könyv (maga) ámulattal vegyes tiszteletet váltott ki belőlem, de nem lettünk barátok. Nem járnék vele sörözni (erősebb drogokhoz szokott), nem kérdezném meg, hogy van a csajával (félnék a választól), nem sétálnék vele a klinti tengerparton (még jönne az IG Farben valamelyik tovább fejlesztett mutáns polipja, hogy elragadjon).

A Karnevállal vagy a Párhuzamos történetekkel ellenben...

12/06/01

macsIsmét otthon a macska, miután darab ideig nálam lakott, valahogy ott is hon volt, ám én csak átmeneti gondozója voltam, miután szülőanyja partra tette, és ráleltem. (Furcsa ez az otthon-dolog. Most Anyánál vagyok, 1 órája érkeztem, tegnap még Budapest, hétfőn Klint. Otthonok. Miközben egyik sem az. Utoljára az Uzsoki volt - olykor - az otthon.)

A régi kedvenc, az Alsóváros jut eszembe.

"Én még hiába járok itt, hiába
tudom, hogy itt a macskakövek is
az idő apró süllyesztői: mégis,
bennem még tarkább képek gomolyognak;"

A macska-kő is süllyesztő, belém ejti Nádas, Déry keramitja mellé a szoba bazaltját, a mérleg két tányérját a konyhában (az egyik eget mér, de nem bólint), a gomolygó (meglehet kék, piros, sárga, de nem összekent) képeket.

Sosem szerettem P. J.-t, de ez (egy réges-régi versezésről ismerem) - mint a mellékelt ábra is mutatja - kifejezetten és több okból baromság:

"A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne."

29-én 3 kapcsolat borult - mondhatni - egyetlen mozdulattól. Nem a macska-keret miatt mondom, letaglózó, hogy az érdeklődő odafordulás sokszor eltaszításnak látszik, hogy (a megfelelő aláhúzandó) rohadéknak, hentesnek, kötekedőnek, - némi túlzással - lélektelen kőnek gondolnak, vélnek, miközben:

"Mjá-mjá-mjá, cirmi-mirmi..."

12/05/28

halacskaHalacska a kertben. Mindjárt indulok Koppenhágába, holnap Malmö, Bp., hétvégén esküvő Besenyőben. Feltámadt a szél, a levegő hőmérséklete nem változott, de a tenger hűlt 3 fokot (de legalább nincsenek medúzák). A mi "utcánkban" az orgonaillat dominál, a bolt felé tekerve azonban ismét Medulint szagolom. Hiányoznak a kabócák.

Megvolt az idei első kullancs, időben elcsíptem, az egyik århusi csaj állandóan bedkarmázott, amikor lecsaptam egy szúnyogot, erre mit mondana, a kullancsot L&M-parázs segítette át az örök vadászmezőkre. Izajás próféciája szerint (11.6) lesz majd, hogy "[...] együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével." Na majd ekkor fogok békességben élni a kullancsokkal. Persze nem lesz nehéz, hisz nem pályáznak majd a véremre. Vö. Iz. 11.7: "[...] és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör."

12/05/24

Variációk egy témára.

a legnagyobb9-től 4-ig Marieshus (befejeztem), aztán eltekertem a Klintjeberg mögé, megleltem az eddigi legnagyobb borostyánt! Cserébe ismét a Kattegatnak adtam magam, ma bújós-simogatós cica volt, úgyhogy hancúroztunk negyed órát, utána pillowtalkként a partján ülcsörögtem, hallgattam, mi a véleménye az általam szeretettekről ("Régebben egyszer olvastam, hogy csak azt a költőt érdemes megtartani, akinek műveit a tengernek hangosan fel lehet olvasni."), meg se kérdeztem, honnan tud magyarul? A partról feltekertem Sannéhoz, kávényit időztem nála, újfent megdöbbentett, milyen gyönyörű holmikat lelt a parton az elmúlt 5 évben, ha megengedi, csinálok róluk fotókat. (Volt valami kisfiús-kavicsos Pilinszky-vers, ha megtanulok dánul, lenyersfordítom Sannénak.)

Felmegyek a teraszra feltölteni, zárok, azt' szpátty. Szürkül lassan, negyed 11 múlt.

12/05/23

Május 23. Az egyik legjobb nap a mai.

Fél 8, óracsörgés, 9-ig kerti kóma: kávék, cigik, virágok locsolása (László Svédországban). 9-től fél 6-ig - egy rövid kávészünetet leszámítva - házfestés, közben rákká (mármint - reméhetően csak - vörösre) égett a hátam. Pici házikó, mégis alig jutottam a felén túl, lassú meló a naptól felszálkásodott deszkákat tökéletesre mázolni meg sok pepecs dolog van a tető alatt és az ablakokkal. Fél 6-kor táp a még mindig tűző napon (krumpli, cékla, rizs és valami fehérrépára hajazó, de közel zeller ízű cucc + mustáröntet).

huntingEgyrészt marha jó érzés volt egész nap hasznos (és látványos) munkát végezni, de utána jött a tejszínhab (flødeskum, ezt a szót megtanultam a rebarbarás sütemény miatt): kaja után szexeltem két pecet, aztán feladtam, a Kattegat megint dominát játszott, hasogatta a heréimet, pedig sokat melegedett, 3 napja kánikula van (a tenger most 15 fokos, múlt héten nem ment 11 fölé). Némi napozás, majd egy forró zuhany után fél 8-kor elmentem vadászni Mr. Bonával. A zsákmány képei magukért beszélnek.

PS: Tegnap Ringsted volt, nem problémáztak (Jasper adott hétfőn dokumentet, hogy nála dolgozom), idén nem kellett Charlotténak kezességet (30 ezer korona) vállalnia értem.

12/05/21

Ételes bejegyzés.
Mottó: "Isten bácsi, adjál kácsit!"

1. László elkészítette az első olyan ételt, amelyik nem ízlett. (Reszelj le répát és gyömbért, turmixold össze, főzd meg, csipetnyi só, ennyi.)
2. Sanne receptje (kissé bizarrul hangzik, de ezt ki fogom próbálni): Keverj el banánt majonézzel és sóval, kend kenyérre.
3. Ami viszont tényleg megrázott néhány napja, az a következő volt, Kristina isteni csokoládés süteményt sütött, na most valaki ebből egy szeletet magos rozskenyérre tett, úgy ette. És még azt mondják, a magyar eszik mindent kenyérrel.

Látom magam előtt, hogy Szega inkább fiziológiás sóoldatot tolna intravénásan, mintsem a fentiek vagy hasonlók. (Oké, én is azonnal leküldtem némi húst az Annebergben. És ha már Anneberg, a fesztáv ugyanaz: pokoli rabszolgameló és mennyei csapolt Carlsberg Special.)

12/05/16

Faxom! Nem akartam tavaly szabályt szegni, bejelentettem, hogy lépek Hungáriába némi időre (no meg a Center csak októberig lehetett a lakcímem), de ez azzal járt, hogy lejárt a munkavállalásim + a CPR-számom, úgyhogy lehet újra hivatalokba járni, ma megvolt Højby, pénteken kérek igazolást Jaspertől, azzal lehet menni jövő héten Ringstedbe (ami nincs közelebb, mint Roskilde, ahol tavaly intézték).

Norvégia - egyelőre semmiképp - nem játszik, le kell szolgálnom a szezont Klintben. Pedig de jó lett volna... Talán még jobb is lehet így, feltéve, hogy kellek annyit az Annebergben, mint tavaly. Igazából tökéletesen mindegy, mit kell dolgozni, csak jöjjön össze annyi mani, hogy augusztusban (de legkésőbb szeptemberben) elkezdhessen a nyelviskolát.

Pénteken lesz az első nap az étteremben, ami abból a szempontból rossz, hogy Steen 50 éves lesz, de így nem tudok elmenni Kappanhágóba fület húzni.

Csupa jót mindenkinek!

12/05/15

Augusztus közepéig ingyenélek, Charlottéék tekintettel vannak jelenlegi állástalanságomra (bár Jasper sms-ezett a hétvége miatt, ami jó). Tegnap szerkesztettem egy primkó CV-t, ma elküldöm (motivációs levéllel, ázz') norvégiába, egy családi gazdaságba keresnek (júniustól augusztusig) tehánfejőgép-kezelőt, trágyahordót, takarítót. Egy gond lehet, folyékony angol a beugró, az enyim meg - khm - nyomokban mogyorót tartalmaz, mindegy, hátha. A fizetés - szűken, de - elég lenne tavaszig, úgy értem: ittenre elég, Magyarország nem játszik, ha Isten is megsegít. (És: elég = adózás után és azt is beleszámolva, hogy napi 100 koronát levonnak a kajáért-szállásért. Norvégia...)

Süt a nap, megyek fát aprítani.

Hiányzik egy égitest, ma éjjel ismét nehéz álmom volt.

12/05/11

Amúgy - és valójában erről akartam írni tegnap, csak elkalandoztam - sokkal inkább a láb arányai érdekelnek, láttam már tökéletes lábakat, érdekes lett volna lemérni, hogy pl. milyen arányban állt a lábfej az édes kis lábujjakkal, a lábszárral, ill. a bokától fenékig tartó hosszúsággal. Rögzíteni a vádli belső és külső ívét, a vádli és a comb egymáshoz való méreteit. (Vö. Kankalin Mátyás "Az eszményi cipővel csaknem egy hónapig foglalkozott, és úgy tűnt, a külső világban csak ideiglenesen és átmenetileg tartózkodik [...]." )

Föladat: Sz. M. torzójának terrénumát megnövelni a) a fenékig, de még inkább b) a csípőig (derékig). A lábak - formavilágukat tekintve - korántsem érnek véget a combbal, az eszményi női forma egyik fölmérhetetlen titka ugyanis éppen a comb felső és a fenék alsó ívének találkozása, az éles határ, ami pont a formák összehasonlíthatóságának alapja. (Talán ettől vadító igazán a franciabugyi, szinte leplezi a titkot, a tanga ellenben a pultra löki - legyen bármilyen gusztusos is - a húst. A franciabugyi olyan titkokat rejt, mint a Párhuzamos történetek mohácsi talpfái.) A fenék ugyanakkor arra is kér, hogy figyeljük meg milyen rafinált viszonyban áll a csípővel, ami (- ismét - ideális esetben) nem csípő, hanem "szerelmi kapaszkodó". A láb vége a derék bizonytalan vonala (sávja). A derék valóban derékba töri a női testet, ha nő testét folyamatában követjük lentről fölfelé (nagytotálnál tényleg játszik a mell-derék-csípő közismert mesterhármasa). A nő háta nem serkent elmélyült megfigyelésre, másfelől pedig a hasat mellekkel nézni össze - színtiszta barbárság.

Az arányok letaglózó hatását - hökkenet - a Karnevál egy mondatával szemléltetném:

"Beszédmódjához azonban senki sem tudott hozzászokni, kivéve Pergelin Tódort, aki mikor Majoránna csípőinek arányait meglátta, azzal, amit az ápolónő mondott, nem is tudott többé törődni."

Megyek, járok egyet a parton, aztán randi Kennel a konyhában, 10 körül végzek, aztán ágy, holnap korán kell kelni, megyek egy német milliomos szobáját takarítani meló előtt. Minden pénz kell, megváltoztak a játékszabályok, most az van - lol -, hogy havi 3.000 koronát kell fizetnem azért, hogy dolgozhassak a Centernek. (Ha jól értettem, valami új könyvelési/adózási basz miatt lett ez, eszem a zuzáját az új (bal) dán kormánynak...)

12/05/10

Harmadjára hát ezt is megkaptam: a stégről láttam két delfint ("arra gondolok, az egyik én vagyok, a másik te, és úsznánk el. van-e szándék? van-e szándék? [stb.]").

labSzentkuthy jár napok óta a fejemben, naná, a kedvenc rész a Praeből.

"A csak-húsra irányuló vágy (ahol nincs harisnya) tulajdonképen nagyon is absztrakt élvezetet keres: a formák örökös, tengerszerű változását, bizonytalanságát; nem akar semmi formát fixen, hanem inkább a »formáció« örökké tartó kezdő-stádiumát. A meztelen lábnak ez is a kétélűsége: pozitív anyag, kimért mennyiség, de nem azért szeretjük, mert kész valami, mint egy ismerősről készült szobor, hanem mert tapogatható s minden egyes simogatással újra-kezdhető, minden csókkal kiradírozható, fölcserélhető. Mikor a test szó-szerint meztelen, csakis önmaga, akkor lesz a legakármibb: hipotézisek széthulló, összefüggéstelen cérnaszála. A meztelen testnek, s így lábnak, nincs önállósága a világ többi tárgyai között, ami elég váratlan dolog: a fehér hússzín és tarka perzsaszőnyeg sokkal könnyebben összefolynak valami érdektelen egyneműségbe, mint a perzsaszőnyeggel félszorosan letakart láb és egy mellette a földön heverő perzsaszőnyeg."

lab2Kezdjem hátulról, a kritikával. Az ornamentika legzseniálisabb alkotása, Paradzsanov A gránátalma színe c. filmje a legjobb példa, mennyire nem oldódik eggyé hús és perzsaszőnyeg, hogy mennyire stilizálni kell az embert, ha nem kollázs-jellegű (film)képet akarunk létrehozni. Még az emberi test "természetessége" sem fér bele a stizizált ünnep-létbe (lásd a mell-torzót a fürdő-jelenetnél), nemhogy a mindhétköznapi ember (a maga ruháival, mozgásával, viselkedésével)! Ezért a smink (maszk), a jelmez, a stilizált mozgás. Mintha a meztelen emberi (teljes) testhez nem illenék háttér/környezet (ennyiben viszont épphogy túl nagy önállósága van). Egy-egy részletéhez ellenben! És Paradzsanov melle mellett leginkább kedvenc Lucien Clergue-aktom (asszem Habokból született vagy valami ilyesmi a címe [lásd alább, oké, kupleráj van, lógnak ide-oda a képek, bocsi]) jut eszembe, ami nagyobb részlettel dolgozik, térdtől mellig feszül a táv. Igen, a teljes test valahogy sok. Pontosabban: kevés. Szentkuthy meglátása bár - itt - szószátyár, lényegi:

"[...] a harisnya elvágott felső vége pontosan jelzi a torzót – a láb formát formára dobált [...] organikus és mértanilag szerkezetéhez tartozó befejezést nem kaphat."

clergueAz első Sz. M.-szöveg igazságához két képet vadásztam a netről (a zavaró részeket levagdostam), szerintem pontosan hozzák a különbséget; a felső mint csókolni-simogatni való bármi-lehetőség, tobzódó érzékiség, csobbanni akar az ember; a lenti mint csodálni való szobor, ez utóbbihoz is hozzáérne az ember, de mint a márvány finom megmunkáltságát ellenőrizni, ezekből a lábakból tökéletes önmagukon kívül már semmi nem lehet. Nem szájbarágás akart lenni, hogy a meztelen lábak lépésben vannak, míg a harisnyásak mozdulatlanok, ha nem is állnak, Jobb is, hogy nem állnak [pontosabban: nem tartják állásban a testet], mert így még az elemi [?] funkcionalitástól is mentesek, ezzel is hangsúlyozva a szoborszerűséget.

Ó, boldogult '90-es vége, miniszoknya ("Milyen szépek a nem nagy dolgok." /Kácsor Zsolt/), combfix.

Éhes disznó. Bárcsak makkal álmodnék!

12/05/09

Van abban valami báj, hogy akkor hámlik az orrom, amikor kint 1 fok van (éjjel).

Apróságok. Ingunn idén is itt van Észak-Norvégiából, hozott egy fényképet, amit tavaly készített rólam, némi szövegel ("Kjære Thomas! En liten sommerhilsen til deg fra mig! Klem og gode tanker til deg fra Ingunn"). És még merje azt mondani valaki, hogy a dohányzás antiszocális tevékenység...

Tegnap reggelinél Eigil valami megrendeléssel tökölt, szólt neki Charlotte, hogy - kb. - "Egyél egy szelet kenyeret!" Eigil tovább meredt a papírba. Charlotte még egyszer szólt. Na ez volt az, amit én komoly basztatásnak éreztem (kicsit az elsőt is, eszik, ha akar, nemde?), erre Eigil felnézett, mondott valami kedveset, és jött az asztalhoz (tényleg nem hallotta először). Kicsit olyan volt nekem, mint tavaly látni őket karöltve sétálni a parton.

Átmentünk Margrethe-hez parasztkodni, persze dánosan, a Center motoros kapájával. Kapptunk rebarbarás édességet. Ízlett. Tavaly utáltam. (Vaj, cukor, liszt, összegyúrod, rámorzsolod a felarikázott rebarbaraszárra, bevágod a sütőbe úgy 20 percre, tejszínhabbal tálalod.)

Megtaláltam az első Martinus-mondatot, ami tetszik. "Og hvad kender en regndråbes fald til svingningerne fra et pendul?" (Martinus: Menneskehedens skæbne, Martinus Institut, København, 1968, 30.)

12/05/06

Rég írtam. Nincs gépem, a web-server meg nem ened be a file managerből, azt írták dolgoznak a problémán, szóval csak akkor tudom feltölteni ezt, ha megoldják.

Utolsó nap az eljövetel előtt véletlen, szürreálisba hajló találkozás, pedig már épp elhagytam a helyszínt, miután találkoztam Brg-vel, de vissza kellett menni a Bambiba, onnan meg át a Bembe, sejtheted.

29-én repültünk, fasza volt, mert már Pesten bemondta a kapitány, hogy rázós út lesz, pláne a landolás, Malmőben erős oldalszél vár. Pánik alapjáraton. Aztán a landolás megkezdése előtt ismét beszélt a kapitány: erősödött a szél Malmőben, most épp 90 km/h-val fúj oldalról, de a gép 80-ig van hitelesítve (minek mondanak be ilyeneket?!), úgyhogy ha nem sikerül elsőre, tesz egy kört, ha az sem, akkor irány Koppenhága. Fasza. Én a legutolsó ablakban ültem, volt szerencsém látni, mekkorákat billent a szél a szárnyon, a fasorba se voltunk a vízszintes repüléstől. Mellé dobált ezerrel (ami külön jó, ha másnapos is vagy). A durván imbolygó leszállásnak egy átstartolás nevű manőver vetett véget: motorok bedurrannak, szállunk felfelé. Kör Malmö fölött, majd még egyszer a fentiek. Mármint: én nem vettem észre kölönbséget, de letette a fickó a gépet. László nem szokott tapsolni ("ez a munkája"), de ezt a landolást ő is megtapsolta. Én konkrétan életemben először május 29-én du. 2 körül imádkoztam. Kocsiba be, Helle, kávé, Klint.

hjemKlintben ez az üzenet várt ránk a Lodsens hus ajtaján. Itt a szokásos, azt hiszem, az első nap sikerült onnan folytatni, ahol abbamaradt - mindennel együtt. Minden pöccre indul, a jó dolgok is meg az apró szarságok is (van ilyen is).

Nem mondom, hogy baromira látványos, de egy hét alatt visszaszedtem a tavalyi melóskülsőm (centik). Első nap favágás a Villa Rosenberg kertjében, asszem 6 m3 van, még vissza kell menni párszor... Második nap pár mázsa trágyát kellett Margrethe-hez betalicskázni, majd "szétpergetni" (biztos van erre valami szakszó, de még magyarul se tudom, a pergetés mindenesete erősen csal - jó szaftos-ragadós, friss trágya volt) a veteményes földjén. Késsel még nem, de villával egész jól bánok, feleúton vagyok a kuttúrát magaviselet felé... Szerda-csütörtök: lájtosabb melók: erdőirás utáni dzsuvázás, cölöpásás (nem a Süsü-féle lenyomós módszert követtem), fahordás, új fatároló építése itthon. Pénteken felépítettük a stéget (vagy hogy hívják, itt hídnak nevezik), jó munka volt, csurom víz voltam, bár Sanne adott nyakigláb halászcuccot. 10 fokos a tenger. 5 és fél óra alatt végeztünk, kaptam érte egy sört (értsd: 3 deci). Délután Jasperlátogatás az Annebergebn, baromi rosszkor sikerült menni, épp a lánya konfirmációját ünnepelték, necces, hogy lesz-e ott munkám, úgyhogy keresek egyebet, hátha.

Közben Per hajójának az ügye is rendeződni látszik, Lumsåsban van egy - alighanem - eladó topper, ami olcsóbb, mint Kielből megrendelni egy kormányt... És végül: ma Sannéval töltöttem pár órát. Nagy séta, utána evés, közben végig duma. Hiányzott. Jobban, mint a Karnevál. Azért közben azt is elkezdtem megint...

12/04/26

3 város választ el Klinttől. Holnap du. viszlát, Miskolc, vasárnap délben viszlát, Budapest, egy kis malmői megállás, de hétfőn - Klint.

12/04/23

klapkaVisszaszereztem a múltam egy jelentős részét, régi gép lementve! Dresch (aminek igen örültem, pár hete nagyon hiányzott), Sweet November, OSZK-s (de távol van már, hála Istennek [Juditnak]) baromságok, képek stb. Ez a kép pl. '97-es, a lófarok levágása után (első festés, lol) a Klapkában lőtte pszeudo-Abihail - volt még hajam... Találtam egy ősi pornót is, még a Rádayban mentettem le (azt se tudtam még akkor, mi az a letöltés, ez még az EDonkeys kor volt, ha valaki emlékszik rá). Egy mappánál remegett a kezem a del-en, de végül kegyelmet kapott, megy vissza .rar-ba.

Nemsoká vége a Feleletnek, ideje, "mához egy hétre már nem leszek itt".

12/04/19

Tegnap aludtam (vizsga előtti éjjel 45 percet sikerült), de még pár szó a vizsgáról. Először is: Viktor 4 prezident! (Hisz föl tudott készíteni...) Másodszor: kifejezetten büszke vagyok, mert a vizsgabiztoson túl szakfelügyelő is ült mögöttem (bár ő nem engem, hanem az oktatót meg a biztost szakfelügyelte), így - az elmondás szerint - nem szokott sikerülni. Nagy hatalmú ember a szakfelügyelő, idézek A nemzeti fejlesztési miniszter 58/2011. (XI. 24.) NFM rendeletéből (forrás):

35. § "(3) A szakfelügyelő megállapításától függően javaslatot tehet
[...]
b) a szakoktató, a vizsgabiztos, az iskolavezető, a képző szerv szankcionálására;
c) a képzési engedély felfüggesztésére, részleges vagy teljes visszavonására;"

Más. Már megint nagyon fontosat írt György Péter, most egy cikket az ÉS-be (Az elvesztett nyelv). Andrej Platonov olvasásához erősen ajánlanám nálam is ifjabbaknak. Emlékeim szerint nála beszélnek legszembetűnőbben letűnt nyelven a szereplők. És az ő műveiben érezni legerősebben, hogy nem propagandaszöveg, hanem tényleg beszélt nyelv lehetett. De Déryre is vissza lehet térni, a Feleletből (I/324.) jön három mondat:

"Ha egy ló lesántul az egyik lábára, akkor hiába jó a másik három, mégsem bír járni. Ha a munkásosztály sántul le az egyik lábára, az sem. Azért kell megmutatnunk, hogy összetartunk, s ha valahol megrúgnak bennünket, akkor az egész munkásság minden lábával visszarúg."

Visszaszámlálás indul, jövő héten repülök, repülünk. Röviden elmondhatom, hogy kb. minden meglett, amiért hazajöttem: szakdolgozat, államvizsga, jogosítvány. Tavalyig a francnak se hiányoztak ezek... Ha nincs Adrienn, - jó eséllyel - ezek sincsenek. Köszönöm.

12/04/18

Megvan a jogsi.

12/04/17

Mottó:
"[...] és akkor valami nagyon titokzatos dolog történt [...]"

A Feleletben vagyok. Felkaptam a fejem ezen a mondaton:

"Amikor előtte való nap első ízben állították a kis kokszkályha mellé, amelyiknél ezután dolgozni fog, s kezébe adták a fújtató fogóját, egy megnevezhetetlen, de rendkívül határozott, éles érzés fogta el, a büszkeségnek, az örömnek s az ijedtségnek egy különös keveréke, amelyhez hasonló akkor úrhodik el a férfin, amikor az első nőt fekteti az ágyába, s egy új világot nyit meg s vesz birtokába."
(Déry T.: Felelet, Szépirodalmi, Bp., 1981, I/127.)

Túl az ostoba szexizmuson, hogy lehet rendkívül határozott és éles egy keverék (vö.: zavaros és (!) bölcs a Duna...)? És még ezen is túl: az első nőt - szinte - biztosan nem fekteti ágyba (a birtokossal meg külön bajaim vannak, túl a históriai okokon) senki, ott valami másról van szó. Arra meg mérget vennék, hogy az első alkalomkor semmiféle világmegnyitás nincs, nemhogy birtokba vétel (az elúrhodás sem ríltájm, hanem visszavetítés). Oké, Homérosz is szunyókált, ám Déry piszok jó író, (pl. mert) túlnyomórészt pontosan látható, amit ír, szimpotomatikusan lesz közhelyes, amikor szexről beszél (vagy inkább: skiccel, A befejezetlen mondatban uez). Igaziból talán ezekből (ti. hogy egy jó író sem tud megoldani egy ártatlan, jelentéktelen mondatot) látszik , mekkorát baszott (a) magyar nyelven Nádas.

A fentieket vö.:

"Meleg nyári nap volt, a kastély előtt a nagy diófa úgy ragyogott szikrázó, zöld levélruhájában, mint egy hatalmas szép lány beteljesülése órájában."
(Id. mű, I/135.)

Beteljesülése, bazmeg! Hörögtem már azon, hogy a Párhuzamosok elejére nem Parmenidész illenék ("on vous a trompé, szólt Vatta úr."), hanem Hamvas (bár valójában mindkettő cafatokra cincálná az opust, mert a gesztussal a humor a mű világán belülre - is - kerülne). Ám mégis. 2 ajánlat:

"Eredetileg józan vagyok, defetista és dezilluzionált." /Vatta úr/

"Belül, kérem, szervek, izmok, sejtek, csontok, mirigyek, rostok vannak." /Toporján Antal/

12/04/15

Följöttem Kavafisszal Ómassára egyedül lenni, nem kevésbé egyedül, mint a Vadász kirakatában (!) az üres unikumosüveg: mellette a szintén üres Beher és Morgen kapitány. Sikerült. Persze, biztosra mentem. (Jöttem.)

A Garadna zúg, Erdő et. gyáván kussol, az elkurvult fejsze szélesen mosolyog. Nehezen minősíthető csapadékforma, köd szitál vagy eső permetez, a metaforák szerint ez a víz munkát végez, a naturálisan neutrális/neutrálisan naturális (mindkettő fikció, azaz: konstrukció) esik/hullik nem ezt a jelenséget jelöli (nem erre utal). Zsíros nyirok. Nem kóstoltam, inkább - amíg lehet - unikumot nyalogattam (a szilvafákra is fejsze mosolygott). (Ja, van ez ám a magyar Heideggerben is: "Bőrébe [ti. a Van Gogh festette lábbeliébe] beivódott a föld zsíros nyirka." (M. H.: A műalkotás eredete, Európa, Bp., 1988, 57. Bacsó Béla ford.) Egyszer megkérdeztem Bacsót, miért került JA a szövegbe? Mert akkoriban sokat olvasta - volt a válasz.)

37 + 4 szalamandrát láttam. A 4 az ivadékokra vonatkozik, már 3-4 cm-sek, a fölnőtteket a 3. után kezdtem el számolni. Ja! És mindannyiuk egy max. 200 m-s szakaszon lebzselt (patak parti rapid [utó]randi?). Érdekes kettőssége van a bőrüknek, mert egyrészt, ha fölületesen nézel magad elé, faszán beleolvadnak a vele a földes avarba, másrészt - miután (!) észrevetted - rikítóak. A majdnem egészen citromsárgától a mélynarancsig terjedt a foltszínskála. Ami közös volt: a szemük fölött mindannyiuknak volt foltja. Vajon tapasztalatlan madarak csőrétől védik a szemet?

És még egy kis színes: a városban: "A faszom, már egy hete esik!", kint: még a többé-kevésbé megbízhatóan folyó patakok közül is több nem vagy csak szakaszokban folyik - valójában még mindig szárazság van.

Két nő - v. R. és Vergilia mia - (másképpeni) hiánya is velem járt a hegyen.

Jepkendőlobogtatás helyett afféle csalás nélkül szétnéző Kavafisz (részlet A városból):

"Új földeket ne is remélj, se tájait más tengereknek.
A város elkísér mindenhová. Mindig ugyanazok
az utcák és kerületek látják bolyongó alakod,
a házak is ugyanazok, hol hajad majd őszülni kezd.
Mindig csak e városba érsz. Mást nem találsz, ne is keresd.
Nincsen hajó számodra, nincs út, amely máshová vezet.
Szakasztott úgy, ahogyan itt elzüllesztetted életed,
e kis zugon át az egész földkerekségre tönkretetted."
(In: Kavafisz: Alexandia örök, Kalligram, Pozsony, 2006, 9. [A '75-ös Lyra Mundis Kavafisz-kötetben is a 9. oldalon.] Somlyó Gy. ford.)

12/04/12

polcIsmét sikerült tartalmasan tölteni a napot, Anya át akarta helyezni a könyveket (oké, kb. december óta), ma reggeltől estig ez volt (egy órányi vezetés-elugrástól eltekintve), az egész művelet alatt csak egy fúrószár tört ketté, baleset nem történt (ami a mai napon hír, hiszen Fletó mondta máma, hogy majdnem leesett a létráról, annyira kereste a szakdolgozatát; mondjuk 2 nappal ezelőtt én a létrára mászás előtt (kb. az előszobába menet) is balesetet szenvedtem volna - némiképp megviselt a Kata Eszpresszó-Erdélyi utca-Tinta Social-Besenyő-szlalom a hétvégén). A lényeg: áll, immáron falhoz rögzítetten és a vízmírce szerint 'szintesen.

Más. Ha nem ázott ronggyá a zsákomban az ÉS, jön hamarosan némi Balázs Ádám-cikkel kapcsolatos dühöngés. (Előre tudom, fel fog baszni, ha megint elolvasom.)

12/04/05

vukHipp-hopp, Vuk szop! Megnéztem az I Kina spiser de hunde c. művet, remek. Pedig nem is játszik benne Mads Mikkelsen... (Aki még az olyan minősíthetetlen szarokat is majdnem nézhetővé teszi, mint az Arthur király vagy a Valhalla [ez utóbbit ő se tudja megmenteni, nem Valhalla, Pokol].) Viszont a forgatókönyvet kedvenc rendezőim egyike, Anders Thomas Jensen (Ádám almái, Gengszterek fogadója, Zöld hentesek) jegyzi.

Jók a skandináv filmek (és most kifejezetten nem a Dogma-opusokra gondolok, hanem a közönségfilmekre), még egy olyan kis kamaradarabot is meg tudnak ügyesen csinálni, mint a Prágai történet (amiben egyébiránt nekem az volt a furcsa, hogy milyen Közép-Európa-képet föst, lásd pl. az éttermi jelenetet) vagy a hangyafasznyival kevésbé kamara Esküvő után (mindkettőt Mikkelsen viszi). Szeretnivaló szintén a nagyon Kaurismäki-szagú (norvég) Hajszál híján úriember is. Nem akarnal nagyot markolni, oké, némely színész (pl. Kim Bodina) nagyon beszorul a saját sablonjába, oké, mégis. Nincs izzadságszaguk, nem kínos nézni őket, mint egy átlag magyar filmet.

12/04/02

Mendelssohn jön, ha olvastad az fb-n, ugorgy!

Pici adalék plágium-ügyben. (Eddig lusta voltam visszakeresni, de tegnap éjjel volt kedvem.) 1770-ben Mendelssohn levelet írt Charles Bonnet-nek, aki feltehetően piszkosul kiakadt egy félreértés miatt, ami alapján plágiummal vádolták meg a (szak?)sajtóban. Mendelssohn rögtön reagált, hogy nem, nem, dehogy, és ezt hajlandó azonnal nyilvánosan is kijelenteni. Naná, már akkor is a legérzékenyebb pont volt (nem bolti) lopással vádolni egy értelmiségit.

"Egyébként teljes igazságot kell szolgáltatnia nekem, ha emlékszik rá, miszerint a les hypothèses philosopiques de l’auteur ont pris naissance dans notre Allemagne [A szerző filozófiai hipotézisei a mi Németországunkban születtek.] szavakkal nem az volt a szándékom, hogy Önt plágiummal vádoljam. Távol állna tőlem még az olyan hamis értelmezés miatti aggodalom is, amelyet – mint ezt Ön mondani szereti – szavaimnak szándékai ellenére adnak, ha véletlenül néhány nappal ezelőtt egy német tudós újságban nem olvastam volna, hogy valaki ilyesféle rideg vádakkal illette Önt. […] Távol állott tőlem az igazságtalanság, hogy Öntől ezt az érdemet [ti. hogy metafizikai igazságokat új megvilágításban mutasson meg egy szerző] el akarjam vitatni, és hajlandó vagyok ezt első adandó alkalommal nyilvánosan kijelenteni. […] Az Ön által említett rosszindulatú vád eközben olyannyira nem járt a fejemben, hogy még csak arra sem gondoltam, hogy elébe menjek vagy kikerüljem."
(M. Mendelssohn levele Ch. Bonnet-hez, in: M. Mendelssohn: Jeruzsálem. Írások zsidóságról, kereszténységről, vallási türelemről, Atlantisz, Bp., 2011. 82-93., id. helyek: 85-87. Kisbali László ford. [A francia rész V. Horváth Károly fordítása.])

12/04/02

Bazalt? Keramit? Aszfalt?

"Az egyidejűleg kihulló [ti. a Csáky utcai kocsmából] fehér villanyfény megvilágította az aszfalt fölött szorosan egymás mellett elhúzó ferde esővonalakat."
(Déry, id. mű, II/217-218. - Kiemelés tőlem.)

12/04/01

Még valami kedvenc útburkolatomról (+ jogsi, rutin). Ez a hét úgyis a doktor úrról szól, ez is. Az időjárást és az útburkolatot nem tették felelőssé. Még kis hal volt.

"Védekezésül arra hivatkozott, hogy 1964 március 27-én tett gépkocsivezetői vizsgát, s ez volt az első eset [1964. ápr. 14.], amikor sikos uttesten közlekedett, s nem volt tisztában a keramit burkolat különösen csuszós sikos tulajdonságával."
(Forrás - kiemelés tőlem)

12/03/28

szt. vareczaMég ez: puffogtam ma az fb-n, hogy egy hónap az átfutás, ápr. 18-ra kaptam vizsgaidőpontot (és én még jól jártam, egy pesti ismerős kb. velem egy időben fizette be a vizsgadíjat, időpont: máj. 31.)... Eszembe jutott, hogy egy verseskötet nagyon hiányzik most (Palotán van), a címére már nem is emlékszem, de a Nagy magyar vádirat, Szent Varecza Halott ciklusának egyik kötete volt. A magyar államról vallott sommázatát kiteszem (klikk a képre), az egész videót lásd itt. (Kicsit - hangulatában - a Dixi c. Oláh Lehel-filmre emlékeztet.)

A könyvem visszaszerzéséig (amúgy 80 körül van versesköteteinek száma) a Nyugati Jelenben megjelent költeményében gyönyörködök. Íme:

Szent Varecza Halott: Megöllek, te gyilkos magyar állam

Megöllek a legmagasabb szinten,
a világ összes bíróságán,

Hágában,
Straszburgban,
Sidnyben és mindenütt,
mint országos hazug rablógyilkost.

Majd belefojtalak a bíróságok alatt hömpölygő
kanálisokba.

Majd felakasztalak a bíróságok előtti
lámpavasakra.

Majd karóba húzlak a sárguló
búzamezőkön.

Majd lefejezlek az abszolút élesre fent
borotvámmal,
kibelezlek, és
majd felnégyellek a hentesboltban,
ahol kimérted
a Varecza Laci vagyonát.

Majd elégetlek a váci Vásár utca 1-ben,
a sparheltben,
ahol megöltél minket!

(Mégsem kerülhető el... A művek idehozzák Budakalászt és Vácot - a kerámia Balbec utcáit burkolja.)

12/03/28

A befejezetlen mondatban vagyok. Muszáj újraolvasnom György Péter miatt (nekem csak Proust maradt meg a Déry-könyvvel kapcsolatban, Nádas - úgy emlékszem [pontosabban: úgy vagyok emléktelen] - nem jött képbe). "[...] ez a regény Nádas regényének egyetlen magyar nyelvű előzménye, az építmény nagyságában azonos léptékű alkotás." (Id. mű, 205.) A második kötetben járok, néha valamelyest érteni vélem, mire gondolt Gy. P. Pl. ezt a mondatnál rövidebb részt - úgy érzem - írhatta volna Nádas is:

"[...] a csokoládé vaníliás illata a tea férfiasabb szaga helyén oly szemmelláthatóan átalakította a fiatal lány reggeli óráit - mintha hirtelen újjonan bútorozta volna be hálószobáját -, hogy az anyjának - ha vele lakik s ha anyja lett volna - az első héten észre kellett volna vennie a mélyebb fiziológiai változást, amely az illatok történelmi sorrendje mögött Desirée testében bekövetkezett."
(D. T.: A befejezetlen mondat, Szépirodalmi, [Bp.,] 19573. II/29.)

De ilyen a város vagy a Csáky utca megértendő organicitása is:

"S mint ahogy a Csáky utcát nem érthette meg - mint egy beszélgetésből kiszakított szót -, aki nem ismerte földrajzi helyzetét a környező utcák között, a hullámokat verő s egymás fölé rezgő többi városrész körében, s nem idézte fel egyik érzelmi határán a budai erdők nedves leveleinek szagát, másik oldalán a gyárak koromfelhőit s messzebb a Gerbaud fénylő s meleg mignon- s tortaszíneit, a belváros utcái is elérhetetlenek maradtak annak számára, aki nem látta meg a négy végükön lecsüngő külvárosokat."
(I/12.)

kerámiaA Csáky utcáról azt írja Déry, hogy "[...] a kövezet kockái között ropogott olykor a fagy [...]" (I/9.) Ez szerintem klasszikus bazaltkő (macskakő). Viszont. A Fábri-féle 141 percben a képen látható kerámiaburkolat látható. Ami nekem nagyon fontos. Az emlékezet határán billeg bennem, hogy én még láttam, amiről Nádas ír, hogy a Margit-híd ezzel volt burkolva. Lehet, visszavetítés. Az biztos, hogy ilyen helyeken elönt valami elemi, ám közelebbről meg nem határozható érzés. Hirtelen a Batyi mögötti és a Pozsonyiból nyíló pici utcák (inkább közök) jutnak eszembe, ahol még őrzi a város a kerámiaburkolatot. Illetve: ahol a burkolat őriz még valamit az - időből. És mielőtt nagyon átcsúsznék Proust-összefoglaló versenybe, inkább Nádas (figyeljük meg, hogy Nádas már '61-re is azt írja, hogy "még mindig"):

"A szél lökte a kocsit, taszította, s itt a szigeti bejáróban még mindig ugyanabból a sima, sárga kerámiából volt az útburkolat, amit anno 1898 Demén budakalászi téglagyárában gyártottak, mikoris építeni kezdték a sziget csúcsára támaszkodó, a középső pillérről levezető szárnyhidat; csúszott a sárga kerámia."
(Nádas Péter: Párhuzamos történetek, I. kötet, Néma tartomány, Jelenkor, Pécs, 2005. 216.)

12/03/27

Talán jellemző, hogy ugyanaz a kütyü kinek mit juttat eszébe. Következik egy klinti akciójelent (© Kristina Schjerning) és magyar MKKP)...

12/03/25

Lol! Ma Anya tejbegrízt főzött... "Vagy dohányzol, vagy tejbegrízt eszel, mondta." (Gy. P.: Apám helyett, Magvető, Bp., 2011. 239.)

12/03/25

Gy. P.Update: Veiszer Alinda beszélgetése is a durva mélyrepülések között volt. Szomorú és szimpotomatikus, hogy a 2000-es évek (Nádasé mellett) legütősebb magyar könyvéről nem lehet(ett) beszélgetni. Pedig ez a műsor kifejezetten jó alkalom lett volna arra, hogy a "széles tömegekhez" is eljusson valami a könyv "üzenetéből". De szerencsétlen műsorvezető alkalmatlan volt a könyvet megérteni is, nemhogy azon gondolkodott volna, hogy oké, itt ez a kötet, amit föltehetőleg baromi kevesen fognak elolvasni (de még megvenni is), akik mégis, azok valószínűleg Gy. P. miatt, ám nekik aligha lesz a megértéssel gondjuk. Viszont ez a könyv össztársadalmi problémákról ír nem középiskolás fokon, szóval azt kellene a közel egy órában megoldani, hogy Gy. P. megfigyeléseit (egy részét) vigyük le befogadható szintre. Hogy - ha már mást nem is - vitatkozni lehessen velük. A beszélgetést legjobban Gy. P. kínmosolyai minősítik (17., 20. perc).

12/03/24

Vikinek -
"3 Judit, 4 Zsuzsa és a rock and roll..."

Újfent az Apám helyettben vagyok. Keresgéltem, hogy van-e új írás róla a megjelenés utániakhoz képest, nincs/semmi érdemlegeset nem leltem, de a literás ismertetést megint átszaladtam. Felbaszott. Újfent. H. B. írása iszonyú zavaros és ostoba (egy másik katasztrofális írása szerint - bazmeg - "Nádas Péterből van a lelkem [...]"). Simán el tudom képzelni, hogy hülyeségek hangzottak el, de ezt a szintű idiótaságot túlzásnak érzem:

"[...] nem lesz hatása [a könyvnek], mondta viszont Csobánka, aki szemlátomást nehezen tartott distanciát a szöveggel, nehezen bírt megszólalni a beszélgetés folyamán, és saját bevallása szerint emiatt majd nem lesz képes otthon tükörbe nézni. Sosem félt megszólalni, állította, és mostanában elkezdett. »Amikor csengetnek vagy kopognak, az ez?«: kérdésében jelen és múlt ismét szétválaszthatatlanul gabalyodott össze, s erre nemigen lehetett mást válaszolni, mint amit Turi Tímea mondott: »Az sem mindegy, hogy a befogadó önmagával milyen viszonyt ápol.«"

Az egy dolog, hogy distanciát valamitől/-vel szemben tart a magyar, de mit jelent, ami ide van írva?

Az is megérne egy-két sort, hogy H. B. szerint a múlt kurvára itt van:

"[...] nagyon érdekes és elgondolkodtató volt, ahogy reprezentálták, Magyarországon mennyire a jelenbe nyújtja csápjait a múlt. [...] A múlt tehát a jelenbe ér."

Még jó, hogy az Apám helyett pont "arról szól", hogy nem. És ha ez a beszélgetés során sem derült ki, akkor érteni vélem, miért nem élt György Péter a megszólalás lehetőségével...

(Régebbi Apám helyettezések az ablakban: 1., 2.)

12/03/20

Szívfájdító, amikor igen régi szövegek abszolút aktualitással bírnak. Constant-t olvasni (A régiek és a modernek szabadsága) járt utoljára ezzel az érzéssel mostani olvasmányom előtt. Kis túlzással azt mondhatnám, bárhol felüthetni a Hitelt a fenti bizonyításához, de most az Orbán-féle vidéki kócerájhoz fűznék néhány sort a szerzőtől:

"Ne akarjuk, hogy egész világ minket vegyen mintául – modellául –, a vén ti. az ifjat, s az erősebb engedjen a gyengébbnek, tanultabb a tanulatlannak; alkalmaztassuk inkább magunkat a többiekhez, kivált a műveltebb nemzetekhez; mint közönségesen a fiú követi apja nyomdokát s az ügyetlenebb az ügyesebbet, s nem viszont.
Olasz énekes jobban fog énekelni, mint földink, akármily magasságra gondoljuk is azt idétlen dicséretink által emelni. Az angol telivér kifutja lovunkat, akármily rossz szemmel néznők is, Didot párizsi betűinél szebbet nyomtatóink nem állítnak elő, akármit mondjanak is. Az éjszak-amerikai hajós bizonyosan kitesz pesti s budai csónakászinkon. Como s Bellagio vidéke sokkal kiesb, mint Somlyó vagy Badacsony tájéka. A földművelés Angliában s Belgiumban a mienket határtalanul felülhaladja. Madeira, Cherry borok tíz esztendeig is elvannak jól a hajó fenekén, a hegyaljai pedig sokszor még pincében is elromlik – akármily rossz néven vegyék ezen állítást sokan. Telelni minden kétség kívül kellemetesb Nápolyban vagy Párizsban, mint Szabadkán vagy Esztergomban, és számtalan több effélék. Szóval azt mondani: extra Hungariam non est vita, hiábavaló s kacagást vagy szánakozást okozó beszéd."
(Széchenyi István: Hitel, in: Széchenyi István válogatott művei, I., Szépirodalmi, Bp., 1991. 147-360. 193.)

Ma (is) - minimum - hazaáruló lenne a ló-föld-bor szentháromságot (is) racionálisan szemlélő ejrópér Széchenyi. (Vö.: a 2011-es könyvhét egri megnyitóján mondták Esterházynak a "nemzetiek", hogy el lehet húzni az országból, "[...] nehézkesen volt értelmezhető ennek az elhúzásnak a logikája - állva az Eszterházy Károly téren." /EP/)

12/03/17

Spunk BarNahát. Néztem a Pusher első részét, az egyik helyszínen, a Spunk Barban voltam v. R.-rel. (Vigyázat, erőszakos jelenet.) Volt jó dán sörük, régi magyar papírpénzük, az ablakból pedig Dánia kb. legolcsóbb fodrászára látni, 120 koronáért megnyírtak, tán pakisztániak voltak a fickók. A környék durván a helyi nyócker, korábban aludtunk a kocsmától pár méterre, éjjel lementünk sétálni: prostik, drogosok, bevándorlók, kemény csávók. Nappal meg alti kiskocsmák és némileg puccos kávézók-éttermek. Furcsa hely, nekem szép emlékek jutnak róla eszembe.

12/03/17

Szindbádnak
Utószó március tizennegyedikéhez

Mottó:
"Elegendő / harc, hogy a multat be kell vallani."

A cinizmus legalja c. sorozatból, Lézer-interjú az MH-ban:

"- [...] Azt meg egyenesen pofátlannak tartjuk, hogy a Kádár-rendszer egyik vezető diplomatájának, egy kommunista kollaboránsnak a leszármazottja terjeszti be az LMP javaslatát.
– Most Schiffer Andrásra céloz?
- Úgy gondolom, hogy a Kádár-rendszerben csak az lehetett Skandináviában vagy az ENSZ-ben nagykövet, aki együttműködött Kádár Jánossal. Schiffer Pál, András nagyapja is rendszerműködtető volt."

Na ja, ahogy A tanúban van:

"A jegyszedőnek az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt."

És ez az analógia csak (!) az egyik baj. Lassan beszüntethető a kettős mércézés - nem lévén mérce. Darab ideje amúgy nem a társadalmat osztja meg ez a kurzus, hanem létalapját, a nyelvet. Az elszabadult (és hihetetlenül elbutult) posztmodern csimborasszója. Jelentés csak a legaktuálisabb kontextusban van. Ez kihúzza a történetiséget, lehet vegetálni a folyamatos jelenben.

"A múltra emlékezünk, a jövőről gondoskodunk, a jelen pedig egyszerűen az a hely, ahonnan az előbbi két tevékenységet kifejtjük. A három idődimenzió közül eszerint a jelen az, amelyik magától – emberi kéz érintése nélkül – van, egy növény természetességével terem. Ez azonban nem így van: a jelen sincs magától, hanem alapítják.
A jelenről nem tudunk gondolkodni egy megelőző múlt, a saját múltja nélkül. A mitológiákból ismert káosz, és a még részben hozzákapcsolódó ősidő nem más, mint múlt és jelen eredeti, szétválás előtti egysége. Itt a jövőnek még a lehetséges tere is hiányzik, a tegnap és a ma, tenger és szárazföld, kelet és nyugat, fenn és lenn mélyen egymásban szenderegnek. Múlt és jelen önálló létezésének ez a hiánya annyit tesz, hogy a múlt még nem az, ami, vagyis még nem múlt el. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk: nincs még hová elmúlnia. Az ősidő itt a létezés egészét fedi, az idő csak ősidőből ősidőbe telik. Semmi sem keletkezik, mert a létrejövés valamennyi fázisa már – egymás mellett – megvan, és semmi sem pusztul el, mert – az időben – még semmi sincs. Ebben a »világban« is élnek már emberek ha nem is mondhatjuk róluk, hogy »lakják« ezt a világot. Nem tudnak egymáshoz szólni, mert mire álmukban megszólítanák társukat, felébrednek, és mikor ébren beszélnek, másokkal kezdenek álmodni. Élők és halottak vándorolnak és vadásznak együtt rendezetlen hordákban. Az időt alkotó pillanatok nem láncszerűen egymásba fogózva követik egymást, hanem teljesen kiszámíthatatlanul, semmiféle eleve adott sorrendhez nem tartva magukat. Az idő egyszerre több irányban is telik. Az emberek a múltban élnek, mert a múlt nem akar elmúlni, vagyis a jelentől különválni és megszületni.
A múlt végérvényes megteremtése az a nap, amelyik először múlik el végérvényesen. Az első tegnapi nap az ősidő egésze."

- írja Tatár György. Az utolsó tegnapi nap idő egésze. Ki gondolta volna, hogy a káosz 2.0 sincs magától, azt is - alapítják.

A gátszakadásra a fonákul értett J. A. sora pontosan illik:

"Egy pillanat s kész az idő egésze [...]"

Visszatérés a soha el nem hagyott Amnéziába1, amihez képest még Nirvánia2 is Észak-Jemen3 lehetett.

________________

1 Lásd: György Péter: Apám helyett, Magvető, Bp., 2010
2 Spions: Nirvánia
3 URH: Észak-Jemen

12/03/17

DitteIsmét Andersen Nexø, a Dittében vagyok. Jóval unalmasabb, egyszerűbb, mint a Pelle. A '46-os filmben a címszerepet játszó lány, Tove Maës egyik utolsó szerepe A Birodalomban (Riget) volt, itt a vele való jelenet (s1e2). Szokatlan látni (tudni?) még mindig, hogy' omlik le Róma s erős Babylon, a hús szépsége (vö. Törőcsik Mari, Pécsi Ildikó).

A Ditte-filmre visszatérve, nálunk vajon milyen besorolást kapna egy alkotás, amelyben mutatnak mezítelen leányt? A dánoknál: tilladt for alle. Nálunk - meglehet - becsúszna a 18-as karika, merthogy van ám benne közvetlen, naturális szexualitás-ábrázolás és erőszakos konfliktusmegoldás is.) Amúgy durván bántak a könyvvel, majdnem centire a regény felénél ér véget a film, happy ending, megbékélés anyukával, uhh... Másfelől meg: Tarkovszkij is felülírta Lemet - hál' Istennek!

12/03/10

helpEgy klasszikus dán filmet sikerült beszereznem, A Szűz jegyében (I Jomfruens tegn, ha keresnéd) című szexkomédiát. Ez a műfaj nekem eddig nem volt meg, bár nem vagyok jártas a terepen, talán csak a Deep throat-ot néztem meg, azt is csak mert annyit emlegették, az csak röhejes volt, ez viszont tényleg - szándékai szerint - komédia. Nem tudom, mennyit változtak a befogadók, a befogadási stratégiák-lehetőségek, de iszonyú szerencsétlen vegyülék ez. Családi mozinak már az első perc se oké (hacsak nem a leszboszi szerelemről szeretnéd oktatni a családot), vígjátéknak piszok gyenge, vágykeltésre/segédeszköznek pedig alkalmatlan. Komolyan értetlenül állok a fenomén előtt. Kiket célzott egy ilyen film? (Oké, az se normális, aki 2012-ben nézi. Pláne felirattal...) Egy apró érdekesség: csak a dán és a magyar wikin szócikk a film.

És ha már szex, akkor az csütörtöki bejegyzéshez hozzáteszem - pc rlz -, hogy a Karnevál (kb.) legtisztább szereplője is Violával él. Viola kecske. Bár Jávorka korrekt, szerinte már megtörtént a megváltás, így bűn már nincs, nem lehet.

"Ön saját magát megváltottnak érzi? kérdem.
Annak érzem magam, és egész tisztának és nyugodtnak érzem magam, és nincs gondom, és én bűnt, még ha akarnék, se tudnék elkövetni, mert bűn már nincs is –
Mégis –
Nincs. Bolondok vannak, akik nem tudnak hinni abban, hogy meg vannak váltva."

És ha a próféta szavai igazak - "Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével." (Iz. 11.6) -, akkor már a mózesi parancs (Lev. 18.23) sem áll: "Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz."

Lezárásképp itt van Wilson szarvasos pornója...

12/03/08

Csupa szöveg, az elsőt Marcinak ajánlom. Az alábbi Hansen-könyvből egy rövid jelenet, hogyan mulatnak a dán hajósok (a kaptány IV. Keresztély, inkognitóban):

"Az idő elromlott, köd váltakozott viharral, végül is Frederiksen kapitánynak ki kellett adnia a parancsot, hogy tegyenek ki a tengerre dézsában egy fekete macskát, ellátva hét napig elegendő kenyérrel és hallal. Ettől az istenek természetesen nyomban megengesztelődtek, és június 20-án végre befuthattak Bergenbe.
Nyolc nap, nyolc éjjel tartott az ünneplés. A parancsnok az expedícióban részt vevő nemesurak számára június 23-án Nicolaus de Freunts patikus házában rendezett vacsorát, »és alaposan belakmároztunk – írja Sivert Grubbe. – Bergen legszebb lányai is ott voltak, rengeteget táncoltunk, majd amikor már eleget ittunk és kitáncoltuk magunkat, ízzé-porrá törtük a patika összes ablakát. Június 24-én – írja doktor Charisius – a polgármester és a városatyák voltak hivatalosak a Victor fedélzetére, és akkora eszem-iszom volt, hogy a vendégek legtöbbjét úgy kellett hazatámogatni. 25-én Frederiksen kapitány szórakoztatására negyvennégy bűnöst kikorbácsoltak a városból, miközben szólt a zene, a vendégeknek bort, hamburgi sört, marcipánt és mindenféle nyalánkságot szolgáltak fel. A következő éjszakán tűzijátékot rendeztek a hajó fedélzetén, ennek során Henning Göje úgy megégett, hogy három napig feküdt vakon az ágyában. 26-án Frederiksen kapitány a polgármester vendége volt, a városház előtt felállított mozsarak minden pohárköszöntő után díszsortüzet adtak, két tüzért agyoncsapott a töltő rúd. 27-én a kikötőben rendeztek táncos ünnepélyt. 28-án Jacob Trolle volt a házigazda, aki rajtakapta feleségét, Mette Högöt, amikor Frederiksen kapitány testvérével enyelgett. 29-én Lars Kruuse gondoskodott az ünneplésről és a traktálásról, és meghívta a város legszebb polgárlányait is. Június 30-án – írja Sivert Grubbe - végre kipihentük magunkat, mert addig állandó mámorban éltünk, de most már a természet megálljt parancsolt, és mi képtelenek voltunk többet inni.«"
(Id. mű, 156.)

A másik szöveget talán genyaság ma föltenni, de mit tegyek, ma olvastam a villamoson Lessinget. De előbb egy kis másvilág:

"Henoch a mélybe mutat. Csodaszép nő meztelenül fekszik, szétvetett lábakkal, és csődör közösül vele.
Ismered?
Tímea –
Mikor jött, még férfival volt, de kevés volt neki, aztán gorillát szerzett, azzal elég sokáig bírta. Később bikával közösült. Most csődöre van. Ha így tart tovább, elefántot fog kívánni –
És aztán?
Jeu agarré –"

No, itt a Lessing-fűszer:

"Európára

Mikor Zeusz a nők között
Európát megszerette légyen,
más-más alakba öltözött,
hogy így, vagy úgy, de végül célba érjen,
előbb úgy állt elé, mint istene,
majd férfiként, majd állat képibe'.

Hiába tette lába elé a mennyet:
az isten csókja igy se kellett.
A férfi-ajkon is hiába szép szavak:
mert ő csak gúnyosan kacag.
Szépnem! dicsőségedre végül mi is lett?
Csak a bikának hagyta - s megesett."
(Lessing: Drámák, versek, mesék, Európa, Bp., 1958. 466. Görgey Gábor ford. [Németül itt.])

Boldog Nőnapot!

12/03/07

Thorkild Hansen Jens Munk, a hajós c. regényét olvasom. Egyrészt, ugye, azt a leborult szivarvégit, merthogy a hajós, az más (és erről valamit tudott a szerző is, hiszen az eredei cím csak Jens Munk). Másrészt ezt a pici részt - morzsoljunk könnyeket - muszáj vagyok, egyetértően, idézni:

"Az ember nem élhet [...] sokáig távol a tengertől anélkül, hogy meg ne sérülne a lelke."
(Thorkild Hansen: Jens Munk, a hajós, Európa, Bp., 1978. 52. Zsigmond Gyula ford.)

lammefjordKülönben meg jó Dániával kapcsolatos könyveket olvasni, A skandináv országok történetéből (A. Sz. Kan) tudom, hogy a közeli Samsøn rabszolgapiac, a még közelebbi (Klinttől 30 km) Dragsholm pedig a helyi Tower/Bastille volt. Régen még ez utóbbiig nyúlt be a túloldalról a Lammefjord. Ha mégy Klint felé a 21-es úton (a képen a kék csík), a fjord mellett van egy parkoló, ahonnan fölszaladhatsz a tengerpartra. (A volt fjord helyén lévő (főképp) mezőgazdasági terület legmélyebb pontja 7 méterrel van a tengerszint alatt.) Igyekszem is vissza, mert még kiteik tőlük, és nem hagynak nekem tengert... Ismeretterjesztés vége, köszönöm a figyelmet!

12/03/01

Jut eszembe, a holtág-/Duna-ügyben van még említeni való. A Kampec Dolores Budapest-dalában van az, hogy "Ez itt egy város, egy ország, / Egy földrész, egy holtág."

Befejeztem a Pellét. A címszereplő Anti-Virgil, amennyiben Bormester Virgil önmagát keresve - "Abyssus. Abyssus. Tilos." - jutott börtönbe, míg Pelle börtönbe jutva találta meg önmagát:

"[...] összefügg minden: bánat és öröm és látszólagos apróságok, míg mindezekből Pelle lesz, aki százezreken uralkodik, és mégis börtönbe kell mennie, hogy megtalálja önnönmagát."
[M. Andersen Nexö: Hódító Pelle, Kossuth, [Bp.,] 19792. II/407. Kemény Ferenc ford.]

12/02/25

Sajóról eszembe jutott, hogy ő írta az egyik kedvenc dolgomat. (De szerettem felolvasni!) Fel is teszem. (Asszem nincs benne elírás, átnéztem 3x. Egyéb helyen nem érhető el bitekben. Forrás: Sajó László: Vendégkönyv, Osiris, Bp., 1997. 93-102.)

"s mintha nem is szemét / himbálózna, vadkacsa úszna a vizen [...]", ehhez hasonlót Petri is csinált A Dunánál c. versében: "Hol vagyunk már attól, / hogy dinnyehéj: a szar úszik, durva ipari szenny." (Petri György: Amíg lehet, Magvető, Bp., 1999. 63. [Vagy lásd a DIA-n!])

Petri - amúgy - a jövőbe látott: "Ésszerű megbékélésre semmi remény. / Hosszú távon fognak vegetálni, növekvő / nyomor közepette, a nemzeti tébolydák."

12/02/25

talogAki a Karneválon (vagy Sajó László A kavics helye c. kötetének talog-versein [mutatóba feltettem az elsőt, klikk az oldalsó képre...]) felbuzdulva nekiállt talogul tanulni, annak itt egy kis adalék: a "Lahat ng landas patugong Roma" jelentése: 'minden út Rómába vezet'. Amúgy az egész szösszenet ("rettenet és borzanat és hökkenet" /H. L./) aranyos.

12/02/23

SN"[...] annak a korszaknak, amely teljességgel a halál és a pokol jegyében áll, olyan stílusban kell élnie, amely semmiféle díszítményt nem képes többé létrehozni."
(Hermann Broch: Huguenau avagy a tárgyilagosság - 1918 -. Az alvajárók III., Jelenkor, Pécs, 1999. (Kiseurópa.) 74. Györffy Miklós ford.)

Csak egy gyönyörű szöveghely Brochtól, mert annyira illik keresztapánkhoz, Szajat-Novához/Paradzsanovhoz. ("Ez a világ csak egy ablak.") No és az alábbi Hegel-idézethez képest mindenképp többet látszik tudni a halálról. (Amúgy ez a Broch-könyv nagyon jó, Pynchont, Hellert előlegzi, ha csak a háborús válságkönyveket veszem, kézbe vele!)

12/02/22

Annyit spanyoloztam mostanság (legyek), hogy eszembe jutott, volt Juditnak valami canto jondós kazettája, kedvem szottant érzékenykedni, úgyhogy ma La Niña de los Peines volt.

Ha megadatna, ami Bormester Mihálynak, utam Andalúziába/Dél-Göröghonba, egy poros hegyi faluba/eldugott kikötőbe vezetne. Ülnék a helyi kocsmában/a helyi kocsmában, nézném a kopár hegyeket/a hajómat, dúdolnék ("si alguna duda tienes / cielito lindo, de mi pasión / toma un cuchillo y abre / cielito lindo, mi corazón")/Kavafiszt mormolnék ("Fél egy. Hogy elmúlt az idő! / Fél egy. Hogy elmúltak az évek!").

Vágyódom el ebből a mucsai, szellemtelen provinciából. Ovidius Tomiban, Tomi Pannóniában.

PS

Hegelt ("A szellem élete [...] nem az az élet, amely fél a haláltól és tisztán tartja magát a pusztulástól, hanem az, amely elviseli a halált és fenntartja magát benne.") mondjuk kurvára letesztelném, két év Miskolc, azt utána megkérdezném, hogy még vállalja-e ezt a mondatot.

12/02/20

a korzikai pókA francia történelem néhány évvel a forradalom után ismét találkozott hősömmel, a kőrisbogárral. A randa Napóleon-pók épp az Ibériai-félszigetet ("Spanish Flies") kebelezi be Thomas Rowlandson 1808-as képén.

Találtam egy rémes cikket, annak kapcsán muszáj voltam kicsit bővíteni az izgonc-os írást, LOL... Itten van, megleled benne az egyik legbájosabb magyar szót, a szópöffpuffbeszédü-t (Arany János) - verébre ágyúval... 'cakát!

12/02/20

A Skandináv mitológiát olvasgatom, ennek kapcsán jutottam a szerző honlapjára. Ha mást nem is, olvasd el az életrajzát. Lenyűgöző.

12/02/17

Kurva nagy pofára esésekhez vezet Pogátsát olvasni. Most itt tényleg csak - személyes húrokat pengetenve (mer' ugye - nemcsak tréfásan, hanem komolyan is - szoktam volt magamat kulturált, európai fiatalemberként definiálni, miből csak a fiatal-részt gondoltam tovatűnőnek) egy dolgot osztok meg. Az Álomunio Törökország-fejezete az apropó.

PZ-nek tökéletesen igaza lehet abban, hogy mi (= én és a hozzám hasonlók) kb. így gondolunk az EU-ra:

"[...] a magyar polgárok az Uniót valamifajta kulturális-politikai szervezetnek képzelik, melynek legfontosabb tevékenysége az európai egység, együttműködés és béke megteremtése."
(Pogátsa Zoltán: Álomunió. Európai piac állam nélkül, Nyitott könyvműhely, Bp., 2009. 142.)

Na ja, csakhogy ez nem igaz, az EU gazdasági-kereskedelmi szövetség. A pofára esés itt jön: Törökország EU-csatlakozásával kapcsolatban az örmény-kérdés kurvára nem kulturális/jogi/politikai/történelmi kérdésként vetődik fel, hanem gazdaságiként, és gazdasági aspektusa miatt problémás, hogy:

"[...] nem tart fenn [ti. Törökország] diplomáciai kapcsolatot keleti szomszédjával, Örményországgal"
(Id. mű, 198.)

Az örmény-holokauszt még érintőlegesen sem jön képbe! (Holott amúgy a történelmi-kulturális tapasztalat korántsem elhanyagolható, lásd Németország infláció-politikáját Hitler-alapon.)

A másik dolog, hogy mintha tényleg külön világban élnénk. Őszintén, ki mit tud Isztambulról mint kulturális fővárosról, holott - felteszem bejött PZ jóslata (id. mű, 199.) és - erőteljesen háttérbe szorította Pécset.

Szomorú vagyok.

12/02/16

Járjatok csudájára... Izgonc, kőrisbogár, spanyol légy. A szex meg a drog meg a rock and roll. Megjött az Álomunió, a Bernáth-féle Skandináv mitológia és a régi vágy, a '63-as Lessing (megvan a borítója is, 1.200 példányt nyomtak).

Holnap Fókatelep Pesten, erősen gondolkodom, hogy egyedülség ide/oda, felmegyek vezetés után, mielőtt felkötöm magam Miskolcon.

12/02/15

A Mendelssohn-válogatás, a Pogátsa-könyv befejezve. És a cikk is elkészült. Szerintem izgalmas. Ha nem kell Nóráéknak, feldobom ide.

12/02/14

Tegnap - miután az oktató lefulladásról beszélt - lefullasztottam a gépet. Dízel... Vasárnap már eü.

2 adat kell még, aztán befejezem a cikket, juhéj!

12/02/12

elefántBasszus, már a németekben sem lehet megbízni? Oncológiai okból egy XV. századi német kódexig (Das Buch der Natur) jutottam, elvileg kellene használnia a műnek azt, hogy spanische Fliege, de nem, juszt se (csak paumwürm és goltwürm van a célbogárra (itt lehet olvasni a művet, a Cantarides a III/F-ben van (299-300. o.))). Vagy hülye vagyok, mert ez nem azt jelenti, amire gondolok?

"In seinem »Buch der Natur« aus dem Jahre 1499 nennt Conrad von Megenberg gemäß Schenkling (1922) zwei Käferarten: Das »Glühwürmchen« und die »Spanische Fliege«."
(Forrás [Bevezetés, 1. bekezdés])

Az a jó, hogy a hivatkozott Schenkling-mű 1. kiadása száz helyen fent van a neten (abban nem utal von Megenberghez a szerző), de a kib. 2. csak egy helyütt, de ott meg nem adják. Lehet benne keresni, ki is dobja, hogy 6-szor szerepel (a 11., ill. a 30. oldalon, 4-szer, ill. 2-szer) helyen szerepel a műben a spanische Fliege, de megnézni, na azt nem...

Szóval jó lenne tudni, mit is állít valójában Schenkling (mert azt nehéz elképzelnem, hogy Herr Graf a levegőbe beszél), de Magyarországon nincs meg a könyv (utolsó reményem a Természettudományi Múzeum volt, de ott sincs)...

Mondjuk a Megyei Könyvtárban még a Magyar Nyelv 21. évfolyama sincs meg. (Na jó ne hazudjak, a 9-10. szám van...) Az külön kurva jó, hogy 1 (egy) db van az "új" (1990-es) Ógörög-magyar szótárból, de az nem ám a Nyelvi részlegben (vagy egyéb kézikönyvtári helyen) szabadpolcon, nem, raktári, ázzek, és - szard össze magad - kölcsönözhető! Mit ad Isten, épp bent volt. Amikor feljött a kötet, nekiálltam beszélgetni a könyvtáros kisasszonnyal:

- Meg tudná mondani, hogy ez a kötet miért nincs kinn a Nyelvi részlegben?
- Nem tudom, a részlegvezetővel kellene beszélnie.
- Annyira nem érdekel a dolog, csak furcsálom, mert nem sokkal több helyet foglal el, mint a Soltész-Szinyei, ami kint van, csak épp az kb. 130 éves...
- Hát, igen. [Elém tolja a könyvet.] A földszinten tudja kikölcsönözni.
- Nem, köszönöm, helyben fogyasztom, csak egy szót kell megnéznem.

Most nem azért, de a megbővitett Liddell-Scott fenn tud lenni a neten, a Grimmek szótára fenn tud lenni a neten, de itthon menj el a könyvtárba, hogy télleg meg-e van, amit keresel... De nyálat, azt tudunk verni:

"Az 1984. óta különálló gyűjteményként működő Nyelvi részleg célja az idegen nyelvek iránt érdeklődők igényeinek kielégítése."
(Forrás)

A picsába se vagyunk.

12/02/10

Mégis félbehagytam kicsit Nexøt, duplán is. Megjött a Kisbali-féle Mendelssohn (remek! Jut eszembe, kinél van a Tatár-könyvem, az Izrael?) és kikölcsönöztem a szinte kaphatatlan Pogátsa-kötetet, az Éltanuló válságbant. (Ajánlom.) Hétfőn volt az ATV-ben Havasnál (ha érdekel: 1., 2. rész), elkezdett érdekelni a pasas (nem csak a Kornait kritizáló beszólása miatt).

Különben meg írom A szex meg a drog meg a rock 'n politika munkacímű kis színesem. Ha minden jól megy, lesz benne kutyaszaros pálinka + Tankcsapdát éneklő Burke... És mielőtt kérdezed, igen, -(V)nc-alapú szösszenetről van (lesz) szó.

12/02/08

Nem tudom, mennyire magyarázza Dániát (valószínűleg kevéssé), de itt egy rövid (azért a vaskereskedelemnél jóval árnyaltabb...) összefoglalás Pogátsa Zoltántól a svédekről.

12/02/06

A múltkor szóba került Palotán Az ötödik pecsét. Újranéztem. Meg a Hauszt is (s4e14).

Idevágtam két kis jelenetet, 1963/1976 vs. 2008.

És én? Én mit?

12/02/01

vezetésMa voltam 3. alkalommal vezetni. Elég bátor az oktató, ma ezt a kört tettük meg. Minden bénázás és izgalom ellenére is azt kell mondjam, jó dolog ez. Kezdem megérteni, mit érthetnek az alatt, hogy vezetni jó érzés.

Amúgy M. Andersen Nexø, Hódító Pelle. Furcsa emlék, hogy Jasper megmutatta egyszer a bejárat melletti térképen, hol van Bornholm, fontos a dánoknak (de nem emlékszem, miért került szóba). És ami a - ránk nézvést - legszomorúbb: Pontoppidant és Andersen Nexøt olvasva folyton az jár az ember fejében, hogy ezek a szegény népek milyen ügyesek voltak, néhány évtized alatt kivakarták magukat a nyomorból. Oké, Svédország nagy, semleges maradt a háborúban és adta el a vasat mindkét félnek, de hát a nemzeti érdek mindenek előtt. És Dánia?! Kicsi, nincs semmijük, csak amit megteremtettek maguknak (és én láttam Klint mellett tipikus földeket, hol hosszú és magas falakat építettek a földből kiszedett kövekből, ne a zsíros magyar földre gondolj). Respekt for Danmark!

12/01/29

Csak két rövid megjegyzés Kornai egy korai műve (A műszálipar-fejlesztés új dinamikus programozási modelljének vázlata) kapcsán.

Az első az, hogy - naná - éppen olyan kornaisan fogalmaz egy minisztériumi kutatás keretében megjelent tanulmányában, mint korábban és későbben a nagy nyilvánosság számára - is - írott könyveiben.

A második, hogy vajon Matolcsy agytösztjei is összedobnak-é egy ilyen mutatós címet: A népgazdaság szálasanyagokkal történő leggazdaságosabb ellátása érdekében a nehézipar területén szükségessé váló fejlesztés irányai és ütemezése. A léc magasan van. Persze a lécek Magyarországon állnak, mint a cövek, ennek oka mi más is lehetne, mint a 16%-os szja. Úgyhogy a lécek csatája nyitott. Mindent bele, Gyuri!

12/01/29

Sok volt már az írás, új lap jön, a régi itt van.

12/01/18

Nyillt levél

Dr. Ága Palibácsi!

Aszt már halottam benn a ziskolába, hogy a tantónénikérem törzs anyaggal dolgozik és láttam a tvben, hogy a doktorbácsi is dolgozik törzsanyagal, amikor csipőt műt. De Apukám szerint Kutatók forrásokkal dolgoznak. Apukám atttól tart, hogy Palibácsi olyan mint Angéla néni: "Minden forrásba beleköp." (Apukám nem monta + mejik könyvből idéz, de tudom hogy a Kereszt Apukám könyvéböl szokott.) Apa nevetett, hogy akkor vajjon ez most támadás a Magyar Whiskyszlet ellen?

Tiszte Csókolom!

Bélájim Béla
2. á

12/01/17

saxoElméletileg - autó, forgalom és egyéb körülmények nélkül - tudok vezetni. Most jön az, hogy izgulhat szerencsétlen Citroën Saxo.

Amúgy csend és nyugalom, Pontoppidant olvastam, tegnap meg Fieldingbe kezdtem, pedig dánozni kéne főképp. (Pontosítom a korábban írottat, van még egy lefordított Pontoppidan-könyv, már megvan, csak még nincs nálam a Mártha, az ördög leánya.)

Más. PLT tegnapi írása érdekes párhuzamot vetett fel bennem. A Dr. (?) Schmitt-Dr. Orbán kombót vö. a Dr. Dobson-Dr. House párossal. A 4. évad 4. epizódjában House megválik Henrytől (akiről amúgy kiderül, hogy nem is orvos, bár ennek ellenére remekül érti a dolgát (ellenben Schmitt-tel), House nem is papírhiány miatt dobja):

House: - Sajnálom, Henry. Jókat nevettünk.
Taub: - Mindenben egyetértett vele. Befejezték egymás mondatait.
Henry: - Épp ezért kell mennem. Nincs szüksége olyanra, aki megmondja, mit gondol.
House: - Én is ezt akartam mondani...

Na ja, House-nak nem motorra, hanem fékre és/vagy ellensúlyra van szüksége, hisz döntésén életek múl(hat)nak (magaslaszti: motorral legföljebb közlekedik). Az a cca. 10/15 millió ember meg le van szarva.

12/01/15

kreszHolnap reggel KRESZ-vizsga, kelhetek hajnalban.

Nem vittem túlzásba, alig töltöttem fel változót, de a Leszreom, Csak Javítva Legyen Egyesület így is kipengethet érte súlyos milljomokat. A csakegyablak.hu büszkén bemutassa: Generátor egyedi szakdolgozat-bírálatokhoz (v1.0).

Az alábbiakhoz tenném hozzá, hogy a Szent Istvánban - olyik-másik szempontból - keményebb föltételeket támasztanak, mint pl. a PTE-n (vagy - horribile dictu - a megszűntetve megőrzött TF doktori "iskolájában"), az erősen Heidegger hatása alatt álló (lásd pl.: "elkészítettség") munkaközösség-vezető által fogalmazottak szerint:

"A házi feladat hiánya, formailag nem megfelelő elkészítettsége elégtelent jelent; a megléte, formailag kifogástalan volta még nem biztos, hogy elégséges."
(Forrás)

12/01/11

Az korábban írottak - természetesen - az alábbi szakdolgozat kapcsán kerültek elő: Dr. Shit Pál: Az -onc/-enc/-önc képző története. (Ismét elnézést kell kérnem.)

Magas a laszti, csapjuk is le. Summa cum laude minősítést is lehet(ett) kapni, úgy, hogy a Shit-féle (= az általa beadott) disszertáció "Egyetlen egyszer sem hivatkozik azonban [...] forrásra."* Bár az egyik bíráló "[...] hiányolta többek között a forrásanyagok pontos megjelölését, az irodalmi apparátus korrekt rendszerezését [...]"* - de hát tudjuk, az elbírálás (azóta is) "valamelyest bíráló-függő"... Sokadik LOL!

Magyarország. 2012. január 11.

___________

* A hvg.hu cikkéből.

12/01/11

Arra, hogy örülnöm kellett volna a jó érdemjegynek... Tréfából, tessék, itt egy objektív értékelési rendszer szakd.-ok javításához (PTE Közg.). Ebben a 100 pontból 2-t vesztettem volna a kiadott szabványnak nem megfelelő szakirodalom-kezelés miatt, azaz a bírálóm - ehhez a rendszerhez képest - 12-szeresen vette tekintetbe az eltérést (a segédanyagtól). A Corvinus site-ján fellelhető anyagok kevésbé részletesek, de a 40, ill. 60 pontból mindkettő 1-1 pontveszteséggel számol hivatkozásirendszer-eltérés mián. És igaziból leszarom, hogy mennyi pontról van szó, az a lényeg, hogy elérhető anyagok rögzítenek kritériumokat. Nem "valamelyest bíráló-függő" (12x...) a dolog.

Tényleg LOL...

12/01/10

kreszKimentem cigizni. Aktuális gumicicáim másika a KRESZ, és ha már az előbbi bejegyzésben utaltam arra, hogy mi jellemző az országra, jöjjön némi kekec kukac'.

1. Alapvetően dühítő, amikor nem lehet elférni a járdán a kocsiktól. Ez a csimborasszó - bőven van hely megállni (nincs tiltás), mégis járdáznak. (Azt a történeti hűség és némi - célzott - előítélet-rombolás okán teszem hozzá, hogy a szürke autó vezetőjének harmadjára sikerült beállni. Nem, nem nő volt. Egy 40-50 éves pacák.) Nomármost. 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ), 40. §:

"(8) A járdán - részben vagy teljes terjedelemben - csak akkor szabad megállni, ha
a) azt jelzőtábla vagy útburkolati jel megengedi"

Faszább lenne a sztori, ha kicsit előrébb is állna a szürke szgk. - és rohadjak meg, nem a sofőr szabálykövető magatartása miatt nem ez volt -, mert így ippeg nem sérti az 5 méteres korlátot, lásd: 40. §:

"(5) Tilos megállni: [...]
d) [...] útkereszteződésben és az úttestek széleinek metszéspontjától számított 5 méter távolságon belül, ha a közúti jelzésből más nem következik;".

2. Nehogy már csak az autósokat fikázzam. A képen látható gyalogosok 100%-a (2 db fő) is éppen valósítja meg a szabálysértést, lásd: 21. §:

"(9) A gyalogosnak tilos [...]
d) [...] vasúti vagy zárt villamospályán - a kiépített átkelőhelyen kívül - áthaladni;"

Tanulság? Én kérek elnézést!

Ja! Az update-elt 1. §-ból (előzmény) csak nekem hiányzik egy a? (Injektor nélküli TD-vel szólva: "bennem inganak még a kisebb dolgok is" - komolyan.)

"A rendelet [a] Magyarország területén levő közutakon és közforgalom elől el nem zárt magánutakon folyó közlekedést szabályozza."

12/01/10

A vadnyugat története indián szemmel

Az államvizsga én vagyok. ("Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship.") Nagyobb király lévén az alább felidézett I. Leventénél lazán bejelentem igényeimet a várra. De komolyra fordítva a szót.

Egy előzetes megjegyzés. Mivel az államvizsga nyilvános, nyugodt lelkiismerettel posztolom a dokumentekumokat.

Szóval. Felbaszott rendesen a bírálat. Nem, nem a jegy, hanem az indok. Meg is írtam a válaszomat. Megkérdeztem a Bizottság elnökét, felolvashatom-e? (Hozzátettem, a saját példányomon kívül van még 4 a Bizottság tagjainak, ill. a bírálónak, úgyhogy nem kell az előadóművészetemre hagyatkozniuk, követhetik a szöveget.) Mondta, igen. Lőn. Néhány mondatot - jelezve - átugrottam, így is eltartott darab ideig (50 percig voltam bent).

(Azt csak viccből teszem hozzá, hogy a HKR BTK-ra vonatkozó rendelkezései között ez áll (348. §): "A záróvizsga legrövidebb időtartama 30 perc." A totál cinizmus jegyében az ELTE 1 órára 4 államvizsgázót oszt be. Náluk biztos kijön a 30 perc. Vagy - erre hajlok - tényleg leszarják a saját - jogforrás-értékű - szabályaikat...)

Semelyikük nem fogadott el egyetlen érvet sem (inkluzíve az ELTE saját SZMSZ-ére épülőt sem*)! Verték a palávert, miszerint: de hát fent van a segédanyag... (Komolyan: számomra érthetetlen, hogy miután felolvasom, a kifogásom - egyebek mellett - az, hogy a HKR szerint a tanrend rögzíti a tutit, nem holmi segédanyag, erre azt mondani, hogy: de hát fönt van a segédanyag... LOL!)

A legaljából csak két - szerintem jellemző (Hungari) - sztori. A pofámba kaptam, hogy egy meg nem nevezett oktató azt mondta, hogy ő max. 3-ast adott volna a szakdolgozatra a hivatkozási rendszertől való eltérés miatt. A másik: A jogszabályokat lehet vitatni. (Ami nem vitás. De mondjuk vitaalapnak kevés az, hogy: leszarom.)

A vizsgámra két jelest kapván az összesített jegy is jeles lett. De boldog nem voltam.

No de hát ne búsuljunk! Előre is megjutalmaztam magam az utolsó, még nem olvastam Pontoppidan-kötettel, a Thora van Dekennel. Tegnap el is kezdtem. A szakdolgozatban Ady kapcsán előkerült firkonc-hoz kiegészítés, hogy Hajdu Henrik is használja:

"E firkoncok rögtön átváltoznak vérszomjas duvadakká, mihelyt megszimatolják némi szenzáció vagy botrány lehetőségét."
[Forrás: Henrik Pontoppidan: Thora van Deken, Révai, h. n. [Bp.], é. n. [192?] 45.]

Történeti-szociopragmatista-e vagy?! (A helyesírás gyönyörei. Muszáj vagyok kötőjellel írni, mert nem én vagyok történeti, hanem a szociopragmatika releváns alfaja.)

___________

* Innentől meg hiába mutatok rá, hogy "(1) A jelen Szabályzat hatálya kiterjed az Egyetem valamennyi szervezeti egységére, az egyetem összes oktató, kutató és nem oktató-kutató dolgozó munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottjára és az Egyetemmel hallgatói jogviszonyban álló személyekre [...]." ELTE SZMSZ, I. kötet [Szervezeti és Működési Rend], 3. §.

xx/xx/xx

Tovább a régebbiekhez.